Andrew Lloyd Webber

Édesapja zeneiskolai igazgató, egyházi zeneszerző és templomi orgonista, édesanyja zongoratanárnő, bátyja csellóművész. Andrew Webber három éves korától tanul hegedülni, két év múlva már zongorázik is és később a trombitálás tudományát is elsajátítja. A zenekedvelő család tágas lakásában négy zongora és egy elektromos orgona volt található. No meg egy tucat macska. Talán a macskák ihlették meg sok-sok év múlva, egyik legnagyobb sikerű darabjának, a Macskáknak megírására. Az ifjú Andrewről nem dőlt el rögtön, hogy muzsikus lesz, vagy történész. Egy időben jobban érdekelték a romok és emléktárgyak, mint a muzsika. Aztán mindezt háttérbe szorította a zene. Első szerzeményét 9 éves korában írta. Három évvel később szüleitől kapott egy bábszínházat, melynek bábuival zenés darabokat játszott el, és ezekhez a muzsikát maga komponálta. Tizennégy éves, amikor ösztöndíjat nyer a Londoni Westminster Schoolba, és itt a viktoriánus épületekről szóló dolgozata olyan jól sikerült, hogy ösztöndíjat nyer Oxfordba. Itt folytatja tanulmányait, de közben nem hanyagolja el a muzsikát. Ezekben az években iskolatársainak többsége az akkoriban feljövő Beatlesért rajong és a mindinkább divatba jövő rockért és popért. Andrew ezeket a műfajokat is kedveli, de igazából a dallamos muzsika híve és mindinkább látogatja a musicalt játszó színházak előadásait. Közben megismerkedik a szintén Oxfordban tanuló fiatal joghallgatóval Tim Rice-val, aki ugyan életében még soha nem látott musicalt, mégis régi vágya, hogy szöveget írjon egy zenés darabhoz. Kettőjük találkozása sorsforduló mindkettőjük életében, noha első közös művük, amely egy Viktória-korabeli jótékony emberbarátról szól, soha nem kerül színre. A kudarc azonban egyikük kedvét sem veszi el, és 1967-ben színpadra kerül első sikeres művük, melyeket még sok követ.