Magyar filmtörténet online
A magyar filmörökségben hatalmas szellemi energia rejlik. Megbocsáthatatlan bűn lenne eltékozolni. Ha a magyar film elfelejti a múltját, a jövőjét is elveszíti; akkor hiába forgatott Szabó és Jancsó, Radványi és Fábri, Szőts és Máriássy, Ranódy és Huszárik, Gertler és Várkonyi, Makk és Bacsó, Gaál és Kósa, Gothár és Tarr, Jeles és Bódy, és mind a többiek, akik a maguk módján merték nézni a világot.
Van miért a képzeletbeli filmmúzeumba járnunk, van mire büszkének lennünk, voltak kiváló vígjátékaink, romantikus mesemondóink, nemzeti balsorssal bátran szembeforduló klasszikusaink, szomorú bohócaink, kalandos életre éhes Szindbádjaink, világhírű újhullámunk. Szellemes párbeszédek, közkinccsé lett gesztusok, örökre emlékezetünkbe fotografált képek — van mire emlékeznünk.
Nem a végérvényes magyar filmtörténetet akartuk megalkotni. Már csak azért sem, mert ilyesmiben nem hiszünk. A múlt sohasem mozdulatlan, az utókor mindig átértelmezi a múlt tényeit, kiválasztja az előképeit, mást tart lényegesnek, sorsdöntőnek, mint amit a kortársak annak tartottak.
Filmtörténeti honlapunk szerkesztői és szerzői mai szemmel néztek vissza a magyar film klasszikusaira, miközben a saját korukban igyekeztek elhelyezni a filmeket azt is keresték, mi az, ami mindmáig érvényes Jancsó, Fábri, Huszárik, Bódy, Makk életművében, a Szegénylegényekben vagy a Szerelemben.
A történetíró akkor becsületes, ha számol a szubjektivitásával. A filmtörténészre duplán érvényes ez. A műalkotás pusztán a szikár logikával nem mérhető, a személyiség teremti, és a személyiség ítéli meg és élvezi vagy utasítja el. A kritikus és a filmtörténész nem próféta, nem kap kinyilatkoztatást „odafentről”, saját esendő értelmére és ízlésére kell hagyatkoznia. Azt viszont a lehető legkomolyabban kell vennie: a szakmai tudás mellett épp a személyisége az objektivitás legfőbb garanciája. A kritika sohasem az igazság foglalata, hanem a gondolkodásé. A jó kritikus nem orákulum, nem megmondó ember, hanem felfedező. Érdemes vele tartani az ismeretlenbe.
A honlap 2004-es indulásakor abból indultunk ki, hogy a magyar filmtörténet nem áhítattal szemlélendő poros múzeumi tárgy, hanem mindmáig izgalmas szellemi, érzéki kalandokat kínáló világ. Most, a második felvonásban sem gondoltuk ezt másképp, ötven új filmmel, tucatnyi tanulmánnyal, portréval bővítve, megújult külsővel, új rovatokkal és szolgáltatásokkal (első magyar online filmklub, a magyar film mestereit megszólaltató Filmtanú) igyekszünk olvasóink, különösképpen filmtörténetet tanuló középiskolások kedvében járni.
Nem a végérvényes magyar filmtörténetet akartuk megalkotni. Már csak azért sem, mert ilyesmiben nem hiszünk. A múlt sohasem mozdulatlan, az utókor mindig átértelmezi a múlt tényeit, kiválasztja az előképeit, mást tart lényegesnek, sorsdöntőnek, mint amit a kortársak annak tartottak.
Filmtörténeti honlapunk szerkesztői és szerzői mai szemmel néztek vissza a magyar film klasszikusaira, miközben a saját korukban igyekeztek elhelyezni a filmeket azt is keresték, mi az, ami mindmáig érvényes Jancsó, Fábri, Huszárik, Bódy, Makk életművében, a Szegénylegényekben vagy a Szerelemben.
A történetíró akkor becsületes, ha számol a szubjektivitásával. A filmtörténészre duplán érvényes ez. A műalkotás pusztán a szikár logikával nem mérhető, a személyiség teremti, és a személyiség ítéli meg és élvezi vagy utasítja el. A kritikus és a filmtörténész nem próféta, nem kap kinyilatkoztatást „odafentről”, saját esendő értelmére és ízlésére kell hagyatkoznia. Azt viszont a lehető legkomolyabban kell vennie: a szakmai tudás mellett épp a személyisége az objektivitás legfőbb garanciája. A kritika sohasem az igazság foglalata, hanem a gondolkodásé. A jó kritikus nem orákulum, nem megmondó ember, hanem felfedező. Érdemes vele tartani az ismeretlenbe.
A honlap 2004-es indulásakor abból indultunk ki, hogy a magyar filmtörténet nem áhítattal szemlélendő poros múzeumi tárgy, hanem mindmáig izgalmas szellemi, érzéki kalandokat kínáló világ. Most, a második felvonásban sem gondoltuk ezt másképp, ötven új filmmel, tucatnyi tanulmánnyal, portréval bővítve, megújult külsővel, új rovatokkal és szolgáltatásokkal (első magyar online filmklub, a magyar film mestereit megszólaltató Filmtanú) igyekszünk olvasóink, különösképpen filmtörténetet tanuló középiskolások kedvében járni.