Homokon nőtt város

Ez a film egyetlen vizuális vers: fontos strukturáló, ritmikai és hangulati eleme a zene, többek között a népdal motívumokból komponált muzsika. A zenei szerkezethez hasonlóan szövődik a képi anyag, eltérően a hagyományosnak számító, füzér-szerű szerkesztéstől, ahol egy-egy motívum önálló kis montázzsá áll össze, a motívumok itt lassabban, a néző asszociatív képességét használva teljesednek ki. A futóhomok, a folyton alakuló város különleges díszítésű épületeivel, a történelem felsejlő emléke? A földművelő ember, küzdelem a természettel, növénnyel, állattal? És megint a város, festői utcáival, falusi csendjével? Az emberarcú város, dinamikus forgalmával, a főtéren sokasodó polgáraival, turistáival? Az élő város, templomaival, piacaival, modern épületei-vel, alkotó művészeivel, iskoláival, a gyerekekkel, és megint a gyerekekkel.

Az archív filmrészletek, régi metszetek, fotók és rajzok a mai épületekről, helyszínekről fokozzák, a film varázsát, hatását. A régi festmények számítógépes animálása visszavisz bennünket a száz évvel ezelőtti Kecskemétre. A film homok-animációs részei látványosan jelképezik a semmiből teremtő emberi akaratot és kitartást. A dramaturgiai elv a részletekből való építkezés. A film végére a néző építi fel az ő kedves városát.