Iszony (1965)
Hintsch György
Németh László 1942-ben folytatásokban kezdte írni Iszony című regényét Móricz Zsigmond folyóirata, a Kelet Népe számára. A három részből álló műnek csak az első része jelent meg így, a folytatáson több évig dolgozott, s csak 1947-ben fejezte be. A tudatregény elbeszélőmódszerét alkalmazva egy nő életútjának tükrében mutatta be azt az ember- és életidegenséget, amely egy önmagába zárt személyiséget örökre elválaszt a világtól. Az Iszony írójának talán legjobb regénye – előtte s utána nem került ki ennyire zárt, öntörvényű alkotás a műhelyéből.
1949 után kiszorították az irodalmi életből, hosszú évekig műfordításból élt. Ez a filmre vitt műve jószerivel a hatvanas években került bele a szocialista korszak felülről manipulált irodalmi kánonjába. Bár Némethnek mindig volt titkos rajongó tábora, akik elsősorban társadalomfilozófiai esszéi miatt becsülték őt nagyra, olykor eredeti jelentőségén is túl, igazából nem szerette őt a hatalom. Kellemetlen és kényelmetlen írónak számított, akit ugyan díjaztak, de nem tartozott az akkor futatott, olykor értékes szerzők (Fejes Endre, Sánta Ferenc) közé.
Hintsch György a televízió számára forgatott, de moziban is bemutatott Jókai-adaptáció (Rab Ráby, 1964) után fogott bele a Németh-regény rendezésébe. (Az előmunkálatokban, bár a főcím nem tünteti fel, az író is rész vett.) Hintsch később az életmű több regényét és színdarabját (Irgalom -- 1973, Szörnyeteg -- 1975, Égető Eszter -- 1989) rögzítette a Magyar Televízióban.
Jelentős regények filmváltozata általában leszűkíti az eredeti mű gazdagságát, a cselekményt kapjuk, azt is többé-kevésbé kivonatolva, a celluloidra rögzítés arra jó csak, hogy felidézze a könyvet. Hintsch Györgynek ezúttal szerencséje volt. Talált egy fiatal színésznőt (Drahota Andrea), aki belső hasonlósága folytán tökéletesen azonosulni tudott Kárász Nelli figurájával.
Kárász Nelli tanyán él az édesapjával. Egy falusi bálban ismerkedik meg a Takaró-fiúkkal, akik közül Sándor közeledik hozzá, de a lányt inkább annak öccse, Imre érdekli. Sándor kerülgeti a lányt, és Nelli édesapja is tudomására hozza, jó lenne, ha nemsokára férjhez menne. A befelé forduló lánynak semmi kedve hozzá, de kényszerűségből mégis kapcsolatban marad a falu által vőjelöltnek elkönyvelt Takaró Sanyival. Amikor édesapja váratlanul meghal, és a férfi Nelli segítségére siet a bajban – eldől a sorsuk. A lánynak ugyan se lelke, se teste nem kívánja a frigyet, mégis összeházasodnak.
Együttélésük mindvégig boldogtalan. A fiatalasszony nem tud fölengedni a szexualitásban, férje pedig alkalmatlan rá, hogy feloldja felesége szorongását és ellenkezését. Nem tudni, hogy az asszony mással is így viselkedne-e – valószínűleg igen –, ám ennek a problémának nem csak a megoldására, de még a felismerésére is alkalmatlan a bumfordi módra viselkedő férj (Kállai Ferenc remek karakterformálása). Mivel Takaró Sándor kizárólag a szexualitásban képzeli a boldog házasság titkát, Nelli egyre jobban meggyűlöli őt.
Gyermekük születése hoz némi változást közös boldogtalanságukba. Férje átveszi apja birtokának kezelését, és a Takaró-házaspár beköltözik a faluba. Sándor társaságot szervez maguk köré, de Nellit ez is hidegen hagyja, legföljebb Imrével, Sándor öccsével vált néhány rokonszenvet sejtető szót. Amikor a vendégek között felbukkan egy fiatal orvos, aki szemet vet a láthatóan boldogtalan Nellire, a fiatalasszony a jövevényre is rossz szemmel tekint.
A regény itt hosszasabban részletezi a nő menekülési kísérleteit – a filmváltozat szükségképpen lerövidíti és felgyorsítja az érlelődő tragédia bekövetkezésének útját. Nelli hiába menekül férje elől, a családi körülmények nem engedik szabadulni, gyermekét sem hagyhatja magára. Családjuk fölött egyébként is viharfelhők tornyosulnak. Férje adósságokba verte magát, a birtok nem hoz jövedelmet, közelít az anyagi csőd.
Takaró Sanyi váratlanul megbetegszik, a felesége kötelességszerűen ápolja. Nelli életidegensége ekkorra már teljesen elhatalmasodik, bénultan iszonyodik férje közelségétől. Amikor egy éjszaka a beteg férje megint szeretkezni akar vele, védekezés közben egy párnával megfojtja. Az ismerős orvos cinkos együttérzéssel hallgatást ígér az asszonynak, ám Nelli az ő közeledését is mereven elutasítja. Hátralévő éveiben végre önállóan, de teljes magányban, és az élettől eliszonyodottan fog élni.
A filmváltozat, noha nem tudta teljességében visszaadni a regény cselekményét, mégis jelentős szerepe volt abban, hogy Németh László elhanyagolt, nem eléggé méltányolt szépírói munkásságára felfigyeljenek. A szocialista korszak irodalom-történetírása vitatta Németh társadalomfilozófiájának bizonyos elemeit, és ez árnyat vetett dráma- és regényírásának megítélésére és befogadására is. Az Iszony jól sikerült filmváltozata felhívta a figyelmet rá, hogy egy jelentős életmű vár megismerésre. Hintsch György később mindent megtett, hogy az író munkássága megkapja az őt megillető elismerést. Népszerű vígjátékok (A veréb is madár -- 1968, Hét tonna dollár -- 1973) készítése mellett főként Németh László megfilmesítésekben jeleskedett.
Szerző: Kelecsényi László