Könnyű testi sértés (1983)
Szomjas György
Csaba (Eperjes Károly) börtönbe kerül, mert egy nő fölötti vita hevében megszurkál egy lányokat futtató kisvállalkozót (stricit). Büntetése letöltése után meglepve konstatálja, hogy felesége, Éva (Erdős Mariann) új férfit hozott a házhoz. Az új barát, Miklós (Andorai Péter) fenyegetéssel, majd rábeszéléssel próbálja eltávolítani Csabát a nő közeléből, de végül bele kell nyugodnia, hogy ezentúl hármasban élnek egy fedél alatt.
A különös édes hármas nehezen viseli a közös életet: Csaba könnyűvérű nőket hoz fel, Miklós és Éva pedig különböző apró trükkökkel (fűtés ki, melegvíz elzár) próbálják megkeseríteni az ifjú börtönviselt életét. Az érzelmi szerepek is egyre jobban összegabalyodnak: Éva ismét közel kerül Csabához, aki egyre agresszívebben viselkedik Miklóssal szemben. A furcsa együttlét a címben megfogalmazott jogi kategóriában kulminál: Csaba ismét börtönbe kerül, mert könnyű testi sértéssel zárja le a nőért való harcot.
Szomjas György a Könnyű testi sértésben (1983) egy olyan réteget mutat be különös természetességgel és humorral, amely addig ritkán került a magyar filmesek érdeklődési körébe: a lecsúszott lumpenek világába kalauzol, a szocialista emberideáltól távol álló külvárosi vagányok közé. Szomjas ezt a közeget finom humorral és némi szarkazmussal ábrázolja, virtuózan egyensúlyozva a szociológiai hűség és az idézőjeles önreflektivitás határán. Az elbeszélés dokumentumszerűségét az amatőrszereplők természetes bája is kiemeli: Szomjas a profi színészek mellett (Eperjes Károly, Andorai Péter) sok amatőrt is szerepeltet (Erdős Mariann mint ingadozó feleség, Schuster Lóránt zenész mint kocsmai cimbora, és Bikácsy Gergely filmkritikus mint leskelődő szomszéd - telitalálat). Az ilyenkor szokásos sutaság viszont ezúttal elmarad - a Könnyű testi sértés a remek színészvezetés filmje (is).
A szocialista hétköznapok abszurd banalitása Grunwalsky Ferenc roncsolt kompozícióiban jelenik meg. Az operatőr a megformált tökélyfényképezés helyett a témához és a helyszínekhez jobban illő, szétesett képi világot teremt – az elsőre amatőr hatásúnak tűnő képek azonban ravasz profizmussal rendeződnek struktúrába. A roncsolt, lelakott képi világ egy roncsolt, lelakott világ adekvát tükörképe.
Azonban a Könnyű testi sértés nem megy át káeurópai önsajnálatba - a humor és az irónia görbe tükre megóvja ettől. A film cselekményét időről-időre „beszélő fejek” szakítják meg: vagy a már látott szereplők, vagy pedig ismeretlen arcok (például a feleség középiskolai barátnője) értelmezik a nézőnek (és a figyelő hatalomnak) a kialakult szituációkat. A groteszk, önreflektív monológok a pszichológia embermagyarázó elhivatottságát éppúgy parodizálják, mint a szocialista hétköznapok „mindenki jelent mindenkiről” elvét.
A Könnyű testi sértés egyszerre korkép és korértelmezés, keserűen humoros fikció a nyolcvanas évek áporodott világáról.
Szerző: Kubiszyn Viktor