Triptichon - Napló, IX., X., XV.

NAPLÓ című fő művemnek három újonnan elkészített tételét fűztem sorba. Innen a cím is: TRIPTICHON.
Nehéz szavakba foglalni e filmvers lényegét, mivel a vizualitás eszközeivel fogalmaz, nem pedig az írott és beszélt nyelvvel.
A mozgóképek többszólamúsága adja meg a tételek lényegi eszmeiségét.
Rövid tőmondatokban:
1. tétel: AVOKÁDÓ PORNÓ
A fogantatásról, a születésről és e folyamatok elgépiesedett mechanizmusáról szól. Megszületésünk pillanatától kezdve mindnyájan egy szaporodási, fajfenntartási aktus résztvevői vagyunk. Növények, állatok, emberek egyaránt. Fajra, nemre, korra való tekintet nélkül.
2. tétel: A KAMERA RABSÁGÁBAN
A Triptichonnak ez a középső tétele a hivatásról és a technikával való szembesülésről szól. Játékos, gunyoros fintor. Mindnyájan maszkot hordunk, melyet le sem tudunk venni magunkról. Életünk folyamán mégis változik ez a maszk, mert mások számára állandóan alakítjuk, és csak nagyon ritkán merünk szembenézni önmagunkkal. A maszk kialakításának rítusa hol magányosan, hol pedig kollektíven történik.
3. tétel: A HALÁL ÁGYÉKÁBAN
Öngyilkosság, az önpusztítás gondolata képezi e tétel alaptónusát. A térségünkre, Kelet-Európára oly jellemző önpusztítás gyökerei a huszadik századi történelem tragikus eseményeiből is fakadnak. A tételben felsejlő archív reminiszcenciák tudatunk legmélyebb rétegeiben vannak eltemetve és csak végletes idegállapotokban törnek fel. Az életünkért való rohanás folyamata néha meg-megbicsaklik és ezek azok a kritikus pillanatok, amikor nagyon is észnél kell lennünk, nehogy visszafordíthatatlan lépést tegyünk.
Idézet a Naplómból:
"Az a legpechesebb ember, akinek a precízen kiszámított öngyilkossága, a véletlen folytán, az Istennek sem hiúsul meg."
- Szirtes András -