Antal Nimród: Megint érzek egy lendületet magamban

Interjú a Kontroll, az Elhagyott szoba, a Szállítmány és a Predators rendezőjével

Egy hónapja mutatták be a magyar mozik Antal Nimród második hollywoodi filmjét, A szállítmány-t, a rendező azóta már a következőt is leforgatta. A nyolcvanas évek sci-fi horror klasszikusára építő, 40 milliós költségvetésű Predators az eddigi legkomolyabb megbízása, olyan színészekkel dolgozhatott, mint Adrien Brody, Laurence Fishburne vagy Danny Trejo, a produceri székben pedig Robert Rodriguez ül, aki egyben a forgatókönyv szerzője is. A magyar rendező a Kontroll óta nem élvezett akkora szabadságot, mint ezúttal, szerencsésnek tartja magát, amiért megkapta a lehetőséget, de már várja a pillanatot, amikor újra saját ötletből dolgozhat.

Filmhu: Az Elhagyott szoba kapcsán azt nyilatkoztad, hogy javasolhattál a forgatókönyvben is változtatásokat. A szállítmány-nál is volt valami beleszólásod a történetbe?

A.N.: Ott még inkább. Voltak olyan karakterek, akiket kivágtam, de a konkrétumokra így, három év múltán már nem emlékszem igazán.

Filmhu: De abban gondolom van szereped, hogy a film expozíciója, amikor a karaktereket bemutatod, sokkal lassabb és részletesebb, mint általában az amerikai akciófilmekben megszokott?

A.N.: Lényegében igen.

Filmhu: Az Elhagyott szobá-ról és A szállítmány-ról több kritikusnak is az volt a véleménye, hogy olyan, mintha a '80-as években készült volna. Oldschool, de abszolút jó értelemben. Ez mennyire tudatos?

A.N.: Nem hiszem, hogy az. Ezek véletlenül pont olyan filmek, mint amelyek a '80-as években populárisak voltak, de nem törekszem arra, hogy minden egyes könyvnek ilyen hangulatot adjak. És persze nem én írtam egyiket se, így eléggé meg volt kötve a kezem, abban a tekintetben, hogy mennyire tudom magam belerakni.

Filmhu: A Predators-nak nem lesz hasonló, 80-as évekbeli retro-hangulata?

A.N.: Nem, sőt szerintem ez egy nagyon újszerű film lesz. Nyilván persze a Predátor egy '80-as évekbeli rém, a nézők, ha akarják, ha nem, valamennyire ehhez a korszakhoz kötik, de mi nem igyekeztünk '80-as évek hangulatot kreálni.

Véletlenül pont olyan filmek, mint amelyek a '80-as években populárisak voltak
(Antal Nimród és Kate Beckinsale az Elhagyott szoba forgatásán)

Filmhu: A szinopszis alapján (a Predátorok elrabolnak egy tucatnyi földi elit harcost, hogy aztán a saját bolygójukon vadásszanak rájuk) ez egy tömény akciófilm lesz. Jut idő a karakterekre is?

A.N.: Jut, sőt nagyon jó karakterek vannak benne, ahogy szerintem már az eredeti filmben is voltak, a rajongókban elég keményen meg is maradtak ezek a nevek. A Predátor-ban odafigyeltek rá, hogy annak ellenére, hogy akció sci-firől van szó, megszeresd a karaktereket, és ez nekünk is fontos volt.

Filmhu: Eddigi filmjeid többnyire zárt térben játszódtak, mint a Kontroll vagy az Elhagyott szoba, de legalábbis erősen klausztrofóbikus hangulatuk volt.

A.N.: A Predators-ra ez nem annyira jellemző, bár itt is van két belső helyszín, ahol megvan a klausztrofóbiás hangulat, de inkább a dzsungelben vagyunk, ugyanúgy, mint az eredeti filmben.

Filmhu: Milyen lesz a képi világa?

A.N.: Gyönyörű. Pados Gyula olyan baromi tehetséges, hogy az ijesztő. Nagyon szép munkát végzett.

Meg voltak elégedve mind a két filmmel, amit csináltam nekik

Filmhu: Nem olyan régen állítólag szóba került a neved a Pókember-reboot kapcsán. Ez mennyire volt komoly?

(Mielőtt válaszolna, pár mondat erejéig átadja a telefont producerének, Robert Rodrigueznek, aki lelkesen méltatja Nimród munkáját, bókol nekünk, magyaroknak, amiért ilyen tehetségeink vannak, arra a kérdésre pedig, hogy hogy tetszik neki a leforgatott anyag, azt válaszolja, hogy „amazing” (lenyűgöző), ahogy az már szerinte az első forgatási nap után is látszott.)

A.N.: A Sony-val nagyon jó kapcsolatom volt, nagyon meg voltak elégedve mind a két filmmel, amit csináltam nekik… és ennyit mondanék erről.

Filmhu: De elméletben, ha lenne ilyen felkérés, azért vállalnád, nem?

A.N.: Igazság szerint arra vágyom, hogy azt a büszkeséget, amit az első filmem, azaz a Kontroll iránt érezek, ismét érezhessem. Az volt a tervem, hogy kijövök Amerikába, és ugyanúgy, mint a Kontroll-nál, egy saját ötletet írok, és azt forgatom le. Ez volt az álmom. Az élet nem így akarta, viszont sokat, rengeteget tanultam, nagyon nagy lehetőségeket kaptam, sokat tudtam gyakorolni, klassz volt rengeteg tehetséges színésszel és stábtaggal dolgozni. Mindenképpen hálás vagyok azért, hogy el tudtam ezt a három filmet készíteni. Hálás vagyok, hogy ezek az emberek megadták a lehetőséget, hogy elkészítsem ezeket a filmeket, de nekem az álmom és a vágyam, hogy visszatérjek a saját ötletekhez. Ehhez hozzátenném azt is, hogy van két gyerekem, egy négyéves és egy kétéves kisfiam, és az a luxus, amit a Kontoll forgatása alatt élveztem, hogy kilenc hónapig nem dolgoztam, és hogy voltak barátok, akikhez fordulhattam, ha éhes voltam, már nincs meg. Ilyen lehetőségem már sajnos nincs. Ezek a filmek munkák. Tudok gyakorolni és pénzt keresni velük, de nem ugyanaz a motiváció van mögöttük, mint a Kontroll mögött. De semmiképp sem akarom, hogy ez úgy hangozzon, hogy én leszarom ezeket a filmeket, mert nem erről van szó! Apait-anyait beleteszek mindenbe, és nyilván mindig azt akarom, hogy ha az emberek megnézik, azt mondják, hogy „hú, ez volt a legjobb dolog, amit valaha láttam”. De az, ami a Kontroll volt, nagyon-nagyon más, mint ezek a filmek, és én ahhoz szeretnék visszatérni.

Ezek a filmek munkák - Antal Nimród az Elhagyott szoba forgatásán

Filmhu: Látsz erre esélyt a közeljövőben? Mondjuk, ha a Predators nagy siker lesz?

A.N.: Mielőtt belevágtunk volna, a Kontroll-nak sem volt túl sok esélye rá, hogy elkészüljön, mégis megcsináltuk. Nem hiszem, hogy most kevesebb lehetőség lenne ismét megpróbálni.

A cikk folytatódik, lapozz!