sex hikaye

Kertes házak utcája (1962)

Fejér Tamás

2006. szeptember 28. - filmhu
Fejér Tamás rendező – akinek legnagyobb sikerei közé A Tenkes kapitányának tévésorozat és kétrészes mozifilmes változata tartozik – 1962-ben készült filmje akár a kádári konszolidáció óvatos kritikájaként is felfogható. Merészen szemlélve a művet a Kertes házak utcája azt vizsgálja, hogyan hat a szocializmus, a puha diktatúra teremtette anyagi jólét az egyénre. Ugyanakkor napjainkban is aktuális, hiszen ma is abszolút létező dolgokra reagál (önértékelési, önmegvalósítási problémák, elidegenedettség, házastársi elhidegülés stb.).
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A film olyan helyszínen, olyan kisvárosi közegben játszódik, ahol a szomszédok a néhány száz métert is autóval teszik meg egymáshoz – ha már akkora a jólét, hogy megengedhetik maguknak. A küzdelmes éveket – amikor még képzetlen munkásként vagy szövőnőként kellett robotolniuk – megjutalmazandó a férjek kényelmes állásban terpeszkednek csinos titkárnővel, a nők pedig a jómódú otthonban lényegében dologtalanul; legfontosabb napi programjuk a séta a piacra és az egymással váltott néhány semmitmondó mondat. A legérzékletesebben mindezt a cím fejezi ki. A „kertes házak utcája” kifejezés jelképezi mindazt a tespedtséget és kispolgári posványt, amit a Schubert Éva alakította titkárnő annyira gyűlöl, és amitől a főhős némán szenved.
Máténé, Panni is egy ugyanis ezek közül az asszonyok közül – azzal a különbséggel, hogy ő egyáltalán nem élvezi ezt a helyzetet. Modern magyar Bovarynéként senyved a főmérnök férje teremtette jómódban, a szép lakásban. A nő kívülről a nyugalom szobra, a külső szemlélők, a kertvárosi minitársadalom más tagjai szemében magabiztos és harmonikus személyiség. Valójában azonban inkább csak egykedvű, akinél a többiek már azt is hisztériának értékelik, ha részeg férje névnapi köszöntője közben otthagyja a társaságot. A tükrök állandó és szimbolikus felbukkanása a filmben is önértékelési zavarára, meghasadt énjére utal. Kívülről az asszony olyan, amilyennek a tükrök mutatják a piacon és az otthonában, igazából azonban olyan, amilyennek egyedül Palotás, a vidéki kisvárosba a férjjel kooperációról tárgyalni érkező műszaki ellenőr látja. Ő az egyedüli figura, aki meglátja a Panni körüli valóságot, az asszony igazi arcát. Ehhez elég a nő egyetlen mondata is (ami ugyanakkor a film kulcsmondata is lehetne): „Valamikor textiltervező akartam lenni. Szövőnő voltam.” Ennyi Panni tragédiája, és erre teljesen vak rövidlátó és megelégedett férje, a helyi főmérnök. Hogy a filmben a látszat mögött másfajta valóság húzódik, a tükrök megjelenésén kívül még egy képi eszköz árulkodik: az egyik jellegzetes – és feminista szempontból is sokatmondó – jelenetben míg a férfiak a háttérben munkamegbeszélést folytatnak, addig a nő az előtérben tevékenykedik; azaz egészen más zajlik az előtérben és a háttérben.

A Kertes házak utcájában nagy hangsúly esik a lassú, csaknem valós időben ábrázolt hétköznapi cselekvésekre, az apró mozdulatokra, hiszen ez határozza meg és tagolja a főhős egész életét és világát. Egy terítő megigazítása, a virágok elrendezése, egy kép arrébb mozdítása különös jelentőséggel bír, ha az embernek nincs más lehetősége a kibontakozásra. Panni megismerésének másik fontos eszköze a film különleges szerkezete: az egyenes vonalú cselekményt két flash-back szakítja meg, mindkét esetben a nő visszaemlékezései. Az emlékeket mozdulatok és mondatok hívják elő – ilyen asszociációk segítségével ismerjük meg a nő múltját és Palotással való megismerkedésének pontos körülményeit is.

Palotás úgy érkezik meg Panni – és a kisváros – zárt, monoton világába, hogy az ő motivációit is tökéletesen megismerjük (sőt az egész film vele kezdődik el). A férfi nem tud otthon dolgozni, ezért reked meg mindig az ötleteknél. Gondolatait mindig másokkal valósíttatja meg – és ez remek menekülési lehetőség otthonról, az unalmas házasságból is („Szeretek csavarogni.”). Hogy a mű mégsem lesz az elmulasztott lehetőségek filmje (l. „Mennyire másként alakulhatott volna az életünk, ha évekkel ezelőtt találkozunk egymással!”), az éppen Palotás figurájának köszönhető. Ő a katalizátor, aki puszta jelenlétével felgyorsítja a folyamatot a nő életében anélkül, hogy végül bármilyen részt vagy szerepet vállalna benne. A röpke viszony, Panni egyéjszakás kalandja Palotással nem old meg semmit, de az asszony emiatt jut el a végső elhatározásra. Az ő szempontjából meghatározó történés ugyanakkor a férfi számára – bár eleinte többet ígér, végül – megmarad izgalmas kalandnak, amire nosztalgiával emlékezhet, miközben egykedvűen eregeti a füstkarikákat abban a statikus helyzetben, amin neki nincs bátorsága változtatni.

A filmben alapos jellemrajzokat kapunk a mellékalakok részéről is: az ostoba fecsegések és a házastársi veszekedések során régi, eltemetett sérelmek törnek a felszínre – mindenkinek megismerjük a keresztjét, mindenkinek megoldódik a pszichológiája. A mindenki persze jelen esetben a két fő figurát kísérő két mellékalakot jelenti. Panni ellentéte (és ellenlábasa) Máté titkárnője, az emancipált nő, aki úgy érzi, tíz olyan ostoba egykori szövőnővel is felér, mint Máténé. A férj pedig Palotás ellentettje: ő nem akar menekülni a – számára – boldog otthonból, azt is csak nehezen fogja fel, hogy felesége részéről valami nem stimmel az idillben.
A mély jellemrajzok mellett a Bambival, Tulipán cigarettával és régi, szocialista Wartburggal dúsított kisrealista hozzáállása teszi hitelessé és ma is átélhetővé a művet. Az eredeti helyszíneken forgatott filmben nem papírfigurák sétálnak az utcán, és Csurka István forgatókönyvének köszönhetően úgy érezzük, mintha személyesen ismernénk ezeket az embereket. A zárójelenettel pedig a rendező tovább egyéníti és árnyalja a helyzetet: utal arra is, hogy nemcsak a „rendszerben” van a hiba: másnak (Palotás feleségének) jó lehet ugyanaz, amitől Panni annyira szenved(ett). Ami az egyiknek börtön, a másiknak éppen az jelentheti az önmegvalósítást.
 
Szerző: Vajda Judit





Rendező Jancsó Miklós
Szereplők Madaras József (Magyardolmányos)
Őze Lajos (vallató)
Latinovits Zoltán (Veszelka)
Kozák András (ifj. Kabai)
Koltai János (Varjú Béla)

nka emblema 2012