János és Viola

Semmi nem történik soha. Egy lepukkant bérházban végképp semmi. Semmi? Darvasi László Violája és Jánosa is a magányába belenyugodott ember. Talán jobb is így, könnyebb - hazudja magának mindkettő. Viola, aki már nagyon sok évet hagyott maga után, dermedten veszi észre a mohóságot, amit egy fiatalabb tanárember utáni vágy kezd hajtani. Nem nagyon érti ezt. Persze a szemben lakó fiatalabb férfi sem, hiszen gondolataiba beleköltözik egy idegen, aki ráadásul anyja lehetne. Milyen fura csodabogár ez a hatalom ott legbelül, aki hajtja érzelmeinket, gondolatainkat, ösztöneinket? Viola aki már jóval hetvenen felül van, most már azt sem érti, hogy férjet, családot, hajdan volt boldog fiatalságot képzel magának, és ezt a hazugságot már annyira komolyan meséli a férfinek, hogy el is hiszi. A hazugság groteszk leleplezése Darvasi zseniális írásában. Emberi történet, ami a szívről szól, az érzelmekről, két magányos emberről.