Ébrenjárók - ébresztő!

Érdekes milyen teljesen ellentétes érzéseket és gondolatokat válthat ki ugyanaz a film. Ezt azért írom, mert igazán meglepett a fórum eddigi inkább kritikus (vagy épp egy esetben pocskondiázás felé hajló) jellege. Én ugyan nem vagyok szakmabeli, de hobbi szinten sok filmet megnéztem, filmklubot, kommunikációs tábort vezettem fiataloknak stb. Mindezek után - mint filmekkel néha mélyebben foglalkozó néző - én őszintén lelkesen álltam fel a film után a Puskinban.
Nem hittem volna, hogy ma lehet ilyen "csoda-befejezésű", "mesehősökről" szóló filmet úgy csinálni, hogy az ember a végén nem a "szirup ízét" érzi a szájában, vagy "hollywoodoos" utóérzései maradnak. És lehet...! Legalábbis nekem ezt jelentette ez a film. Modern hősök modern meséje, amiben egyedül az veszi el a végső jóérzést, hogy tudjuk: ez "pusztán mese"; de egy estére "tojhattunk" a fakabátokra, a minket kihasználókra, a fogyasztás teljesítmény-követelményeire. Mert mindezeken egy kicsit nevettünk, mint a szereplők a végén a világon (tán még kicsit meg is bocsátottunk...?)
Talán ez az első lelkesedés, ami az én szemem elől elrejtette a hibákat (vagy a nem szakértői szem!), de én nem sokat találtam benne... Azokat biztos nem, amiket az előttem szólók írtak. Talán némi mesterkéltség érezhető valóban néha benne (egy-két jelenetben), de nem az egész mesterkélt! Szerintem a karakterek kiválóak! A bizonyos értelemben vett túlzások és sarkítások pont a film sajátos hangulatát teremtik meg: ez egyszerre humoros és szomorkás, szarkasztikus és megbocsátó (legalábbis az én olvasatomban). Néha egyébként pont a "mesterkéltség" járul hozzá a sajátos: a rosszat, az emberi butaságokat mintegy a "hülyeséggel" feloldó (és mégsem) jellegéhez a filmnek (ennek tipikus példája pl. a (szerintem pozitívan "mesterkélt") "füvezős" partijelenet. Számomra valami mélységes és örömteli emberség szólalt meg - hitelesen - a filmben, elég kiadatlan módon ma. Megszoktuk a végletesen groteszket, a keserűt, a nyomasztót a kivételes alkotásokban, hiszen "poccmodern" van. Én úgy érzem ez a film épp abban kivételes, hogy nem ilyen, s mégsem kommersz stb. Talán ez az új "posztmodern mese"? Nem tudom. Lehet, hogy a leírt (hosszú) gondolatokkal nem értenek egyet maguk az alkotók sem. A lényeg, hogy én a többi hozzászólóval szemben szeretnék őSZINTÉN GRATULÁLNI nekik: Bencének és Balázsnak (s mindenki másnak)!!! Szerintem szuper! Csak így tovább!
(Ja és ez volt életem első fórumbeli hozzászólása. Már sok fórumot megnéztem, de még soha nem szóltam hozzá, mert nem szeretem igazán az ilyen kommunikációt, most mégis megtettem, mert úgy éreztem, ide kell egy pozitív hozzászólás is!!! Szóval érezzétek ebben a lelkesedésem! :)!)

Kedves Privathorvat!

A film végével kapcsolatos kritikák igencsak érdekesek. Már forgatókönyv-stádiumban sokan szóltak ehhez hozzá. Idáig kb 30 észrevételt hallottam, amelyek teljesen különbözőek. Sokat tanácskoztunk erről a Bencével, de a végén rájöttünk: mindenkinek nem lehet megfelelni. Nyilván annak is van üzenete, hogy rágyújtanak a cigire, de... Mi nagyon akartuk a Csodát, és azért ez benne volt a filmben (Bandi) Nem akartunk lúzerfilmet csinálni (egy áltralad sugallt befejezést ezt erősítette volna). Azt akartuk, hogy legalább egy filmben a helyükre kerüljenek a dolgok, és "győzzenek a jók". Sokan a hajnali jelenetet találták feleslegesnek...ki tudja? Nehéz dolog ez.

Szóval akkor itt egy „alkotó”. Nem kívánok a kritikákra válaszolni, magyarázni a bizonyítványt. Sok közülük biztosan jogos. Amit fontosnak találok elmondani itt: az ÉBRENJÁRÓK tipikus elsőfilm (ami nyilván nem mentesít a hibák alól) „Szerelemgyerek”, amiről tudtuk, hogy nem lesz olyan kiforrott és teljes, mint egy késői Bregmann film. Ez illúzió volna. Sokat akartunk elmondani, meg akartuk mutatni, „hogy kell”. Ebből született egy történet, egy hangulat, egy ritmus. Sokak szeretik, mások nem. Ami minket igazolt, az 5 szakkuratórium döntése, amely támogatta a forgatókönyvet, a Filmszemlezsűri, amely 3 díjat adott, a Variety kritikusai, akik beválogatták Karlovy Varyba, a sajtó elég nagy része, valamint elég sok néző az utazó Filmszemle alkalmával, akikkel személyesen beszéltünk. Van aki nem szereti, egészben, vagy részben. A kritikákat elfogadjuk, és elgondolkozunk rajta. Egy első film nagyobb iskola, mint a Főiskola öt éve- legalábbis egy forgatókönyvíró számára. Ezért nagyon nagy érdeklődéssel olvasom a kritikákat.
Kedves Vincere. Azt azonban nem gondolom, hogy itt személyeskednünk kellene. Ez eléggé rosszízű, nem is fair itt a neten. Személyesen talán.. Üzenni sem szerencsés a jövendő nézőknek, igenis nézzék meg, és utána kritizáljanak! (:
Amire viszont kíváncsi vagyok, honnan ez a kitartó indulat, amit a film keltett benned? És miért pont az Ébrenjárók? Hány év keserű élményei hozták ezt elő? Vagy minden általad látott magyar film tök jó volt, és akkor tessék…. Vagy hogy van ez?

Nekem nincs ennyire lesújtó véleményem a filmről, mint az előttem szólónak, de azért kétségtelen, van benne igazság.

A filmben egyes jelenetek, és egyes hangulatok önmagában helytállóak (pölö a szívós pesti házibuli, vagy a vérvételes doktor és Sándor beszélgetése), de az a baj, hogy egészében a film túl megtervezett, túl megírt, túl jófejfesztivál.

A gyufaárus lány tényleg néha megbicsaklott (a sírós-kiborulós jelenete hiteltelen és mű), de amúgy nálam rendben volt.
A Géza néha volt kicsit erőltetett, a Sándor viszont végig természetesen játszott.

Az volt még nagy bajom, hogy lassan indul be a film. Az első 40 perc alatt tök unatkoztam, már azon voltam, hogy otthagyom, de aztán hirtelen kap egy lendületet, csakhát.

Amúgy nincs azzal baj, ha így összeérnek a szálak, csak aztán nem kell tovább ragozni a filmet! Ha én Miklauzic Bence vagyok, ott befejezem a filmet, hogy rágyújtanak a cellában a cigire. Mert így összeségében túl mesterkélt, művi lesz a film.

Nos, első kézből ennyi.
Amúgy tényleg nem ilyen a pesti éjszakai élet, és elfért volna néhány hitelesebb, ismertebb színész, ja és a zene! Ennek a filmnek egy nagyon ütős szándtrek kellett volna Korai Örömmel, Colorstarral, Belgával és EMil.Rulezzel, de most mán mind1.

Na csak ennyi. Egyébként nem rohantam ki a moziból síkitozva, hogy ez mekkora szar.

Ja, és a dj az tényleg rossz!

Egyes hazai lapok lelkendező kritikáit döbbenten olvasva sajna kénytelen vagyok idemásolni a filmszemlét követően írott véleményemet. Talán sikerülhet megóvni néhány filmbarátot másfélóra gyötrelmes feszengéstől.

Az Ébrenjárók elkeserítően gyatra, végtelenül hamis és ostoba film. Rengeteg sebből vérző filmtorzó. Érdemes volna a filmiskolák figyelmébe ajánlani szemléltető eszköz gyanánt: lássuk hát egyetlen játékfilmbe sürítve, mi is azok az alapvető hibák, melyeket egy filmrendező akkor sem követhet el, ha történetesen tehetségtelen és semmi értékelhető nem jutott eszébe, viszont megkínálták egy szerényebb összeggel (92 miller)... A film író-rendezője (a nevét leírni sem érdemes, nehogy véletlenül megjegyezze valaki) hosszas morfondírozás után ráérzett a tuti sémára: budapest, napjainkban, három feszes szál, össze és szétfutnak, majd megint össze, kell egy vonal a lazító-handabandázó fiatalokról, egy másik az örök vesztes botladozásaival plusz egy kis szürreál és puff, már bele is gyömöszöltünk mindent amit hirtelenjében el akarunk mondani a világról. Csakhogy. A srác megfeledkezett néhány apróságról. Kezdjük a legvészesebbel: dramaturgia. A párhuzamosan mesélni szándékozott történetek minden feszültség és főleg valódi tét nélkül peregnek a szemünk előtt. Képtelenség elhinni a DJ teátrális rettegését a Nagy Lehetőság elpackázásáról, az állását vesztett könyvelőt szándékoltan és kiszámíthatóan ide-oda sodró, kacsázó esetlenséget, az áramütött fickó laposan induló, cserében sehova sem vezető, érdektelen, minden humort és kreatív ötletet nélkülöző történetéről már nem is beszélve... A helyszínválasztás mindvégig siralmas, teljesen semleges, színtelen vagy éppen feleslegesen rikító külsők és belsők uralják a filmet, sehol egy koherensen illeszkedő háttér, valahogyan egyik tárgy sem vonzza a szemet. Mindez nem volna baj, ha legaláb a színészekre érdemes volna odafigyelni, de sajna elérkeztünk a szóban forgó mozgókép legriasztóbb vonásához. Aligha lehet érzékelhetően kifejezni, mennyire gyenge a színészi játék az Ébrenjárókban. Külön kiemelném a hátborzongatóan maníros Almási Sándort, a beszédhibás, géphangú Pindróch Csabát, az idétlenül hadonászó, hamisan nyafogó cigiárus csajt, továbbá az áramütöttet erőltető figurát. A karaktermentes szerepeket és a színészvezetés elmaradását leszámítva is nyugodt szívvel állítom: ennél gyengébb színészgárdát még nem sikerült összahozni a magyar filmtörténetben. Gratulálunk, kedves szerző! Jaj, mielőtt elfelejtem, a film fényképezését a rendező közeli rokona jegyzi, tömör leszek: "munkája" méltó a fentiekben elmondottakhoz, teljesen sablonos beállításokkal és helyenként olyan bántó világítással, hogy nyüszítettem... Uraim, hölgyeim, egyetlen pislákoló fény a budapesti éjszakban az a határozott meggyőződésem, hogy ez a fiatalember utoljára kapott lehetőséget, hogy kamera mögé álljon. Már csak azt nem értem, hogy szegény Simó mester miért nem tanácsolta el a fiút már a legelején jeles főiskolánkról

Hello evribadi, ki látta már az Ébrenjárókat?
Megmondom őszintén én eléggé el vagyok szontyolodva, mert többet vártam a filmtől. Ennyire kiagyalt, művi történetet régen láttam, mint ahogy ennyi hamis és elcélzott gesztust is. Miért tudja pl. a Herendi instruálni a Pindroch Csabát a Valami Amerikában, a Miklauzic meg nem az Ébrenjárókban? Törtem a fejem, miért éreztem olyan hamisnak a filmet, és azt hiszem, főként a rossz színészvezetés miatt.
Mondjuk a punnyadt forgatókönyv sem egy túl jó alap, egyből efféle szétszálazós-összefűzős ön-szkecsfilmmel kezdeni kicsit erős vállalásnak tűnik, amikor az egyes történetszálak önmagukban sem igen állnak meg. Hogy ez jól működjön, ahhoz tényleg egy Tarantino, Jarmusch kaliber szükségeltetik (Ponyvaregény, Mistery Train stb.). Úgy érzem Bence kicsit sokat markolt elsőre, és végül keveset fogott, talán fordítva jobban jött volna ki a buliból.
De a lényeg: a francba is, miért van az, hogy az angoloknál, skótoknál, íreknél, mexikóiaknál tudnak fiatalos, erős, pörgős filmet csinálni (Danny Boyle, Guy Ritchie stb.) nálunk meg ilyen elmaszatolt kamu-fílingek vannak?! Mert ez rohadtul nem pénzkérdés, a Trainspotting vagy A ravasz, az agy... tele volt amatőr, alig ismert színészekkel, és nem is a drága technika tette naggyá (A Blöffnek szerintem már nem is igen tett jót, hogy belépett Brad Pitt). Nem tudunk itthon élni, vagy mi van?

"A Miklauzic fivérek első filmje telitalálat!!! Igényes, precíz! A szemle legjobb forgatókönyvét Neki!" - "lapos, kiszámítható, hatásvadász"; "a mi a Wachowski brotherseink" - "gyatra, végtelenül hamis és ostoba" - ilyen és hasonló véleményütközéseket váltott ki Miklauzic Bence első filmje a 33. Szemlén elindított vitánkban.

Szeptember 5-én itt a premier, itt az alkalom, hogy eljusson a nézőkhöz a Szemle közönségdíjas filmje. Itt az alkalom, hogy összeütközzenek a vélemények.

S ez az apropó újdonságot is rejt magában: a topikunk ezúttal interaktívvá válik - a rendező és alkotótársai folyamatosan figyelemmel fogják kísérni a vitát, és a felmerülő kérdésekre, csakúgy mint a kritikákra egyaránt reagálni fognak.

Vitázzatok hát egymással és az alkotókkal! Wake up!

üdv,
filmhu