Szentjános fejevétele (1965)
Novák Márk
Novák Márk (1935–1972) mindössze egyetlen évtizednyi életműve egy előzmény nélküli, igen eredeti húszperces burleszkből (Kedd), egy formailag rendkívül igényes rövid etűdből (Csendélet), s egy különös, egyrészt a hatvanas évek társadalombíráló modelltörténeteit idéző, másrészt a korabeli stílust és elbeszélőformát megújítani szándékozó nagyjátékfilmből áll (Szentjános fejevétele). A három filmet mintha nem is ugyanaz az alkotó rendezte volna, formailag annyira eltérnek egymástól, noha valamennyi ugyanarról a gondolatról beszél: a felelősségről.
Szentjános így, egybe írva, nem a Keresztelő, hanem egy tanyaközpont neve, a címbeli fejevétel mégis biblikus utalást sejtet. A történet azonban nem a prófétáról szól. Főhőse, az ifjú, pályakezdő tanítónő inkább afféle ellen-Salome, aki éppen azért folytatja „táncát”, s tér vissza megaláztatása után a tanyasi iskolába, hogy megakadályozza Szentjánosnak, a településnek a pusztulását. Katalin magányos, pontosabban magára utalt küzdelme a hatvanas évek kritikus társadalmi peremvidékén zajlik, modernizáció és tradíció nehezen eldönthető vitájának közegében (a film Galambos Lajos tézisregényéből készült). A tanítónőt érő, gyakran sokkhatású élmények a tradíció oldaláról inkább az egyoldalúan beállított elmaradottságot tárják fel, kétségtelenül nagy hatású, balladai tömörségű epizódokban. A maradiság sötét erőinek sematikus ábrázolását Novák azzal ellenpontozza, hogy valódi drámákat mutat be ezen az oldalon is. Ebbe a környezetbe érkezik a városban nevelkedett tanítónő, itt kell megvívnia harcát a társadalmi elmaradottsággal és a szerelmi csalódással – mindenekelőtt azonban önmagával.
Katalin élete két helyszínen, a tanyasi iskolában és annak környékén, valamint a városban zajlik. A kétféle környezethez a rendező kétféle képi stílust társít. A tanyavilágot fotószerűen komponált, tömbszerű fény-árnyék hatással szerkesztett, statikus képeken, míg a városi jeleneteket oldottabb gépmozgású, esetlegesebb hatású, cinéma direct színezetű felvételeken örökíti meg. A film fiatal tanítónője e két (képi) világ határán éli meg társadalmilag motivált, személyes drámáját, s fedezi fel önmagában a szintézishez szükséges erőt: minden áskálódás ellenére visszatér Szentjánosra, és folytatja munkáját.
Szerző: Gelencsér Gábor