Psyché és Nárcisz

A "Hegyaljai évek" Psyché (Lónyai Erzsébet) serdülő - és ifjúkorát meséli el. Psyché környezetében szinte minden ifjút elcsábít. Ezért zárdába küldik, ahonnan egy bécsi udvarlója, Zedlitz báró segítségével megszökik. Ezután következnek "A bolyongás évei" Budán, majd Pozsonyban bukkan fel a magyar risorgimentóban. Pesten felkeresi gyerekkori tanítóját-barátját, reménytelen szerelmét, a szegény sorsú Ungvárnémeti Tóth László költőt.

Az "Asszonyévek" főleg Zedlitz báró kramowi kastélyában telnek. Psyché gyermekeit neveli, s részt vesz férje jótékonysági tevékenységében. Időröl időre Bécsbe látogat, hogy támogassa a most itt élő Tóth Lászlót. Az első világháború viharai elől Zedlitzék Dél-Amerikába utaznak. Innen visszatérve "A búcsú éveiben" Psyché ismét felkeresi az egyre betegebb Tóth Lászlót, örök, egyetlen beteljesületlen szerelmét, aki elképesztő nyomorban él és hamarosan a karjai között hal meg. A mind zavarosabb időket látva Zedlitz úgy dönt, hogy véglegesen Amerikába költöznek. Intézkedik birtokai eladásáról, s még egyszer, utoljára nagyszabású estélyt rendez a kastélyban. Hajnalban kikocsizik Psychével a régi hintón, amellyel sok-sok évvel ezelőtt először utaztak együtt...
A film érdekessége Cserhalmi György nem véletlen "kettős szereposztása", amennyiben ő Nárcisz, a "beteljesületlen szerelem", azaz Tóth László költő magyar hangja, és hús-vér megjelenésében ő a férj, Zedlitz báró, aki viszont Garas Dezső hangján szólal meg.