sex hikaye

Drága besúgott barátaim: Szembe nézés

Kritika Cserhalmi Sára filmjéről

2012. szeptember 12. - Dercsényi Dávid
Drága besúgott barátaim: Szembe nézés

Bár hazudhatna drámát, Cserhalmi Sára első játékfilmje a valóságról beszél kicsit dadogva, ám az ügynökügy abszurditása nem kap elég erős formát.

 Cserhalmi Sára filmje a Filmszemlés premier után újravágva, jelentősen rövidebb formában kerül a nézők el: a februári 101 perc a szeptemberi bemutatóra 87 percesre rövidült. Összevetve a diplomamunkát a mozikba kerülő változattal egyértelmű eredményt ad: a rövidebb moziverzió sokkal jobb film. Sőt: a moziverzió film. (Egy bekezdést azért megérne azon elmélázni, hogy egy szinte megszerkesztetlen anyag hogyan válhatott sikeres diplomamunkává, hogyan lehetséges, hogy jelenetekből félperceket, perceket kell levágni egy elvileg kész filmből, de tegyük túl magunkat rajta. A lényeg úgyis az, hogy a szűz szemnek ez a jobb film megfelel-e.)

draga besugott barataim7 500

 

A témaválasztás „fontos”, ahogyan azt közéleti rétegfolyóiratokban szokás mondani, de tudjuk, hogy valójában pár ember ügye az ügynök-, aktanyilvánosság, az ország már belefásult-belefáradt a dologba, avagy mással (pl. mindennapi életfeltételek megteremtése) van elfoglalva. Cserhalmi Sárát azonban a felelősségteljes értelmiségi attitűd mellett személyes viszony is fűzi a kérdéskörhöz, hiszen édesapjának, Cserhalmi Györgynek jó barátja, lakótársa volt az a Bódy Gábor, akit szintén beszervezett a hatalom, s aki meghökkentően racionális és józanul elfogadó hangvételű jelentésekben beszélt kollégáiról, bajba juttatva többeket is. 

Ilyen alapállásból Cserhalmi Sárától mindenki a magyar A mások életét vár(hatot)t, de nyilvánvalóan számolni kell a magyar politikai elit és közélet elmúlt húsz évének a témába vágó történéseivel, azzal a képmutató magatartással, ami leginkább gazdasági és napi politikai érdekek szempontjából kezelte az ügyet. Aminek következtében a szembenézés, a múltértékelés, és egyúttal a rendszerváltás morális tétjének sorsát is befolyásoló katarzis lehetősége minimális lett.

Ez a felemásság benne van ebben a filmben is. A történet szerint Czettl Andor (Cserhalmi György) kikéri aktáit a levéltárból, amelyekből kiderül, hogy egykori barátja, társaságának tagja, az idővel íróvá vált, és súlyos rákbeteg Pásztor János (Derzsi János) jelentéseket írt róla és a többiekről. Elhatározza, hogy közzéteszi felfedezését, ami után megindulnak az események – Pásztor például védekezik.

draga besugott barataim10 500



Leegyszerűsítve az ügynökfilmnek alapvetően kétféle megközelítése lehetséges, a drámai, személyes viszonyokra, karakterek közti konfliktusra alapuló az egyik, illetve a publicisztikai, moralizáló, elemeltebb a másik. Cserhalmi filmje inkább az utóbbi, Czettl és Pásztor szájából elhangzanak azok a pró és kontra érvek, amelyek ügynökügyben, illetve valós történetek kapcsán elhangozhatnak, elhangoztak. Ám ezek légüres térben nem jutnak el senkihez (és újdonságot sem hallunk). A groteszkhez erősen vonzódó film egy megpuhult gerincű Magyarországról tudósít, ahol lényegében mindenki elárult már mindenkit, napi szokás a hátbatámadás, a megfutamodás, a struccpolitika. Ebben a légkörben a közélettől bármit elvárni naivitás. A kissé didaktikus módon oly sokat mutogatott tükörbe senki nem néz bele, ami nélkül a megbocsátás, a keresztényi feloldozás (melyet a szintén kissé mechanikusan a kamera elé tett megannyi tárgy, jelkép jelenít meg) sem képzelhető el. Az elvek és kinyilatkoztatások szintjén túl a személyes dráma ereje adhatna késztetést, de nincs találkozás: Czettl sokáig csak követi Pásztort, ironikusan megfordítva a szerepeket, majd egy véletlen, de hosszú szembenézés mégiscsak fordulópontnak bizonyul. 

draga besugott barataim500

Hús-vér karakterek hiányában a személyes drámai vonal nem elég erős – a színészeknek nincs miből táplálkozni, nincs kit eljátszani. Ugyanakkor Cserhalmi is képmutató volna, ha valódi drámát hazudna ott, ahol nincs – a valóság az, hogy a tisztázás mindenféle igénye nélkül csak a múltat a hátukon cipelő besúgók és besúgottak élnek tovább a 21. századi Magyarországon.

Azaz – s itt a film új értelmet ad a „szembe-nézés” kifejezésnek -, besúgók szeme tekint a megfigyeltekre életük végéig. És többre, mint ennek konstatálására, nincs is nagyon módunk. Remélhetőleg egyelőre.

Videóinterjú Cserhalmi Györggyel a Filmszemlén





nka emblema 2012