Mágnás Miska (1949)
Keleti Márton
Bár Keleti Márton filmje már a magyar filmgyártás államosított, kommunista irányítású korszakában készült, nem egy vonatkozásban a koalíciós korszak filmjeihez hasonlítható. Keleti, aki a harmincas évek második felében kezdte filmrendezői pályáját politikai-ideológiai elkötelezettségét tekintve ekkor a progresszív, a tömegdemokrácia felé nyitott polgári demokrácia híve volt. Ő készítette az első háború utáni, „demokratikus” játékfilmünket, A tanítónőt (1945), majd a Szociáldemokrata Párt filmvállalatának, az „Orient”-nek lett a vezetője.
Ebből az időből származik a Beszterce ostroma (1948) című filmje. A Mágnás Miska forgatásakor még nem sokat kellett feladnia meggyőződéséből. A filmgyártás politikai irányítói szórakoztató közönségfilm elkészítését rendelték meg tőle. A film alapjául Bakonyi Károly és Szirmai Albert tízes években irt operettje szolgált, amelyet Békeffy István szabott át a kor követelményei szerint. A megkívánt népszerűség biztosítása érdekében megtartotta az operettes formát, tematikailag azonban egyfajta „haladó” népszínmű irányába mozdította el a művet. A cselekmény egy vásáron indul, ahol Korláthy Rolla (Németh Marika), az álruhás grófkisasszony megismerkedik Baracs Pistával (Sárdy János), aki Eleméry gróf intézőjének fia és vasútépítő mérnökként tér vissza a faluba. Rollához fűződő szerelmén kívül hozzá kapcsolódik a cselekmény politikailag árnyalt modernizációs szála is: hová épüljön a vasútállomás? A falu vagy a nagybirtok közelébe? A film másik szerelmespárja Marcsa (Mészáros Ági) Korláthyék cselédlánya és Miska (Gábor Miklós) Eleméry lovászfiúja. Az ő kettősük arra hivatott, hogy közvetítse az emberek közötti egyenlőség eszméjét a nézők felé. Mind dramaturgiailag, mind politikailag fontos mellékszereplő a két gróf: Pixi (Latabár Kálmán) és Mixi (Latabár Árpád), akiknek az a funkciójuk, hogy nevetségessé tegyék a magát kiváltságosnak rétegnek tartó arisztokráciát. Mivel a kérdéses vasútállomást Baracs a falu közelébe szeretné felépíteni kiutasítják a Korláthy-kastélyból. A több évtizede a világot járó Eleméry gróf (Pethes Sándor) hazatérésének hírére Korláthyék bált kívánnak adni. Amikor Baracs és Miska hírét veszik, hogy Eleméry mégsem tér haza elhatározzák, hogy titokban tartják a hírt és Miska fogja eljátszani a gróf szerepét. Miska frakkot ölt, raccsol, néhány angol szót kever a beszédébe, párbajról, fogadásról és vadászatokról fecseg megtévesztvén ezzel a Korláthy családot. Ráadásul magával viszi barátjaként Baracsot is, amihez Korláthyék kénytelenek jó képet vágni. Miska, hogy a végletekig nevetségessé tegye a grófékat megkéri Rolla kezét és a rászedett gróf boldogan hozzá is adná a lányát. Ez viszont nem tetszik Baracs Pistának, aki ezért leleplezi Miskát. Az arisztokraták azonban nem hisznek neki és továbbra is Eleméry grófnak tartják a szerepét tovább játszó lovászfiút. Miska Baracs általi, lovászfiúként való leleplezésének csak a szerelmes Rolla ad hitelt, hiszen ő Baracsot szereti és még tréfából sem szeretne Miska menyasszonya lenni. Ezért aztán, hogy leleplezze Miskát, grófnőnek öltözteti Marcsát. Megtanítja néhány francia szóra (innen ered a legendás „szilvalé” és „rongyő”) és bevezeti az estélyre. Családja valamint Pixi és Mixi – arisztokratikus korlátoltságuk következtében – valóban Anasztázia grófnének hiszik a cselédlányt. A bonyodalmak megoldása akkor kezdődik, amikor mégis betoppan az igazi Eleméry gróf a tiszteletére rendezett estélyre. Korláthyék természetesen szélhámosnak nézik, de Miska ekkor végleg rászánja magát az önleleplezésre, így aztán mindenkinek tisztázódik az igazi személyazonossága. „Anasztázia grófnő Marcsaként kergetheti meg szeretett Miskáját. Ami a vasútállomás kérdését illeti, ezt is az abszolút pozitív hős Miska oldja meg. Korláthynak (Kemény László) – még grófként – királyi évjáradékot ígér arra az esetre, ha átengedi birtokán a vasútvonalat és ezzel lehetővé válik az állomásnak a falu közelében való felépítése. Ezután már semmi sem állhat Rolla és Baracs Pista szerelmének és házasságának útjába, hiszen a megszégyenített Korláthy már nem tagadhatja meg lánya kezét a mérnöktől. Pixi és Mixi kettősén kívül a film harmadik humoros mellékszereplője Rolla kleptomániás nagymamája (Gobbi Hilda). A különc, minden csillogó tárgyat ellopó öregasszony szerepeltetése Békeffy ötlete volt. Az ő film végi jelenetének is az a funkciója, hogy nevetségessé tegye az önhitt arisztokratákat. Bevallja, hogy lányának az apja, tehát Rollának a nagyapja egy közönséges falusi segédjegyző volt.
Azért tartjuk a filmet polgári demokratikus eszmeiségűnek, mert végkicsengése szerint paraszt, polgár és arisztokrata között nincsen különbség. Még mindenki félelem nélkül tekinthetett a jövőbe, amelyről egy vásári komédiás így énekelt a film utolsó jelenetében: „Jövendőjét csak az látja, ki a múltat nem sajnálja”.
Azért tartjuk a filmet polgári demokratikus eszmeiségűnek, mert végkicsengése szerint paraszt, polgár és arisztokrata között nincsen különbség. Még mindenki félelem nélkül tekinthetett a jövőbe, amelyről egy vásári komédiás így énekelt a film utolsó jelenetében: „Jövendőjét csak az látja, ki a múltat nem sajnálja”.
Szerző: Sándor Tibor
