sex hikaye

A tolmács

Egy szép fültanú

2005. április 13. - Hámori Dániel

Bemutató: 2005. április 14.

A tolmács
Mi a jó politikai krimi receptje? Végy egy szakavatott rendezőt, egy tömören megírt, okos forgatókönyvet, legalább két Oscar-díjas nagyágyút, és az egészet mártsd bele a politikai és diplomáciai aktualitás forrongó közegébe. Már csak konspiráció, rettegés, megfigyelés, követés, üldözés, sok gyanú, még több bizalmatlanság kell, és az sem baj, ha a végkifejlet sem zavarja össze mondvacsinált csavarokkal a nézőt. Sydney Pollack főztje igazán ízletes. A néző elégedetten távozhat.

Silvia Broome (Nicole Kidman) tolmács az ENSZ New York-i székházában. Néha bennfelejti holmiját a tolmácsfülkében. Egy hasonló alkalomkor suttogást hall az ülésterem egyik bekapcsolt mikrofonjából. Ez önmagában még nem lenne különös, ám épp egy afrikai vezető megöléséről beszélnek, ku dialektusban, amit történetesen hősnőnk folyékonyan beszél… Mit van mit tenni, belefut egy jó kis összeesküvésbe. Ő nem lát senkit, ellenben őt vélhetőleg kiszúrták, így az egyetlen „fültanúként” védelmet kér. Itt lép be a történetbe Tobin Keller (Sean Penn), magas rangú személyek védelméért felelős ügynök. A nő védelmet szeretne, a férfi pedig válaszokat. Viszont kölcsönös a bizalmatlanság, úgy vélik, a másik elhallgat valamit, így nemigen könnyítik meg egymás helyzetét. Érdekes alaphelyzet. A két ember folyamatosan nyílik meg egymásnak – és a nézőnek -, „csiszolódik össze”, ahogy a közös érdek, a merénylet megakadályozása vezeti őket. Annál is inkább, mivel az idő egyre fogy, a népirtással vádolt Zuwanie elnök hamarosan beszédet mond az ENSZ előtt… Tökéletes célpont, már csak a merénylő hiányzik.

Sydney Pollack igen nagy gyakorlattal rendelkezik a politikai thriller területén, hiszen A Keselyű három napja és A Cég című filmekben is megmutatta már, hogy nagyon ért a feszültségkeltéshez. Ráadásul a Távol Afrikától című filmjében is bemutatta már az öreg kontinenst. Most a politikai korrupció, gyilkolás, összeesküvések világát a mai, népirtásoktól és hatalmi tömörülések harcaitól hangos (?) Afrikával kapcsolja össze. A film végig roppant feszült, ráadásul a történet számtalan fordulatot rejt, a sok apró mozaik a szemünk előtt áll össze, így szinte végig kitart a lendület.

Ez az első olyan mozi, amit az ENSZ székházában forgathattak
Nicole Kidman és Sean Penn

Az izgalmas film gyengéje, hogy mindkét főszereplő lelki sebektől szenved, így elég kellemetlen, mikor a kesergő Kidman monológja közben Penn is csendesen sírdogálni kezd. A melodramatikus elemek gyengítik a feszült politikai vonalat, az afrikai rezsimek húsbavágó kérdését pátosz és idealizmus fedi el. Pollack nem bízott eléggé abban, hogy a szikár összeesküvés-problematika elegendő lesz. A melodrámai elemek naivitása kissé furcsa összehasonlítva a politikai thriller biztos kézzel vezetett fordulataival szemben.

Kidman és Penn a tőlük megszokott magas fokon, hatalmas erőbedobással alakítanak. Kidman törékeny, sugárzó, és riadt, mely férfi ne akarná rögvest személyi védelem alá helyezni? Penn gyűrött és sokat megélt, a régi idők morc hekusaira emlékeztet. Kérges külső, mely nagy szívet takar, és whiskyfogyasztását nézve feltehetően még nagyobb májat. Ráadásul Penn nyomozótársaként itt van még a nagyon tehetséges, ám méltatlanul ritkán látott Catherine Keener. És a Mester sem állta meg, hogy a rendezés mellett egy röpke szerepben becsusszanjon sztárjai mellé a vászonra.

A film külön érdekessége, hogy ez az első olyan mozi, amit az ENSZ székházában forgathattak. Ezt Pollack ki is használja, kamerája bejárja a mára „patinásnak” számító, történelmi hely hatalmas tereit, hogy azután kis szobákban pásztázzon, elidőzzön Kidman porcelánszépségű arcán, vagy Penn markáns vonásain.

Kötelező darab a feszültség, és a politikai krimik kedvelőinek. Mint mondják, sok jó ember kis helyen is elfér. Pollack ezt jól tudja. Tessék megnézni a mozitörténet egyik legérdekesebb buszozását.



Címkék

premier , kritika



nka emblema 2012