A falu

Fortélyos félelem

Bemutató: 2004. szeptember 23.

M. Night Shyamalan filmjeitől már megszokhattuk, hogy valamilyen csattanóval végződnek. Nincs ez másképp legújabb alkotásával, A faluval sem. Shyamalan korábbi munkái, mint a Hatodik érzék, A sebezhetetlen, vagy a Jelek misztikus hangulatukkal, meglepő fordulatukkal nyűgözték le – többé-kevésbé – nézőiket. Talán legtökéletesebben ez a Hatodik érzékben valósult meg, ahol már-már elhittük, hogy vége a filmnek, amikor a rendezőnek még sikerült olyan meglepetést okoznia, ami képes volt közönségét a vetítés után is hosszabb időre hatása alatt tartani.

Mindez csábítóan hangzik, ha mozilátogatás alkalmával az „igazit” szeretnénk kiválasztani, mégis hagy némi űrt maga után: ezek az alkotások sosem válhatnak igazi kedvenccé, mert ha ismételten arra szánnánk magunkat, hogy megtekintsük őket, csalódottan fogjuk felfedezni, hogy az első alkalommal érzett feszültség semmivé foszlott.

A falu nem elégedett meg egy csattanóval: (legalább) dupla csavart tartogat nézője számára. A műfaj rajongóinak ennek ellenére, úgy érzem, csalódást fog okozni. A történet egy 19. századi kis faluban játszódik, ahol mai rohanó világunkból szemlélve megállt az élet. Shyamalannak ezt nagyon érzékletesen sikerült ábrázolni: mi, nézők is úgy érezhetjük, hogy semmi sem történik a filmvásznon. Ugyan néha egy-egy távoli üvöltés, az erdő zajai, és James Newton Howard, A falu zeneszerzőjének hatásos dallamai borzolják idegeinket, sőt néha még a titokzatos lények is felbukkannak, összességében meglehetősen eseménytelennek nevezhető a film 108 perce. A rendező annál nagyobb figyelmet szentelt a főhősök jellemének megformálására, ám a csendesen lázadó Lucius (Joaquin Phoenix), a vakon is tisztán látó Ivy (Bryce Dallas Howard) és a gyengeelméjű Noah (Adrien Brody) karaktere inkább a történet szempontjából fontos, de önmagukban ők sem különösebben érdekesek.

Marad tehát az „üzenet”, aminek központi eleme a félelem (ez Shyamalannál nem újdonság) és a szeretet lenne, de a jellemekkel és a környezettel bíbelődő rendezőnek mindössze egy bugyuta szerelmi történetre futotta (ami nem is lenne baj, mert az élet rengeteg ilyet produkál), a félelmet, a feszültséget azonban nem igazán sikerült Shyamalannak érzékeltetni közönségével. A produkcióról nyilatkozó rendező-forgatókönyvíró bevallása szerint A falu azt vizsgálja, miként hat a félelem a közösségre. Bizony minden emberi közösség, sőt egész civilizációnk életében, fejlődésében fontos szerepet játszik a külvilágtól, az ismeretlentől való félelem. Napjaink embere ezt inkább szorongásként (azaz irracionális félelemként) éli meg – annak ellenére, hogy továbbra is valós veszélyek leselkednek ránk –, és túl akar rajta lépni, de nem tudja, hogyan. Shyamalan A faluban az ehhez szükséges erőt a szeretetben találta meg, de meghagyta a kérdést, hogy érdemes-e, lehet-e félelem nélkül élni.

Talán a legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy a filmet nem annak próbálják eladni, ami valójában. Az egyszerű fogyasztó – a film PR-ja után jogosan – egy hátborzongató, misztikus, titokzatos lényektől nyüzsgő thrillert várhat, de az alkotás lényege annyira másban leledzik, hogy a célközönség elvárásainak nem fog tudni megfelelni. M. Night Shyamalan izgalmas problémát állított középpontba, de az üzenet továbbításához talán nem a megfelelő formát választotta. Ennek ellenére van valami új A faluban Shyamalan korábbi műveihez képest: ez alkalommal olyan filmet kaptunk tőle, melyet már ismert csattanói ellenére (változtatva eredeti hozzáállásunkon és elvárásainkon) érdemes lesz újra végignézni a mondandóra koncentrálva.