Latinovits Zoltán

1949-ben érettségizett. Asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, mellette Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál tanult, és amatőr színjátszó körben játszott. 1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát. 1956 és 1959 között játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színházban, majd 1961-ben és 1962-ben ismét Debrecenben játszott. 1962-1966-ig a Vígszínház társulatához tartozott. 1966 és 1968 között a Thália Színház tagja volt. 1969-től 1971-ig a Vígszínházban játszott. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel. Szerepformálását nagyfokú szuggesztivitás és intellektuális megközelítés jellemezte. Színpadi és filmszerepei mellett emlékezetesek Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila verseiből összeállított előadásai. Ezután már nem engedték Pesten játszani, így haláláig már csak vidéken léphetett fel, a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt sikerült megvalósítania régi álmát: megrendezhette Németh László Győzelem című drámáját. Tragikus halála (elgázolta egy vonat) az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Könyvei: 1973-ban jelent meg Ködszurkáló címmel önéletrajzi írásait tartalmazó kötete. 1985-ben Emlékszem a röpülés boldogságára című, összegyűjtött írásokból álló könyve jelent meg. Díjai, kitüntetései: Jászai Mari-díj - 1966 Balázs Béla-díj - 1970 A legjobb férfi alakítás nagydíja az Utazás a koponyám körül című filmben Karinthy Frigyes megformálásáért San Sebastianban - 1970 Érdemes művész - 1975 Kossuth-díj (posztumusz) - 1989