Lázár Ervin

Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. 1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, később a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomázott. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója, utána a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa volt. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, és a Magyar Nemzet munkatársaként dolgozott. 1992-től a Hitel olvasószerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének, illetve A Magyar Írószövetség tagja volt. Díjai: 1974 - József Attila-díj 1980 - Művészeti Alap Irodalmi Díja 1981 - Állami Ifjúsági Díj 1982 - Andersen-diploma 1986 - Év Könyve jutalom 1990 - Déry Tibor-jutalom, IBBY-díj, Soros-életműdíj 1995 - MSZOSZ-díj 1996 - Kossuth-díj 1999 - Pro Literatura díj 2005 - Prima Primissima díj Főbb művei: Csonkacsütörtök, Egy lapát szén Nellikének, A Masoko Köztársaság, Bab Berci kalandjai, Hét szeretőm, Csillagmajor, Kisangyal, Hapci király