Antal Nimród: Megint érzek egy lendületet magamban

Interjú a Kontroll, az Elhagyott szoba, a Szállítmány és a Predators rendezőjével

Egy hónapja mutatták be a magyar mozik Antal Nimród második hollywoodi filmjét, A szállítmány-t, a rendező azóta már a következőt is leforgatta. A nyolcvanas évek sci-fi horror klasszikusára építő, 40 milliós költségvetésű Predators az eddigi legkomolyabb megbízása, olyan színészekkel dolgozhatott, mint Adrien Brody, Laurence Fishburne vagy Danny Trejo, a produceri székben pedig Robert Rodriguez ül, aki egyben a forgatókönyv szerzője is. A magyar rendező a Kontroll óta nem élvezett akkora szabadságot, mint ezúttal, szerencsésnek tartja magát, amiért megkapta a lehetőséget, de már várja a pillanatot, amikor újra saját ötletből dolgozhat.

Filmhu: Vannak megfilmesítésre váró, kész forgatókönyveid?

A.N.: Eddig két könyvet írtam, ami készen van. Úgy van kész, hogy 100 oldal, nem úgy, hogy most azonnal nekiindulhatnék forgatni. Van struktúrája, megvannak a karakterek és a párbeszédek, de nincsen kifinomulva, még nem tart ott, hogy egyből nekiállhatnék forgatni. De ha odajön hozzám valaki, hogy „Na, mit akarsz csinálni?”, akkor tudok neki adni valamit.

Filmhu: A témáról vagy a műfajról lehet valamit tudni?

A.N.: Az egyik egy bicikliversenyről szól, de inkább nem mondok többet, mert túl sokat eladnék vele.

Filmhu: Van egy magyar filmterved is, arról azért elárulsz valamit?

A.N.: Az egy szarvasgombás filmterv, ami két szarvasgomba-vadászról szól. Van egy drága barátom Magyarországon, Suda Ákos, aki többek közt gombászattal is foglalkozik, ő egyszer egy kocsmában beszélt nekem a gombászatról, és olyan fantasztikusan izgalmasnak tartottam, hogy kitaláltam egy világot köré. De ez egy krimi, egy nagyon izgalmas krimi.

Nem lehet egyetlen zsákba beledobni
(Matt Dillon és Antal Nimród A szállítmány forgatásán)

Filmhu: Ha jól sejtem, ez sem hagyományos műfaji film lenne.

A.N.: A saját filmjeimben mindenképpen szeretnék valami zsánerhibridet összehozni. Szeretem azt, amikor egy film többfajta hangulatot is tartalmaz magán belül, és nem lehet egyetlen zsákba beledobni. Azt hiszem, a Kontroll-ban is sikerült megcsavarni a műfajokat, és ezt folytatnám.

Filmhu: A Predatorsban is törekedsz erre?

A.N.:. A Predátor egy elég konkrét atmoszférát és hangulatot kreált eredetileg, inkább ahhoz próbáltunk hűségesek maradni. Van benne humor, lehet röhögni néhány jeleneten, de általában a vadászatról szól, és az izgalomról, ami azzal jár, mind a vadász, mind a zsákmány részéről.

Filmhu: Végeredményben mi az, amit te, a magyar filmes háttereddel, máshogy látsz vagy csinálsz, mint mondjuk egy olyan rendező, aki szintén Amerikában született, de ott is tanult meg rendezni? Mit adott neked a magyar képzés?

A.N.: Nagyon sokat jelent, hogy Magyarországon tanultam. Kezdve azzal, hogy Báron György a főiskolán rengeteg filmet levetített nekünk. Egy olyan hatalmas filmtörténeti múlthoz tudtam kapcsolódni, amelyet addig nem ismertem. Azok az európai filmek, amiket én Magyarországon láttam először, akkor, abban az életkorban, iszonyúan befolyásoltak. A főiskola sokat adott, de inkább azoktól tanultam, akikkel együtt dolgoztam, az ottani színészektől, operatőröktől, vágóktól. Például Király Istvántól, aki Magyarországon az egyik, ha nem a legnagyobb vágó. Nagyon nagy türelemmel és szeretettel közelített meg engem, de ugyanezt mondhatnám Pados Gyuláról is, vagy a színészekről. Emlékszem például az első vizsgafilmem forgatására, amelyben az akkori osztálytársam, Szotyori Richárd volt a főszereplő. Kint voltunk Dunakeszin, hideg volt, és nem jutott eszembe, hogy dobjak rá egy kabátot. 18 éves voltam, életem első vagy második forgatásán, azt se tudtam, hogy mit csinálok. És akkor Szőke András odalépett hozzám, hogy „Öreg, figyelj már oda a színészedre”. Szóval: Pados Gyula, Király István, Szőke András és még tudnám folytatni... Nagyon sok embertől nagyon sok mindent tanultam Magyarországon.

A Predators elég konkrét atmoszférát és hangulatot kreált eredetileg
(Pados Gyula a Kontroll forgatásán)

Filmhu: Ahhoz viszont, hogy ezt hasznosítani tudd Amerikában, gondolom az is kellett, hogy ott születtél, tehát abban a kultúrában is otthon vagy.

A.N.: Magyarországon is sikerült a Kontroll-t átvinni, pedig nem ott születtem, és az a film szerintem Amerikában is ugyanúgy aktuális. Mindegy, hol születik az ember. A nagy rendezők közül, akik Hollywoodban sikeressé váltak, csomóan külföldiek voltak. Nyilván a nyelv ismerete rengeteget segít, és a papírok (munkavízum és hasonlók) miatt is praktikus. De van kábé 20 millió itt született fiatalember, aki szeretne rendezni, és nem rendez.

Filmhu: Valami oka azért csak van, hogy sok fiatal magyar rendező közül te vagy az, akinek úgy néz ki, hogy sikerül befutnia Hollywoodban.

A.N.: Kérdés, hogy más magyar rendező akar-e Amerikában dolgozni. Van egy kortársam, akit én iszonyúan tisztelek, Mundruczó Kornél, nem hiszem, hogy ő például akarna. De Csupó Gábornak például sikerült, ő is forgatott két filmet. Nem láttam A nyomozó-t, de hallottam, hogy az is egy remek film, Dyga Zsombor is egy kőkemény csávó, sok rendező van, aki keményen dolgozik. Nekem szerencsém is volt.

Filmhu: De ha ezek a rendezők szeretnének Amerikában dolgozni, akkor szerinted lenne esélyük rá?

A.N.: Azt gondolom, hogy ha az ember nagyon akar valamit, és minden energiát belefektet, akkor össze lehet hozni, de nyilván szerencse is kell. Meg kell kreálni a saját szerencsénket.

De az, ami a Kontroll volt, nagyon-nagyon más
(László Zsolt, Mihályfi Balázs és Antal Nimród a Kontroll forgatásán)

A.N.: Vannak, de most nagyon dolgozik az bennem, hogy visszakerüljek a saját ötleteimhez, és ezt fogom megpróbálni. Hozzá teszem, ezt próbálom öt éve megcsinálni, nem biztos, hogy most fog sikerülni, de megint érzek egy lendületet magamban, hogy csináljak valami frankót.

Filmhu: Nincs meg a veszélye annak, hogy ha visszajössz Magyarországra vagy elkezdesz egy saját projektet, akkor kikerül a neved a körforgásból, és nem fogsz mondjuk a Pókember producerének eszébe jutni?

A.N.: Ha az a kérdés, hogy félek-e attól, hogy egyszer ki fog fogyni a munka, akkor persze, hogy félek. Mindenki azt szeretné, hogy amikor egy szerencsés helyzetben van, tartson ki a szerencséje. Szeretnék abban reménykedni, hogy ha Amerikában akarok dolgozni, akkor tudok erre lehetőségeket kreálni magamnak, ha pedig Budapesten vagy Magyarországon forgatnék, akkor ott is meg tudom teremteni a feltételeit.

Filmhu: Nem hiányzik a kliprendezés?

A.N.: De igen, nagyon.

Filmhu: Kivel dolgoznál szívesen?

A.N.: Quimby.

Filmhu: És az amerikai vagy külföldi zenészek közül?

A.N.: Quimby.

Filmhu: Nem kaptál mostanában semmilyen felkérést kliprendezésre?

A.N.: Nem, itt nem ismernek úgy engem. Amikor megérkeztem, hoztam egy döntést, hogy mindenképpen játékfilmmel fogok próbálkozni. Ugyanannyi erőt és energiát kell belefektetni abba is, hogy reklámokat készíts. Itt befutni, mint reklámrendező kábé ugyanolyan nehéz, mint befutni, mint filmrendező, nekem pedig a játékfilm a szenvedélyem és inkább abba fektetem bele az erőket. De ez nem jelenti, hogy nem csinálnám szívesen. A Quimby-nek pláne.

A Hol volt, hol nem volt klipje, amelyet Antal Nimród rendezett: