sex hikaye

Egy kurzus dokumentációja

2000. július 2. - Tamás Bence Gáspár
3-3  /  3
Paths of light (A fény ösvényei) alapváltozat (szinopszis)
Rendezői nyilatkozat

Jelenleg úgy látom, hogy alapvetően a színészeken keresztül kel majd életre a film. Ezért mielőtt forgatni kezdenénk, néhány hét meghallgatásnak nézünk elébe. A kézi kamera nagyon fontos része a film vizuális nyelvezetének: ez hangsúlyozza ki a történet csúcspontjait, például azt, amikor a két ember lángol. A Csilla által otthagyott kegyetlen világ világos, fénylő, ennek megfelelően más stílusban forgatjuk: lendületes kameramozgásokat, nagyszögű felvételeket [high angle shots] alkalmazunk, néha lassításokat és rengeteg fényt. A remény nélküli világ pedig, amelynek Csilla végül is véget vet, nagyon egyszerű: alló kamera és természetes fények. Miklóska környezete is hasonló - Zoltán munkahelye és kertje - , csakúgy, mint Csilla nagyszüleinek lakása. Vizuálisan tehát a film egy utazást jelenít meg, és a gyógyulás két párhuzamosan futó történét meséli el. Felkavaró, végletekig menő és kegyetlen alkotás lesz – mégis tele reménnyel.

Produceri nyilatkozat

Kemény történet, érdekes szereplőkkel. A rendező első filmje. Ebből kell kiindulnunk. Mit akarunk? Fiatalos, lendületes történetet, érzelmileg megragadó jeleneteket, a felszínen csillogást, a magasság és a mélység megjelenítését. A végére már csak az emberi természetre hagyatkozhatunk, védtelenül, ámde reménykedve.

Az eredetileg beküldött egy oldalhoz kapott kommentárok:

- telegráf stílus
- kissé unalmas, bár ami benne van, az érdekes
- túl szabályosan kezdődik a két főszereplő leírásával
- nagyon hideg, nagyon tény orientált, nagyon iskolás
- hiányzik a szerző személyisége
- hamarabb a történetbe kellene kerülnünk
- szenvedélyesebben fogalmazni!
- amikor élőszóban előadtam a történetet, érződött, hogy én miért és hogyan vagyok benne, a leírtakból mindez nem derül ki
- nagyon technikai
- jobban be kell vonni az olvasót
- úgy tűnik, hogy a főszereplők végső találkozása a film gyönyörű pillanata, akkor pedig miért nem úgy írom le
- túl analítikus
- derüljön ki, hogy mi az egyedi, mi az unikum a történetben
- a történet erőssége, hogy különös de univerzális
- nem a technikai kidolgozás az érdekes a rendezői koncepcióban, hanem hogy mivel lehet „eladni” a történetet
- túlságosan leíró jellegű
- azt írom, hogy egyfajta „útról” van szó, miért nem részletezem ezt
- mintha négy történet lenne a szinopszisba ágyazva
- „ki kell nyitni a szinopszist”
- ténylegesen elmondani a történetet, világossá tenni, hogy mi történik valójában, és hogy mindez kinek a története
- véletlen találkozásról van szó?
- a „belső erő” kulcsmotívum lehet
- tükör lehetőségek vannak a történetben
- nem derül ki, miféle film ez, legalább utalni kéne rá: „modern szerelmi történet”, vagy valami hasonló módon
- szép, de rettentő bonyolult a történet, izgalmas fordulópontokkal
- érződik egyfajta Kusturica-hangulat
- két történet van tulajdonképpen: miért nem két filmet csinálok?, pontosabban kellene tudni, hogy a két történet mikor és hogyan találkozik, illetve fonódik össze
- a végén szép lehetőség: csak a kezek emlékeznek az első találkozásra – kidolgozni!
- nincs meg Miklóska – ki ő: szent?, valami bűvös probléma megoldó?, negatív vonásoknak is lenni kell a karakterében
- minél kisebbé teszem Miklóskát, annál inkább megnő Zoltán, mint a „Száll a kakukk…”-ban Nicholson nőtt meg az indián rovására
- több negatív karakterre van szükség a történetben

Ezeket a kommentárokat négy különböző embertől kaptam negyedórás személyes találkozások során (ők voltak az első napi előadók, név szerint: Mads Egmont Christensen, Mona Jensen, Patricia Kruijer, Kjeld Veirup), és az ő kommentárjaik alapján kellett másnapra újraírni az egy oldalt. (lásd a következőt!)
Alapváltozat

Csilla szép és fiatal, ám gondokkal küszködő fotómodell, keresi a helyét az életben. Zoltán elvált középkorú férfi, életre szóló szenvedélye és egyben elfoglaltsága az aranyművesség. Végső stádiumban lévő szembetegsége van, ami lassan vaksággal fenyeget. A film kettejük párhuzamos útját tárja fel. Csilla sodródik az emberek között, míg egy hajléktalan gyújtogató szállására kerül. Az a lelkileg kiegyensúlyozatlan lányra támaszkodik és ráveszi, hogy megbízzon benne. Zoltán nagyon nehezen tudja feldolgozni gyermekei és látása elvesztését. Inni kezd és felhagy munkájával. A film tragikus fordulatot vesz. A hajléktalan ember kétségbeesve saját helyzetén, Csillát öngyilkosság elkövetésére használja fel. A lányhoz köti magát és felgyújtja mindkettőjüket. Csilla csúnyán megég, arcán a hegek örökre megmaradnak. Zoltán állapota is romlani kezd. Elvesztvén azt, ami mindkettőjük számára a megélhetést és az önbecsülést jelentette, balsorsra jutnak. Megváltozik az értékrendjük, a dolgok köröttük új jelentést kapnak. Megerősödnek és mások segítségével sikerül kilábalniuk nyomasztó helyzetükből. Főleg Miklóska – Zoltán fogadott fia, egyben barátja és munkatársa, egy fiatal, becsületes, önzetlen és segítőkész ember– az, aki közreműködik Zoltán és Csilla sebeinek gyógyításában és abban, hogy végül megismerkedjenek. Előre várható találkozásuk a hosszú gyógyulási folyamat végét jelenti, és ez egyben rögös útjuk zárása is.

Címkék

nevezz , nevezes


3-3  /  3

nka emblema 2012