sex hikaye

Ének a búzamezőkről (1948)

Szőts István

2004. május 7. - filmhu
Szőts István már első játékfilmje, az 1942-es Velencei Filmfesztiválon jelentős nemzetközi sikert arató Emberek a havason után filmet akart készíteni Móra Ferenc 1927-ben írt Ének a búzamezőkről című regényéből. A mű az első világháborúnak az egyszerű emberek életére gyakorolt tragikus hatásait mutatta be két család összefonódó történetében.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
Szőts képzeletét minden bizonnyal felgyújtották az álmokkal, sejtelmes látomásokkal átszőtt mű képi megjelenítésében rejlő lehetőségek, de a történetet 1943-ban a háború, a férfi nélkül maradt családok létküzdelmei is aktuálissá tették. Az itthoniak a regény hőseihez hasonlóan szorongtak az apák, férjek, fiak miatt, akikről sokszor azt sem lehetett tudni, meghaltak-e vagy hadifogságban sínylődnek. Ám a rendező ragaszkodása a regény egyik kulcsjelenetéhez akkor eldöntötte a film sorsát.
 
A háború befejezését követően további jelentésárnyalatok kerültek előtérbe: a földosztás a parasztokban megerősítette a reményt, hogy sok szenvedés után, évszázados álmaikat beteljesítve kezdhetik újra az életet. De a magyar faluban élő orosz hadifogoly és az orosz hadifogságból hazatért magyar paraszt “kézfogását” nemcsak a Szovjetunióval hadban álló Horthy-rendszer, hanem az orosz katonákat felszabadítóként ünneplő népi demokrácia sem kívánta látni. Az előbbi “politikai”, az utóbbi “erkölcsi” okokra hivatkozott (a magyar asszony és az orosz katona viszonyára a szovjet csapatok bevonulásakor történt tragédiák után jobb volt nem emlékeztetni). Szőts azonban dolgozni akart. Az 1947-ben forgatott balladisztikus filmbe a regény gerincét alkotó bűn és bűnhődés motívumot sűrítette. A sorsok alakulását a természet örök körforgásába ágyazta. Míg azonban Móránál a háborút közvetlenül elszenvedő nemzedék minden tagja elpusztul, Szőts életben hagyja a főszereplő Ferencet. Paradox módon a film éppen ettől válik súlyosabbá, hisz keletkezése idején a túlélők többsége hasonló fizikai és lelki terhek alatt, nem pedig – ahogy az egyén szenvedéseiről hallani sem akaró ideológusok harsogták – soha nem látott szabadságban élt és dolgozott. A Szovjetunióból hazatérő hadifoglyokat sem sokat szenvedett katonaként fogadták, hanem a csatlósállam bűnös zsoldosaiként több évtizedes hallgatásra ítélték őket. Mivel Szőts hű maradt a múlt egyéni tragédiákkal terhes történelmi igazságához, 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után reakciósnak, klerikálisnak és narodnyik szemléletűnek bélyegezték, a filmet pedig három évtizedre dobozba zárták.
 
Szerző: Pintér Judit




Rendező Jancsó Miklós
Szereplők Madaras József (Magyardolmányos)
Őze Lajos (vallató)
Latinovits Zoltán (Veszelka)
Kozák András (ifj. Kabai)
Koltai János (Varjú Béla)

nka emblema 2012