Csontváry (Csontváry)

A patikus egyszer égi sugallatot kapott: festővé kell lennie. Odahagyott csapot-papot, külföldre utazott, hogy a nagy motívumot megtalálja, megfesse. A kortársak őrültnek tartották, de Csontváry Kosztka Tivadar korszakos jelentőségű műveket festett... Miközben életútjának filmes forgatása zajlik, az őt megformáló színész magánéletében is megjárja a poklok útjait. A feleség és az anya szemrehányásai, az őrültekháza betegeinek ijesztő-vonzó világa teszi a filmen kívül is drámaivá a színész napjait.

Huszárik Zoltán egész - sajnálatosan rövid - filmalkotói pályafutása során a nagy témákat kereste. Így jutott el előbb Krúdy Szindbádjához, majd egy másik huszadik századi példaértékű magyar géniusz életéhez. Köztudott, hogy eredetileg Latinovits Zoltánnal akarta játszatni a címszerepet, csak a színész váratlan tragikus halála akadályozta meg ebben. Így csak az elkészült művét ajánlhatta emlékének. A mű ősbemutatója a pécsi játékfilmszemlén volt l98o-ban. A különleges élmény eléggé megosztotta nézőket. Voltak, akik lelkesen fogadták, és a Szindbáddal egyenértékűnek gondolták Huszárik új alkotását, ám szép számmal akadtak olyan hivatásos nézői, kritikusai, akik ellenérzéseiknek adtak hangot. Abban az időben meglehetősen rossz volt a filmművészek és a kritikusok viszonya. Jó néhány olyan cikk is megjelent, amely sértette a rendező érzékenységét. Azóta eltelt két évtized. A Csontváry-film a sokszori újra- vetítések során méltó helyére került a magyar filmművészet történetében.