sex hikaye

Pókfoci (1976)

Rózsa János

2006. szeptember 28. - filmhu
Rózsa János alkotásának tanárok és diákok a főszereplői, a szerző mégsem a mű készítése idején zajló tanügyi reform kérdéseihez kívánt hozzászólni. Erről tanúskodik az a nyilatkozat is, melyet a rendező a bemutató előtt adott Zsugán Istvánnak, a szorgalmas krónikásnak.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A kulcsmondatok: „A Pókfoci hitelesen mai szakközépiskolai környezetben játszódik, de a problémák, amelyeket érint – szándékunk és hitünk szerint – nemcsak ott érvényesek, hanem általános társadalmi gondok, hiszen bizonyos jellemek, karakterek más környezetben is hasonlóan viselkednek. Mint mindenütt, ebben az iskolában is vannak vezetők és beosztottak; vannak jobb és kevésbé jó szakemberek, s az iskola működése attól függ, milyen mértékben és milyen hatékonyan tudják kifejteni azt a tevékenységet, ami feladatuk.” (Filmvilág, 1977/l.)

A szatíra közállapotainkat jeleníti meg – vegyesen kiélezetten drámai, oldottan komédiai, sőt groteszk optikával ábrázolt szituációkban. A kritikai hangsúlyok rendkívül erőteljesek. A vásznon nyoma sincs semmiféle csehes simogatásnak, szolidáris együttérzésnek. Gondoljunk csak bele: a Lajta Béláról elnevezett iskolát erőszakos, inkorrekt, hőbörgő, lavírozó perc-lovag irányítja (kontraszelekció). Az utasítások alanyai passzívan tűrik a diktátumokat, az intrikát, a packázásokat, a megaláztatásokat (alkalmazkodás). Nem a tényleges eredmények számítanak, hanem a kirakat-csillogás, a kezdeményezések mozgatója az érdek (elvtelenség). Beszélhetnénk továbbá az oktatás minőségéről, a kollektív szellem elsatnyulásáról, a frázisok terjedéséről, az „oszd meg és uralkodj” taktikázásáról.

Felmerülhet a kétely: vajon nem sok együtt ez a negatívum-halmaz? Tényleg ennyire siralmas a helyzet? Azért nem egyoldalú mégsem a kép, mert a történetben – mintegy ellenpontként – szerepel gerinces és okos tanerő is (Lengyelné), néhány epizód pedig arról tanúskodik, hogy a hüllő-mosolyú direktor nem torzította el teljesen a viselkedés normáit. Ne feledjük – megint Rózsára hivatkozunk, egyetértve okfejtésével: bármennyire idegőrlő pálya a pedagógusoké, végső soron a jövő társadalom nevelése múlik rajtuk, nincs mentség legkisebb hibájukra sem.
Hangulatokban gazdag epizódokban szikráznak fel a feszültségek a kis közösségben. Állandó szócsaták, helyezkedések, számítgatások kísérik a pozícióharcokat. Jellemző a nyomozás folyamatának hullámzása. Egy műhelygyakorlaton inzultus ért valakit, a büntetés elmaradt. Az igazgató úgy kezdi el az „ügy” felderítését (a növendékeivel vidéken, tanulmányi versenyen tartózkodó nevelő lehetne a koronatanú), hogy bármelyik pillanatban visszatáncolhasson. A színielőadás képsorai bensőségesek, a pókfoci-attrakció mulatságos, a főnök handabandázása a mikrofon előtt burleszk-szerű, a formális demokrácia erőltetése a diák-parlament összejövetelén hatásos politikai fricska. Beszédes utalásokból következtethetünk a szociális háttér tartalmára (a tanár házaspár albérleti kínlódása, az új iskolaépület avítt miliője).

A Pókfoci karakterei magatartás-típusokat testesítenek meg. A Madaras József megformálta igazgató félelmetes és nevetséges. A többiek is méltán vívják ki a nézők nevetését és ellenszenvét: Temessy Hédi bólogató konformista, Koltai Róbert sunyi helyezkedő, Pap Zoltán ravasz szélkakas, Mentes József kiégett túlélő. Pelikán anyuka (Pécsi Ildikó) jelenetei ezzel szemben kényszeredettek.
A forgatókönyv – többen bírálták akkoriban – Rózsa János és Kardos István közös műve. Ragályi Elemér operatőr könnyed kamerakezelése lendületet kölcsönöz az elbeszélő stílusnak. Bródy János szerezte a kísérőzenét.
Egy gyerek állandóan kattintgatja a filmben a fényképezőgépét. Amikor csak módja van rá, felvételeket készít. Végül a masina meszesgödörbe esik, de ezzel nem hűl ki a srác szenvedélye. A motívum – a fotográfus jelenléte – több más, ekkortájt forgatott mozi-darabunkban is felbukkan. Jelképes tartalmúnak foghatjuk fel. Megörökítésre érdemes volt a kor is, szereplői is, furcsaságaikkal, megalkuvásaikkal, gyengeségeikkel, őrületeikkel egyetemben.
 
Szerző: Veress József





Rendező Bereményi Géza
Szereplők Eszenyi Enikő (Marika, Monoriék lánya)
Papcsik András (Valkó Imike)
Tóth Barnabás (Imi Valkó)
Sőth Sándor
Andorai Péter (Berci)

nka emblema 2012