sex hikaye

Hangyaboly (1971)

Fábri Zoltán

2006. szeptember 28. - filmhu
Fábri Zoltán 1970-ben Kertész Ákos Makra című regényét szerette volna megfilmesíteni, amelyet azonban kritikus témái (a munkásosztály bemutatása, 1956-os disszidálás) miatt betiltott a kultúrpolitika. A rendszer immáron sokadszorra „megregulázott”, de frissiben újra kitüntetett (1970. április 4. Kossuth-díj) rendezője ezért egy tízéves filmtervét vette elő. Kaffka Margit 1917-ben megjelent könyve, a Hangyaboly egy zárda és az általa működtetett leányiskola életébe enged bepillantást. Fábri egészen a századelőig futott vissza az időben, hogy a jelenről beszélhessen.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A zárda haldokló főnökasszonyának kívánsága, hogy utóda a titkári teendőket lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel ellátó, fiatal Virginia soror legyen, akit betegsége idején megbíz az ügyek intézésével. Az idősebb apácáknak viszont saját jelöltjük van a posztra. A Leona nővér mögött felsorakozók elutasítanak mindenfajta változást, ragaszkodnak a merev szokásokhoz, szigorúan betartják a rend törvényeit. Terveikhez pénzre van szükségük, ezért a ravaszságtól és az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy a még iskolapadot koptató, de nagy örökséggel rendelkező Gruber Helénkét beléptessék a rendbe. A zárda ódon falai között azonban új szelek fújdogálnak, Virginia vezetésével a fiatalok nemcsak a szigor enyhítésére, hanem az egész intézmény megreformálására törekszenek új iskolák létesítésével, szabadabb szellemű tanítási elvekkel. A novíciák is őket támogatják, élükön Király Erzsivel, aki sokukkal egyetemben csak a diploma és a későbbi állásszerzés reményében tanul a lányiskolában.
Kaffka Margit regénye az apácákat a konzervatívok és a modernek táborára osztja. A maradiság hívei a status quo fenntartására törekszenek, a megtévesztés, a hazugság és intrikák eszközeivel próbálnak a vagyonos jelöltek hozományára és főúri adományokra szert tenni. Körömszakadtukig küzdenek a hatalomért, védik pozíciójukat. Virginia követőit viszont az őszinteség, a következetesség vezérli, új és egészséges épületeket szeretnének építeni, saját tanári kart nevelni. A női emancipáció élharcosa mégis Király Erzsi lesz, aki titkolt szerelmi kapcsolatával a szabadságot és a függetlenséget választja. Küzdelme a nők társadalmi szerepével, kiszolgáltatottságával szemben mégsem öncélú, hiszen ráveszi Helénkét a szökésre, így hozzá hasonlóan ő is a szerelmet, függetlenséget választja.
A rendezés a női egyenjogúság kaffkai aktualitását szándékoltan háttérbe szorítja, ezzel viszont a mű veszít komplexitásából, a szabadságért és az új elvekért való harc nem válik egy egyéni sorsban megragadhatóvá, Király Erzsi alakjának elhalványításával a társadalomkritikai vonal is érvényét veszti. Mit ad cserébe Fábri? A film a reformer és a konzervatív tábor küzdelmére koncentrál, a rendező nyilatkozata szerint példabeszéd az 1968-as cseh események kapcsán. A párhuzamot azonban egy triviális érv gyorsan kettémetszi, a prágai tavaszt ugyanis nem a maradiság helyi erői győzték le, hanem idegen csapatok, szovjet tankoszlopok vezetésével a Varsói Szerződés tagjainak bevonulása.
Lehet erre a parabolára másképp is tekinteni, mint az 1968-as reformhullámot éltető illetve ellenző pártfunkcionáriusok, és az őket támogató társadalmi csoportok konfliktusára. A parabolisztikus vonal így is sántít, a társadalmi viszonyok fentebb említett kizárásával ugyanis a zárda túlságosan hermetikusan, a világtól elzártan jelenik meg. A két csoport közti küzdelem ezért elvontan, néhány „vaskalapos” öregasszony hataloméhes vágyaként és velük szemben a harc valódi tétjét fel nem fogó fiatalabb nővérek erőtlen ellenállásaként manifesztálódik. A történetbe a készítők által beleerőszakolt új elem, Virginia nővér szerelme, „egészségtelen vonzalma” Magdolna nővér iránt is visszájára fordul, mert kitudódik, és Virginia a folyamatos megaláztatások elől az öngyilkosságba menekül. Alakja így nem példaértékű, elhivatottságánál erősebb érzés a szégyene, a harccal szemben a megadást, a halálával pedig a konfliktusok előli visszavonulást választja. Ez annál fájóbb, mivel a magatartása mintaként szolgál más „bűnös érzéseket” dédelgető nővérek számára is, a szerelmi vonzalmak ugyanis a zárda falai között természetes erővel törnek elő.
A filmet formailag kettős mércével kell mérnünk. A forgatókönyv gyengeségeiért Illés Endre is felelős, akinek nem sikerült a kaffkai világ gazdagságát átültetnie a jelenbe. Fábri máskor megcsodált színészvezetési képessége itt többször is csődöt mond. Szemérmessége megakadályozza, hogy Törőcsik Mari „bűnös szenvedélyessége”, izzó vágya az egyenruhája szorításában drámai módon kibontakozhasson. Jelentős színésznők jelentéktelenednek el fajsúlytalan szerepekben, Vass Éva, Pap Éva, Kohut Magda, Makay Margit mintha felolvasópróbát tartanának, míg Fónay Márta Kunigunda félelmetes alakja helyett annak nevetséges oldalát hangsúlyozza. Furcsák a vastagon sminkelt apácák és az ugyancsak túlfestett, éppen aludni készülő novíciák is.
A film érdeme viszont Illés György most is kiváló fényképezése. A templomi szertartáson a barokk díszítésű oltár és szószék bemutatása, a svenkek és a függőleges kameramozgások, melyek az imádkozókat összekötik a szentek festett és faragott képmásaival, vagy a padsorok között kibontakozó, titkolt földi szerelmek párhuzamba állítása az imádságban megfogalmazott égi szerelemmel igazán bravúros. Egy másik jelenetben az elhalálozott főnökasszonyt siratók kereszt alakzatot formálnak a templom kövezetén térdelve, a felső kameraállásból felvett szinte mozdulatlan képet egyszer csak egy fiatal nővér rosszulléte bontja meg, ezzel a reformerek egyik képviselője jelképesen szétfeszíti a hagyományos vallási kereteket. Illés tanár úr a nagy zárdafilmek, Kawalerowicz Mater Johanna vagy Ken Russell Ördögök című művében is megállta volna a helyét.
 
Szerző: Mátyás Péter





Rendező Szabó István
Szereplők Karin Boyd (Juliette Martens)
Krystyna Janda (Barbara Brukner)
Klaus Maria Brandauer (Hendrik Höfgen)
Rolf Hoppe (Tábornagy)
Cserhalmi György (Hans Miklas)

nka emblema 2012