László Polgár

Kossuth-díjas kiváló magyar basszista, kivételes orgánuma néhány hang után felismerhető. Basszus szerepek sokaságában tündököl napjainkig: Wagner, Verdi, Csajkovszkij operái mellett kiváló előadója Mozart híres basszus szerepeinek: Leporelloként éppúgy kedveljük, mint Ozmin szerepében a Szöktetés a szerájból című operában, vagy a Varázsfuvola Sarastrojaként. Bartók Kékszakállújának megrázóan hiteles formálója. Pályája a Magyar Állami Operaházban indult, ahol Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként Ceprano grófként (Verdi Rigoletto) debütált 1971-ben. Az Operaház ösztöndíjasa, majd 1973-tól magánénekese: comprimario szerepek után hamarosan a színház vezető basszistája lett. Sorra nyeri a rangos külföldi versenyeket: 1971-ben a Dvořak-énekverseny, 1974-ben a Schumann-verseny első helyezettje. 1976-ban két magyar rendezésű megmérettetés, 1977-ben az Ostende, 1980-ban a Hugo Wolf-verseny legjobbja, végül 1981-ben a Pavarotti-versenyen is Polgár Lászlónak ítélték az első díjat. Hamburgi debütálása Osminnal megnyitja számára a külföldi operaházak kapuit Európában és a tengerentúlon. 1991 óta a Zürichi Opera tagja, itthon és a világ vezető színpadain, koncerttermeiben vállalt fellépései több évre előre betöltötték naptárát. Együtt dolgozott James Levin-nal, Nicolas Harnoncurt-ral, Daniel Barenboimmal. A Pierre Boulez dirigálta Kékszakállú herceg várában Judit szerepét Jessye Normann alakította. A Liszt-díjas Érdemes művész a Zürich-Winterthuri Konzervatórium magánének tanára, 1982-ben Székely Mihály, 1991-ben Melis György emlékplakettet kapott.