A zöld perc elnevezés horvátul azt jelenti: amikor az elme elborul. A zöld perc pillanataiban az ember ön- és közveszélyes, cselekedeteinek nincs teljes tudatában, akaratának semmi sem vet gátat. A horvát háborús veteránok jól ismerik ezt az érzést, amely csupán tünet, a volt katonákat sújtó pszichés betegségek között.
A Horvát Szindróma kifejezést a Vietnami Szindrómához hasonlatosan a háborúban elszenvedett traumákra használják. A délszláv háborúban ezen traumák alól egyetlen generáció sem vonhatta ki magát, utóhatásuk mégis azokat a fiatalokat sújtja leginkább, akik tizenévesen kerültek a frontra.
Ezek a fiúk ma huszonnyolc-harminc évesek, többségükben rokkantnyugdíjasok. A harctéren gyakran tapasztalt eufória után, hirtelen feladatoktól és céloktól megfosztva érezték magukat. Egy értelmetlennek tűnő hierarchiába kellett beleszokniuk, a harctéri kihívásokat a tétlenség, a hőstettekért érdemelt hálát pedig a civilek közönye váltotta fel.
