sex hikaye

Lezárult a Zöld Holló Filmklub egyéves sorozata, a Magyar Zsáner

2008. május 19. - filmhu
Második félévét zárta az Országos Diákzsűri szervezésében, az ELTE, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a filmtörténet.hu közreműködésével indított kezdeményezés, a Zöld Holló Filmklub, amely keretein belül minden hónap utolsó szombatján egyetemisták veszik birtokba az Örökmozgó Filmmúzeumot, hogy egy-egy műfaj előzményeit ismerjék meg a magyar filmtörténetben. 
A többségükben filmszakos diákok egyetemi óraként látogathatták a szombat délelőttől koraestig tartó programot. A szervezők minden alkalommal egy-egy filmművészeti műfaj magyar múltját dolgozták fel, úgy, hogy – Gelencsér Gábor javaslatára – három különböző filmtörténeti korból származó filmet vetítenek le, majd minden összejövetelt egy, az adott műfajról szóló előadással zárják. Az őszi szemeszterben a vígjáték, a melodráma, a történelmi és a bűnügyi film, tavasszal pedig a szintén bűnügyi tematikájú kémfilm, a sci-fi, az eastern, illetve utolsó alkalommal a zenés film előzményeit kutatták a mozilátogatók.
 
Az ötlet szülőatyja Teszler Tamás, az Országos Diákzsűri elnöke. Az egyesület fő célja az volt, hogy a film iránt érdeklődő fiatalok számára olyan, a magyar filmtörténetet átfogó programsorozatot hozzanak létre, amely nem a klasszikus kronologikus sorrendben, hanem érdekesebb, újszerűbb szemszögből közelíti meg a témát.  További praktikus okai is voltak a zsánerfilm klub létrejöttének. A műfaji filmek iránti érdeklődés – a nézők, illetve az alkotók oldaláról is -- egyre nagyobb, és a jövőbeli kritikusoknak, elemzőknek, illetve azoknak a fiataloknak, akik részét képzik a Diákzsűrinek, ismerniük kell a magyar zsánerfilm előzményeit, ahhoz, hogy helyesen tudják elbírálni az alkotásokat. „A fiataloknak tudniuk kell, hogy a műfaji filmezésnek milyen hagyományai vannak Magyarországon, és mik a sajátosságai. Illetve ami ennél sokkal fontosabb, hogy miért nincsen igazi műfaji filmezés, vagy inkább miért olyan gyökértelen, miért nem erősödött meg igazán a rendszerváltás után sem. Erre a kérdésre próbáltunk magyarázatot találni. A következő filmes szakember generáció látókörét szerettük volna szélesíteni.” – mondta Teszler Tamás.
 
Vajdovich Györgyi, az ELTE Filmelmélet és filmtörténet szak tanára a filmhu-nak elmondta, hogy a 2007 tavaszán Esztergomban megtartott Filmszakos Egyetemisták Találkozóján értesültek a Diákzsűri terveiről. Úgy gondolták, hogy mivel a műfaji film ilyen jellegű feldolgozása az egyetemi oktatásban nem kap akkora hangsúlyt, jó lenne, ha lehetőséget tudnának nyújtani a diákoknak, hogy a magyar zsánerfilm előzményeit is megismerjék. „A programban szereplő alkotásokat egyéb körülmények között nagyon nehéz megtekinteni. Természetesen a vígjátékok és a zenés darabok a hétköznapokban is népszerűek, a magyar sci-fi, és az eastern azonban kevésbé ismert.” – tette hozzá Vajdovich.
 
A szervezők igyekeztek több felsőoktatási intézményből meghívni az előadókat. A vígjátékról Murai András (Berzsenyi Dániel Főiskola), a bűnügyi filmről, illetve a sci-fi-ről Varga Zoltán (ELTE, Szegedi Tudományegyetem), a történelmi filmről Lázár Kovács Ákos (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), a melodrámáról Stőhr Lóránt (Zsigmond Király Főiskola), a kémfilmről Varró Attila (ELTE), az easternről Szilágyi Erzsébet (Kodolányi János Főiskola), a zenés filmről pedig Vincze Teréz (ELTE) tartott előadást.
 
A május 10-én tartott záró vetítések a zenés film körül forogtak. A diákok Gertler Viktor Állami áruházát (1952), Banovich Tamás Ezek a fiatalok-ját (1967), illetve Tímár Péter Csinibaba (1997) című filmjét láthatták. Az előadást Vincze Teréz tartotta, aki lapunknak elmondta, hogy véleménye szerint sokkal több olyan filmnek kellene készülnie, amelyekben a kortárs könnyűzene képviselői is megjelennek. Szerinte a magyar alkotások így a nézők sokkal szélesebb rétegét tudnák a mozikba vonzani, és ennek legékesebb bizonyítéka Jancsó Miklós legutóbbi filmjeinek (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! A szúnyogok, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Kelj fel komám, ne aludjál!, A mohácsi vész, az Ede megevé ebédem), illetve Herendi Gábor Valami Amerika című vígjátékának sikere.
 
Az ELTE tanárai úgy látják, hogy a két féléves program jól működött, és a diákok is lelkesen fogadták a filmklub ötletét, az előző szemeszter végén igen érdekes dolgozatok születtek. Több előadás alakult beszélgetéssé, a diákok és az előadók szakmai vitába szálltak. Előbbiek véleménye szerint azok az előadások voltak a legjobbak, ahol a műfaj sajátosságait sikerült szembeállítani a magyar jellemzőkkel.
 
„Most, hogy véget ért a sorozat, és átfogóbb képet kaptunk a magyar zsánerfilmről, úgy látom, hogy azokban az alkotásokban, ahol nem működnek jól a műfaji film elemei, az alkotók túlságosan szerzői irányba mentek el. Sokan nem merik felvállalni azt, hogy tiszta műfaji alkotásokat készítsenek. Nagyon sok filmnél ezt a tendenciát vettük észre. Ez azonban nem csak a kortárs filmművészetre érvényes. A ’60-as években készült sci-fi-nél (Fejér Tamás: Az idő ablakai), vagy Xantus János melodrámájában, az Eszkimó asszony fázik-ban is észrevehető, hogy szerzői és a műfaji filmes törekvések kölcsönösen gyengítik egymást, így a műfaji sémák sem tudnak igazán érvényesülni. Továbbá mindhárom itt bemutatott easternben nyomon követhető, hogy az alkotók nem merik teljes mértékben használni azokat a sémákat, amelyekkel a western él.” – osztotta meg velünk tapasztalatait Vajdovich Györgyi.
 
Teszler Tamás kérésünkre elmondta, hogy annak ellenére, hogy a nézők többségét az egyetemisták tették ki, és nem a „külsős érdeklődők”, sikeresnek ítéli meg a programot. A vetítések többsége háromnegyed házzal zajlott, Monory Mész András Meteo című alkotását pedig körülbelül száz ember tekintette meg. „Nagyon jó, hogy azok az emberek, akik eljöttek, hónapról hónapra jól szórakoztak - többször zengett harsány nevetés. Az, hogy a magyar filmtörténetet úgy tudtuk letenni az emberek elé, hogy végignevetik ezt a sorozatot, az nagyon jó dolog. És talán nem csak örömteli volt ez számukra, hanem volt benne érték is, amin el tudtak gondolkodni.”
 
A Diákzsűri elnöke hozzátette, szerinte nagyon fontos, hogy az előadások egyben kis társadalomtörténeti órák is voltak, hiszen többször is szó esett a szocialista rendszer intézményi hátteréről, illetve a cenzúráról, amely előzmények a mai napig is igen erőteljesen hatással vannak a kortárs zsánerfilm állapotára. Azért is fontos erről beszélni, mert felnőtt egy olyan generáció, amelynek még 1989 előtt születtek, azonban már a rendszerváltás után ébredtek tudatukra.
 
Egyelőre még nem biztos, hogy a A Zöld Holló Filmklub folytatódik-e. Teszler Tamásnak azonban már vannak újabb tervei. Szeretne két retrospektív vetítéssorozatot létrehozni, amelyben Gaál István, illetve Ember Judit életművét mutatnák be, mert úgy érzi, hogy a magyar kulturális közeg elfeledkezett méltó képen megemlékezni a két rendezőről. Továbbá érdekesnek találna egy olyan próbálkozást, ha az összejövetelen megjelennének a művészek alkotótársai is (pl. Gaál István esetében Sára Sándor, aki állandó operatőre volt a rendezőnek), és a művészek magánemberi portréját is megfestenék a közönség előtt.


Címkék

filmtörténet



Rendező Szabó István
Szereplők Karin Boyd (Juliette Martens)
Krystyna Janda (Barbara Brukner)
Klaus Maria Brandauer (Hendrik Höfgen)
Rolf Hoppe (Tábornagy)
Cserhalmi György (Hans Miklas)

nka emblema 2012