Jelentem: van neki vágya sok

Akit érdekel a téma, utánanézhet a meleg filmeknek a www.hatter.hu weboldalon. Itt irodalmi kitekinthető is található.

Kedves Senki!
Sjnaálom, ha félreértettelek, és elnézésed kérem. Nekem, amúgy, meg nagyon bejön a film. És már az is eredmény, hogy van róla mit beszélni.

udv, felix

"érdektelen és hazug" mármint a téma. érdektelen lehet, sokan mondták
már nekem. de nem hazug! kényelmetlen mi? homofób közegünk nem
igazán szereti, ha valaki kinyitja a szemeket, és aszondja, így is élnek.

Hm. Tisztelem a véleményed, egyet is értek vele.
Nekem aztán abszolút nem kényelmetlen a homo téma.
Az már annál inkább, hogy ilyen felszínes módon lett
ábrázolva. A rendező számára csupán eszköz.

Nem hiszem, hogy a hozzászólásom indokolatlan és
fröcsögő lenne. Vélmeményt nyívánítottam amire
Janisch nekem esett. Felhozta a szokásos példáit, stb.
Én csak elébe mentem annak a tényleg szélsőséges
demagógiának, ami pl. az Érdektelen topicban van.

Nekem nem tetszett a film. Nem olyan jó, hogy elájuljunk.
Ennyi.
Egyébként én is szívesen látnék több elsőfilmet.

"érdektelen és hazug" mármint a téma. érdektelen lehet, sokan mondták már nekem. de nem hazug! kényelmetlen mi? homofób közegünk nem igazán szereti, ha valaki kinyitja a szemeket, és aszondja, így is élnek. ez (is) van.
lemondo lett a hangulatmutató, mert bár eleinte dühös voltam, de 1. dühből nem lehet vitát kezdeményezni, 2. nem is hiszem hogy sarkos, indokolatlan és fröcsögő hozzászólásokkal lehet. ezért erről inkább lemondok.

A filmben tényleg felfedezhetőek dramaturgiai hibák, van egy két vonal ami elsorvad, de ha elolvassátok a chatinterjút, némelyiket megválaszolja a rendező.

amúgy szeretnék sok ilyen elsőfilmet látni. (mondhatnám, nincsen nekem vágyam semmi...)

Kedves Neve:Senki!
Félreértettél. Nem állt szándékomban semmilyen vitát provokálni, de távol állt tôlem a személyeskedô hangnem is, mintahogy nekem címzett válaszodból úgy tűnik Tôled sajnos nem.
Részermrôl vége.
Üdv
Janisch Attila

Imádom Janisch Attilát. Belekever a dolgokban olyan szegmensenseket aminek itt semmihez semmi köze. Én nem vitattam egy szóval sem a művészfilmek létjogosultságát.
Sőt, nem is folyok bele a provokált vitába, ha nagyon akarok én is tudnék intertextuális utalásokat villogtatni, hogy
egyes embereknek mit kéne csinálni - művelni magukat - hogy nézhető
igazi művészi értékkel bíró filmet csináljanak.
Hajrá Attila, én nagyom bízom benned. Alig várom az új filmedet.
A nevemről pedig egyszerűen le lehet szállni amíg nincs humorérzéked.

"A filmművészet témája nem a sárban az utcán hever..."
Hanem hol?
Senki nevű műértônk jobban tette volna, ha hallgat, és a sár, meg a művészet összefüggésének témakörében tanulmányozná például Bunuel Elhagyottak című filmjét vagy Kurosawa Dodeskadenjét és most nehogy fel kelljen sorolnom itt a fél filmművészetet.
Természetesen a nemtetszés joga Senki számára is biztosított, csakhát az indoklás...
Janisch Attila

Véleményem szerint Mundruczó filmje egy felszínes, kapkodó és a dramaturgiai hibáktól hemzsegő alkotás. A témáról nem is beszélve: érdektelen és hazug. Nekem nem világit kifele semmilyen tehetség a filmből, csak izzadságszagú akarás. A legnagyobb baj, hogy rétegértékeket, gyarlóságokat felvonultató produkció. Művészfilmnek pedig sekélyes. A filmművészet témája nem a sárban az utcán hever...

Köszöntök Mindenkit aki ezt olvassa!

Ma este néztem Mundruczó Kornél filmjét, s mivel
gyökeresen eltér a véleményem Grünwalsky Feren-
cétől, bátorkodom közzétenni, ha már egyszer ez
egy Fórum.
Nagyon tetszett, ahogyan elkezdődik a film. Csak
nézem a szereplőket, amiket csinálnak, amiket mon-
danak, ahogy alakulni kezd az egész...
S aztán egyre dühösebb leszek, mert kristálytisz-
tán érzem, hogy a szerelmi sokszöget nem a rút és
kegyetlen világ teszi tönkre, hanem a rendező ill.
a történet kiagyalói. Igenis látni szeretném,
hogy mi miért történik, de nem látom. És nem is
hiszem el. A pumpás jelenetet idétlennek tartom,
bármennyire is jó benne a Diossy. Csakúgy a rendőr-
szoba. A film ledobja magáról ezeket a művészi
megnyilatkozásokat, csak zavart okoznak, s az a
hitelesség, amit a szereplők játéka megteremt,
lassacskán sehol sincs már.
A történet nagyon is felelőtlenül bánik saját
figuráival. Teljességgel érthetetlen a sokkoló
befejezés: miért kell lelőni, miért kell elvágni
a torkát, miért kell betetőzni egyáltalán, nem
lett volna jobb a végtelenbe lenditeni a széthú
zó sorsokat? rábizni masra, hogy fejezze be, mert
ennek a filmnek nem ez a feladata(nem birja el,
pózba vágja magát és meghal) szóval
át kellett volna gondolni, hogy legalább ne kelt-
se a kiagyalt történet hatását.
Sokkal egyszerűbb kérdés ez annál, mint hogy lá-
zadunk-e vagy sem. Nem erről van szó. Hanem hogy
akarunk-e korrektek lenni a saját filmünkben.
Meg hogy ha elmesélünk valakinek valamit, akkor
ne vezessük félre szándékosan, ne titkoljunk el
olyanokat, amiket nem kell eltitkolnunk előle.
Ne kelljen találgatnom, mit miért. Érezni akarom.
De csak zavart érzek és dühös vagyok erre a
sztorira.
Másrészt nem tudok mit kezdeni az oly gyakran
emlegetett lázadás-problémával. Hogy nekünk
fiataloknak ezt kellene tennünk...?
Nem lázadnunk kell hanem épiteni. Például jó
filmeket csinálni, meg jó szinházat, mindegy miről,
és hogyan, de legalább tisztességesen.
Szóval nem szeretem ezt a mozit, nem veszi be a
gyomrom, és sajnálom, mert nagyon biztam benne.
Senkit sem akartam bántani, s lehet, hogy nincs
igazam.
mindenesetre a következőt is meg fogom nézni és
még mindig bizok benne...
Formanek Csaba

Örömmel olvastam Grunwalsky Feri írását. Mundruczó Kornél
filmje rám is nagy hatást tett, de teljesen idegen maradt
tőlem. Ezt viszonylag hosszan megirtam a Filmszemléről irt
cikkemben, mely most a napokban, márc. elején a KRITIKA uj
számában fog megjelenni. Sőt, talán ezen az internetes
honlapon is, ha a KRITIKA szerkesztősége hozzájárul.

Grüni drága!

Örültem a nagyon szinvonalas írásodnak és főleg a
véleményednek, amit a Kornél filmjéről írtál. Olyannyira,
hogy ma, amikor ráakadtam az Interneten, azonnal
kinyomtattam és délután odaadtam a Kornélnak a Főiskolán.
Ezúton is köszönöm a tevékeny közreműködésedet az NKA
Mozgókép Kollégiumában a Mundruczó filmjének elkészítéséhez
nyujtott támogatásért.

Ölel,

Zsombi

Grunwalsky Ferenc:
Jelentem: van neki vágya sok...
(Mundruczó Kornél filmjéhez)

&Láttán az egek dühöngenek.
Egy galambdúc, galambbal telve,
Poklot késztet félelemre.
A gazda éhenhalt ebe
Országos vész előjele.
A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.
Az űzött nyúl, ha fölsivít,
Az agyból rostokat szakít.
Szárnyán sebzett pacsirta véget
Vet a kerub énekének.
A vad kakas, a harchoz edzett,
Kelő napot elijeszthet.& (Blake)

&közepén. Hetente kétszer a nagyvárosi prostik világába
utazik...Bruno eltéved a maga kavarta viharban. Hazudik és
káoszt teremt.&Bruno a fiú-férfi prostituáltak közé utazik.
Vajon miért foglalkoznak fiatal magyar színészek -
ilyenekkel, &(Abból is a buzikurvákkal.) Ráadásul élesben,
&némely átlagpolgár, aki ugyan nézője is lehet majd, ha
magában kellő &csajának, (pláne az asszonynak), hogy miért is nézi meg
&mű hiányosságait, a hibáit, hogy nem az igazi, hogy többet
várt, hogy nincs igazán válasz arra, hogy &csinálják?& Tényleg vajon MIÉRT CSINÁLJÁK?
Jó, hogy Mundruczóéknak nem jutott eszébe megválaszolni
ezt a kérdést. Sőt, az a legjobb, hogy nem magyarázkodnak,
ez bennük fel sem merült. (Nincs a kötelező ária a szegény
mamáról se.. semmi.) Maradnak a tények, a csontok. Meg a
vér, meg a sztori. És belül: a bánatok, lehervadások, a
szenvedélyek. Mindenben, a szexben, a nem-szexben, az
életben, a szomorúságban, a kapcsolatokban, ebben az egész
sima és töketlen, sunyi külvilágban. A kíváncsiskodóknak
pedig a NO COMMENT. Keressenek maguknak indokot, Erzsikének
meg csillagot, amíg a szekérrel a négy ökör halad.
Mindig örömteli, ha van bátorság némely fiatalemberekben
nem magyarázkodni, simlizni, dörgölődzni. De a legjobb, ha
nincs is rá okuk, mert el tudják mondani dadogás, pironkodás
és kéztördelés nélkül amit akarnak. Van bennük töltés és
gyúlékony robbanóanyag.
De hagyjuk mi is a témát. Tény, hogy a pipogyáskodó és
infantilis érzelmekkel elárasztott tévéműsorok és
kapcsolatok között nagy szükség van rájuk. Mondhatnám azt
is: itt volt az ideje annak, hogy néhány fiatal színész,
alkotó ember is legyen és nem műanyagból való. Hogy autós,
vagy expresszvonatos üldözés, maffia, stukkerek és
tévéműsorvezetők között a szereplőknek a saját szemükből
folyjon valódi könny, kezükben valódi kés legyen és mint
Belmondóról a Kifulladásigban valóban elhiggyük nekik, hogy
hőseik tenyérbemászóan ingerült stricik, buzik,
szerencsétlenek, gyilkosok és még ki tudja mik... Szóval
ebben a filmben végre találkozhattunk a szenvedéllyel. És
nem csak az érzelmekkel, hanem az indulatok viharával.
Tehát: a lázadással.
Sajnos ilyen a világ: ha az ember hányni kezd, akkor már
nincs visszaút.
Van itt minden: csalás, becsapás, szomorúság, gyilkosság,
idegösszeroppanás, rablás és lopás. Hogy mi ebben az
üdvözölni való? Mi ebben a jó? Nos megismétlem: az ami ma
nem divat: az ember lázadása. Az indulatrohamok lázadása.
Hogy nem fér a bőrébe. Ez itt a lényeg.
A sok rendörsztori, világmegmentés, krimi meg mi minden
felől nézve Mundruczó filmje elvetemült grand guignol,
eltúloz mindent, ami a Forró nyomon-ban, a Fókuszban és a
Bűnügyi Magazinban 5-7 perc alatt le szokott zajlani.
Mundruczóéknál pedig szó szerint a lepedőn, a vásznon tombol
minden és nincs rá se mentség, se magyarázat, sem vád és se
varázslat, hogy finomkodjunk is egy kicsit.
Mert itt elérkeztünk a lényeghez. Mundruczó a létezés
szenvedélyét akarja feltámasztani, összerakni és elénk
állítani s azzal, hogy se szemléletét (se a történetét) nem
magyarázgatja meg ezzel - lázad! S mivel lázad, még nem
figyel arra, hogy ez ma nem nagyon szokás. Zsigerből nem
szokás. Nem illik szembeszállni a léttel, nem illik
végigüvölteni semmit, pláne egy történetet olyan indulattal,
hogy mi a szar ez itt? Mi ez az egész?
Mundruczó és haverjai egyelőre úgy tűnik állnak a
lábukon. Egyelőre még fő céljuk az, hogy ezek a figurák
életre keljenek a lepedőn és a nézőben is. A művészetben a
létrejövő nagy pillanatokat élvezik, az életre kelést, a
műben a megszületést.
A neheze majd most következik. (Nem a sikerben, és nem a
nem-sikerben, nem a véleményekben és a
gusztustalankodásokban. Azokban egy tehetséges embernek
illik megtalálnia magát.) De a neheze, az bizony ott van,
abban található, hogy lehet-e, tudja-e, képes-e folytatni a
ma lázadó személyiség útjait? Mert ha az ember számára úgy,
ahogy van, nem stimmel a világ akkor bántja a csőrét, és
összeveszik vele. Perbeszáll, és akkor már csak egy kis
lépés: hogy szembenéz a Teremtővel is..
Nagy kérdés, hogy Mundruczó tudja-e, hogy a tehetsége (az
ösztöne, az adottsága) erre az útra vitte? Hogy filmje
nézése alatt a nézőben zsigerből felvetődik az az ÉRZÉS,
hogy tényleg normális az, hogy ilyen ez az egész rothadt és
felpuffadt világ?
Mundruczónak valószínűleg nem filozófusként kellene ezen
töprengenie, és nem lenne szabad azzal foglalkoznia, hogy a
filmje jó-e vagy rossz némely helyen, hogy kit bánthat,
kinek lehet ízléstelen, kinek meg csodálata tárgya lehet.
Ezek részletek.
Talán ő nem olyan típus, akit karrierje, vagy a bukásai
fognak lázba hozni. Talán igazi szenvedély lakik benne, és
barátaiban. Talán érzi, hogy a lázongás útján az ember mint
a vízben, mélyre kell merüljön mert az ellenkezés útja
valóban a Teremtőig szokott elvezetni. Bevallom, féltem is,
érdekel is, hogy fog lábra állni. Hogy önpusztítás és
önteltség nélkül meg lehet-e úszni mindazt, ami következik?

Pasolini egy évvel halála előtt írta: &kudarca egyben a múlt kudarcát is jelenti. Az élet
jelentéktelen és nevetséges romok halmaza.&Megfontolandó gondolat. A szenvedélyben és a lázadásban
felvetődik a kérdés, hogy ebben az egészben mi a sorsszerű,
vagy kozmikus?
Lehet-e erre a világra a szenvedélyeink felől
rátekinteni?
Nem tudom. Talán Mundruczó útja egészen másfelé vezet.
& Félelemben, rettegésben
S egyszer megfordult már
De többször nem mer;
Mert tudja, egy gonosz lélek
Lépked mögötte közel.& (Coleridge)
Amikor a Három Szputnyikok címen először írtam a
Buharovokról, Mispálról, Bollockról, reménykedve írtam. Még
azóta sem kellett kellemetlen tévutakat és önáltatásokat
látni tőlük. Szerencsére rábízták azt másokra, a többiekre.
Én ilyen Szputnyiknak látom Mundruczót is. De nem akarnám őt
beskatulyázni sehova, csak leszögezem, őszintén örültem
neki, hogy van, hogy van ilyen. Új lendületet ígér, s új
erővel. Egy tehetséges ember végre rendesen és dühödten a
fába vágta a fejszét, nem a lábába és nem mellé a földbe. A
favágók nem szokták ezt elfelejteni.
& Végtelen éjben sző az árnyat.
Hernyója a zöld falevélnek
Anyád siralmát mondja néked.
Ne csapj agyon se molyt, se lepkét,
Mert a Végítélet jöhet még,
Ki harcra nyergel fel paripát,
A pólus gátján nem jut át.
Az özvegy macskáját etesd,
Koldus ebét, s kövér lehetsz& Ezeket írja Blake, én meg még annyit: ha esetleg
elfáradnának a művészéletben, színészetben, ajánlom mindig
nézzenek rá Csuja Imrére. Az alakjára, a sorsára, a szemére.
Micsoda hihetetlen élő szenvedély lakik abban a látszólag
csendes, mackós alakban. Naná, hogy nem használja senki...
Ilyen egyszerű rejtélyekből áll a szakma, az élet..

UI. A legvégén (barátok közt vagyunk) elmondok nektek egy
viccet:
A Mafilm két utolsó kamerája beszélget egy háztetőn. A
egyik megcsúszik, le is esik. A másik kihasal az ereszen, s
lekiabál neki: &
Üdvözlettel: Grunwalsky Ferenc


/A cikket a Pergő Képek legújabb számának irtam./