sex hikaye

Légy jó mindhalálig (1960)

Ranódy László

2006. szeptember 28. - filmhu
Ranódy László 1960-as filmje Móricz Zsigmond regényének második filmváltozata. Az elsőt Székely István készítette a háború előtt. Pusztán az a tény, hogy a honi mozgóképviszonyok és hagyományok között egy klasszikust másodszor is filmre visznek, jelzi az alapmű fontosságát vagy különös aktualitását. Ráadásul  Móricz azon kevesek közé tartozik, akikkel ez a ritkaság többször is megesett, hiszen a Rokonokat  Máriássy Félix és Szabó István is filmre vitte.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A Légy jó mindhalálig korántsem önéletrajzi mű, hanem az író személyes, a sárospataki református kollégiumban szerzett tapasztalataira épülő, színtiszta fikció. És példázat. Móricz legalábbis annak szánta. Éppen ezért hökkent meg regénye fogadtatásán. Az olvasóközönség a könyvet egy szerencsétlen sorsú kisfiú történeteként fogadta és könnyezte meg, és azon nyomban elkönyvelte ifjúsági regénynek, holott az írói szándék más volt. Móricz arról beszélt, hogy az ember, az emberiség egésze éppen úgy szenved a gonosz, ostoba, torz hatalmasságok közt, és éppen olyan elveszetten tévelyeg, mint a jó szándékú kisgyermek.
A tehetsége okán a híres debreceni kollégiumban ingyen tanuló diák, Nyilas Misi a megalázott és félreértett jóság jelképe. Története majdhogynem krisztusi példázat, a tisztalelkű fiú lépésről-lépésre halad saját kálváriájának stációin, míg elérkezik a megfeszíttetés, amikor a kollégium fegyelmi bizottsága elé citálják, és itt nyersen, mezítelenül mutatkozik meg a  felnőtt világ torz előítéletessége és alpári álszentsége. Nyilas Misi azonban nem békél meg sorsával, tehetetlen, de mégis lázad. Ekkor bukik ki belőle a felgyülemlett keserűség, és hangzik el a gyakran idézett mondat, mely Ranódy László filmjében is kulcsfontosságú: „Nem akarok debreceni diák lenni!” 

A tagadás velünk él, amióta létezünk. Ott van a zsigereinkben. Könnyű vele azonosulni. A lázadás örök, mindig korszerű – és viszonylag egyszerű. Ami utána következik, az már nem annyira. Nyilas Misi mai kortársai, ha megnézik a filmet, vagy kézbe veszik regényt, nemigen tudnak mit kezdeni a  történet zárlatával, amikor a méltatlan vádak alól tisztázott fiútól anyja azt kérdezi, hogy ha nem akar a városban maradni és debreceni diák lenni, akkor mit akar? Mi lesz belőle? És ő azt feleli: „Az emberiség tanítója” S hogy mit tanítana az emberiségnek? „Azt, hogy légy jó. Légy jó mindhalálig.”

Nyilas Misi mai kortársai azt mondanák erre a kisfiúra --, akit Ranódy filmjében Tóth Laci játszik, minden idők egyik legjobb magyar gyerekalakítását nyújtva – hogy igazi lúzer. Hiszen csak néhány szót kellett volna szólnia, hogy széttépje a köré feszített hazugsághálót, mely kis híján a vesztét okozza. A sokszorosan alárendelt helyzet, mely elnémítja, melyet a Millennium úri Magyarországán egy tanyasi kisfiú a híres elitiskolában megél, ma már alig felfogható. Alárendelt, mert a társadalom mélyéről érkezik, garasos szegénységből, és itt, a csillogó nagyvárosban -- hiszen annak látja Debrecent – mindenki fölötte áll. És alárendelt, mert a gyerek a felnőttek világában mindig az.

Ranódy László filmjének – melyet magától értetődően az eredeti helyszínen forgattak -- egyik nagy erénye, hogy hitelesen idézi meg ezt a közeget. A régi világ és a modernitás határmezsgyéjén billegő történelmi pillanatot, amikor a híres Piac utca még kövezetlen, a járókelők a sarat dagasztják, de már omnibusz jár a Nagytemplom és a vasútállomás között. Amikor Török úr, a debreceni arszlán már párizsiasan öltözik, és világvárosian romlott, de az utcanép egy másik évszázadból itt feledett, nagybajszú képmutogató-kikiáltót hallgat szájtátva. És nem csupán a tárgyi világgal kapcsolatban remekel a film, a viszonyokat is pontosan mutatja be. Ahogy az igazgató láttán a kisfiú mély meghajlással kapja le fejéről a kucsmát. Ahogy a tanyasi kölyköt nyilvánosan megalázó részeges tornatanár ugyanazért a vétekért enyhén, már-már törleszkedő óvatoskodással szidja meg Misi osztálytársát, aki az orczyfalvi Orczy családból érkezett a kollégiumba. És ahogyan a felnőtt világgal szemben a gyerekeké még egy kis ideig többé-kevésbé természetes: a nemes-, polgár- és parasztgyerekek, bár ruházkodásuk egyértelműen besorolja őket, egyenrangúan csépelik egymást és ülnek egymás fejére, ha elkezdődik a „kicsi a rakás”.

Móricz Zsigmond példázata manapság talán erőtlenebbül hat, mint megjelenésekor – noha akkor sem ez ragadta el olvasóit. Ám a nagyformátumú író elbeszélésmódja, a hibátlanul felrajzolt, valóságos jellemek, a mindvégig izgalmas történet, a kisfiú körül szövődő ármány, Török úr leányszöktetése, ahogyan a lopott pénzen a nagyvárosba viszi Doroghy Bellát – ami, ha nem járna életre szóló következményekkel, akár mulatságos is lehetne – mindez együtt teszi, hogy a Légy jó mindhalálig kiállta az idők próbáját, és változatlanul remek regény. És mint minden fontos könyv, messze túlmutat az olyan  inkább kereskedelmi, mint esztétikai kategóriákon, hogy „ifjúsági regény”.
Ranódy László fekete-fehér filmje felnő a vállalt, igen nehéz feladathoz: a regénnyel egyenrangú, komoly, érvényes és maradandó munka.
 
Szerző: Békés Pál





Rendező Bereményi Géza
Szereplők Eszenyi Enikő (Marika, Monoriék lánya)
Papcsik András (Valkó Imike)
Tóth Barnabás (Imi Valkó)
Sőth Sándor
Andorai Péter (Berci)

nka emblema 2012