sex hikaye

Vasvirág (1958)

Herskó János

2006. szeptember 29. - filmhu
Herskó János szivárványos életművében -- mely az ötvenes évek közepétől 1970-ig, Svédországba való disszidálásáig, mindössze hat nagyjátékfilmet jelent --,  a Vasvirág olyan, mint a szerelemgyerek. Herskó sokat szolgált érte. Többek közt A város alatt (1954) című sematikus filmmel a metróépítésről. Valójában rendezővé eszmélése első pillanataitól a Vasvirágot szerette volna megrendezni, mert imádta Gelléri Andor Endre novelláit, melyekből a forgatókönyvet összefűzte, s fontos hatás volt számára Marcel Carné lírai realizmusa, melynek stílusjegyeit -- filmtörténetünkben jószerint egyedül --, a Vasvirág kétségkívül magán viseli.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
Pettersen kelmefestő és Cink Vera mosodás kisasszony története azonban nem egy megkésett Carné-epigon munkája, aki futott egy szép tiszteletkört Gelléri körül. A Vasvirág 58-ban szuverén, új, jólesőn őszinte film. A termelési sémáktól épp szabadulni próbáló 56 utáni magyar filmben olyasfajta bravúr, mint Makk Károly klasszikusa, a Ház a sziklák alatt. „ A sztálini ’időszerűségi követelmény’ -- úgy látszik -- teljesen eltűnt a magyar filmből. -- írja róla a francia kritika.  -- A vasfüggönyön túl határozottan éledezni kezd a romantika.”

A romantika azonban pontatlan kifejezés a filmmel kapcsolatban. A Vasvirág cselekménye egy kemény, kegyetlen világban játszódik, ahol a szerelem úri luxus, mert a létharc a törvény. Ahol a vasalólányok és az utcán tengődő kelmefestők sosem lehetnek egymáséi, mert napra nap alig néhány pengő cincog zsebükben, s teljesen kiszolgáltatottak holmi mohó ravasz nagymosoda és kelmefestő-üzem tulajdonosoknak (Várkonyi Zoltán), akik feudális nemtörődömséggel szakítják le a Verához hasonló útszéli kis virágszálakat.

Herskó filmjében az ötvenes évek végén az volt az új -- s máig maradandó érték -- , hogy milyen könnyű kézzel, mindenféle osztályharcos indulat nélkül, ábrázolta ezt a kilátástalan léthelyzetet. S hogy a sötét társadalomrajz helyett inkább a plasztikus karakterábrázolásra figyelt, az óbudai mikrovilág kapaszkodó kisegzisztenciáinak (kocsmárosok, fuvarosok, munkáslányok, szobáztató asszonyok) életes, pontos rajzára.  
 
A clair-obscure  „tündéri realista” melodráma legnagyobb találmánya kétségtelenül Törőcsik Mari Verája,  az elbukó angyalföldi tündér, aki  fél évszázad múltán is szinte kiragyog a Vasvirágból. Büszke is rá Herskó, mert úgy éli meg, hogy a Körhinta után Törőcsiknek ezzel a szereplehetőséggel ő szinte új életet, új zsáner alternatívát adott. „Vera a film gyönyörű hegedűszólama” - írta Vészi Endre a film bemutatója után. Ahogyan a fiatal Törőcsik játssza-megéli a bukás felé billegő lány hol ijedős, hol hetyke, hol felderülő, hol sóvárgó lényének tünékeny viharzását, annak idején a cannes-i fesztivál közönséget is elvarázsolta. 
Élete első szerepében Avar István is nagyon természetes és sallangtalan, bár a tartásos, tiszta tekintetű Pettersen figuráján, aki csak egy lépésre van a politikai öntudatosodástól, érezzük kissé az ötvenes évek ideológiai, kultúrpolitikai elvárásait.
Herskó János életművében az 56-os eseményekhez vezető utat elemző Párbeszéd (1963) a legszemélyesebb, legmegszenvedettebb, a kulcsmű, az N.N. a halál angyala (1970) a legkeserűbb, legtalányosabb, de kétségkívül a Vasvirág  a legjobban megformált. Nemcsak dramaturgiai, színészi, de operatőri remeklés is. Herskó 1956-ban Fábri Zoltán első asszisztense a Hannibál tanár úrban. Onnan hívja el Szécsényi Ferencet, akinek a Vasvirág az egyik legszebb operatőri munkája. Szécsényi nagy bravúrral adaptálja Gelléri megemelt, kissé stilizált poétikus realizmusát, s Hegyi Barna, - a korszak egyik legjelentősebb újító operatőrének nyomdokain - számos életteli, szabadon komponált tömegjelenetet alkot kiskocsmában, lépcsőházban, utcán, mosodában.

A Vasvirág a Hannibál tanár úr és az Édes Anna rokon-darabja a magyar filmtörténetben, csak Fábri Zoltán drámai tetőpontjai nélkül. Ma viszont épp az tűnik korszerűnek benne, amit akkor egyébként a szemére vetettek, hogy milyen ’fedettre’, láthatatlanra rendezi Herskó a harmincas évek semmi kis életeinek szomorú sorsfordulatait.
 
Szerző:  Muhi Klára





Rendező Jancsó Miklós
Szereplők Madaras József (Magyardolmányos)
Őze Lajos (vallató)
Latinovits Zoltán (Veszelka)
Kozák András (ifj. Kabai)
Koltai János (Varjú Béla)

nka emblema 2012