KEZDőK ÉS ÁLMODOZÓK V.

Sziasztok

Oktober kozepen megyek Budapestre Los Angelesbol.
Itt tanultam filmrendezest Oktoberben kb 2 hetet otthon leszek,ha valakit erdekel az itteni tapasztalat akkor nagyon szivesen megosztom veletek.Hatha tudok valamiben segiteni. Engem meg az erdekel,hogyan lehet otthon
penztszerezni filmhez. Van 1 forgatokonyvem amnek a vegso simitasait most vegzem. A totenet helytol,idotol,tarsadalomtol fuggetlen. A film storyja eleg jo ,ugyanis egy 2 Oscaros faszi is be van ra zsongva:)/nem szinesz/. Jo lenne ha a film otthon keszulne mert ez mar NEXT GEN film lenne otthon amire nagy szukseg van.



A varazspalca a mi kezunkben van!
Nestoras

Cellatársak!

Újra itt vagyok ám!

Rob

Spontán beelőzve ajánlom, folytassuk a társalgást a
Kezdők+Álmodozók VI-ban.

Helló, Mindenki!
Egy négybeállításos filmötlet a workshophoz.
Hossz: kb. 45mp-1perc

SZÜLETETT NÉZőK
A félhomályos, bútorozatlan szobában három fiatal férfi ül
egy ódivatú kanapén a tévé előtt. Arcukról a kékes fények
visszatükröződnek. Mozdulatlanul és rezzenéstelen
tekintettel, bármiféle észrevehető érzelmi reakció nélkül
figyelik a képernyőt. A jobb oldali megmozdul; beleharap a
csokijába. A bal oldali szívószállal szürcsöl egyet a
kólájából. A középső pattogatott kukoricát dob a szájába.
Nézik a filmet, amelyben válogatottan véres, brutális
jelenetek követik egymást.

A három fiatal férfi egymás mellett lépdelve megy a
lerobbant, "nyócker"-hangulatú utcán. Az egyik kapualjból,
éppen előttük, kiront egy civakodó pár. Erre a három férfi
megáll, passzívan nézik a történést. A muksó egy széles
pengéjű konyhakéssel ölni kezdi az asszonyt. Döfdösi bele a
kést, a nő már az aszfalton fekszik. A három férfi
mozdulatlanul figyeli. A bal oldali beleharap a csokijába, a
jobb oldali hörpint egyet a kólájából, a középső popcornt
dob a szájába. A muksó elszalad az úttesten keresztül, de ez
már őket hidegen hagyja. Átlépnek a vérben fekvő nő teste
felett és mennek tovább. Kisvártatva a bal oldali megszólal:
"Meséltem már nektek az a viccet, hogy…"

VÉGE

Helló!

Ez egy ilyen nyár volt, megint eltűntem egy hétre, de most
úgy tűnik, ismét itthon vagyok.
Nekem is nagyon tetszik az ötlet és szerintem bőven jók
vagyunk a találkozó keretein belül is. Elmondom, hogyan
gondolom: 16 órára jön, aki tud. 16-tól 17.30-ig beszélgetés
a lá privát, 17.30-tól vetítés max. 19.30-ig, utána
beszélgetés folytatódik. Ákos, Géza, hozzátok a filmeket!!!
Viszont a heti találkozón is gondolkodjunk, nem hülyeség a
dolog, a köztes heteken valóban mehetne a filmnézés. Ha a
Trafónak nem jó, lehet FMK-Trafó felváltva is...
A többit később...

Üdv
LB

Új szinopszis honlapunkon Dzurdzik Ádámtól: West End.

Sziasztok!

A filmnézés jó ötlet, benne vagyok. De, ha egy másfélórás
filmet megnézünk, és még meg is akarjuk beszélni, ami kb
szintén egy-két óra, akkor már másra nem lesz időnk. Valami
olyan megoldást kéne találni, ami nem a rendes találkozók
kárára megy. Géza, megkaphatnánk a Trafót a páratlan
Keddeken?
Akkor bőségesen lenne időnk a filmekre is meg minden másra
is.

Egyébként szerintem is minden CM-es benne van.

Hali,
Kristóf

Szevasztok Srácok!

Jó lenne ha minnél többen hozzászólnátok a témához miszerint
legyen-e keddenként a találkozóink után filmvetités.
Szerintünk nagyszerű ötlet (mondjuk ezt eddig kb. 5-en vagy
6-an). Ha nem szóltok hozzá akkor kedden meg kellene a
dolgot szavazni. Mivel biztos vagyok benne, hogy tetszeni
fog az ötlet és 100%-os egyhangúsággal az igen mellett
döntünk majd. Én be is készítek néhány filmet a tarsolyomba.
Talán a székek nem lesznek a legkényelmesebbek, de reméljük
hogy a filmek és a közös élmény majd kárpótol mindenért.

Üdv: Saufert "Francois" Ákos

Sziasztok!

Ákossal egyetértek mozizzunk egy kicsit a duma után. Rudolf
és Géza! Hogyan áll az Abendessen?
Trehány módon kedden nem mentem!

Hali
Blahó László

Kicsit elrugaszkodnek az elobbi hozzaszolasoktol. Viszont
valamilyen szinten beletartozok a temaba(kezdok es
almodozok).
1. Szoval 17 (nemsokara 18) eves vagyok es itt van ez a nagy
valasztas, hogy hol tudnek tovabbtanulni. Mivel nagyon
szeretem a videovagast, grafikak kesziteset, hangok
szerkeszteset, arra gondoltam, hogy valami olyan iskola
kene, ahol ezeket tudnam tanulni es kapnek is rola rendes
papirt. Elsosorban nem az xszazezet Ft-os sulik erdekelnek,
de esetleg vegszukseg eseten az is. Az Iparmuveszeti
Intermedia vagy milyen szakja egy kisse durva. Mind a
tuljelentkezesek, miatt, mind a ponthatarok miatt, meg aztan
nem vagyok en olyan aki a nemtom hanyfele technikaval tud
szabadkezi alkotast produkalni es oda en ugy tom kell az is.
Mert az Intermedia csak egy kis szak a tobbihez kepest.
Tanaroknak tovabbkepzest mar lattam Media szakon, de ha van
tanar, akkor miert nincs iskola? Vagy ha van akkor hol? Ez a
videozos dolog persze nem csak egy pillanatnyi hobort
reszemrol, mert nyaron mar kaptam egy olyan allaslehetoseget
egy 3 perces kis demom utan, hogy havi 180ezer forintot
kereshettem volna, csak 1 evre ala kellett volna irni egy
szerzodest. Nekem meg most itt a negyedik meg az erettsegi.
Utana meg kene egy papirt szereznem. Szal ezzel csak azt
akartam mondani, hogy nem vagyok kis lamer az utca vegerol,
hanem igenis erdekel a dolog. Azert nem mindenki kap
szerzosdest havi 180ezerrol, amit mar csak ala kene irni. Ez
arra mindenkeppen jo volt, hogy latom, erdemes csinalnom.
2. Ha tudtok olyan palyazatot, aminek a beadasaig meg van
azert eleg ido, es ilyen kisvideokkal lehet nevezni (max
8-10 perc), akkor legyszi irjatok meg, mert erdekelne.
3. Ha barmelyik elobb leirt keresemre tudtok valamit
reagalni azt legyszi e-mailben tegyetek, mert aug. 31. utan
mar nem lesz netem.
Elore is koszi!

Udv.: Laci

Hello,

Ákossal teljesen egyetértek, hiszen részben az én ötletemről
van szó. Fontos, hogy nem csak dumáljunk, hanem nézzünk
olyan filmalkotásokat amelyeket nem feltétlenül láthatunk
máshol. Mindenki tarthatna egy kis bevezetőt a kedvenc
filmjéről, abból baj még nem lehet ha egymást és magunkat
műveljük.
Most rendeltem meg, de ha megérkezik szeretném közszemlére
bocsátani egyik kedvenc filmemet:

Srdjan Dragojevic: A szép falvak szépen égnek (Lepa sela
lepo gore)
A kópia szerb nyelvű és angol feliratos lesz, így egy
részletes ismertetőt is fel fogok rakni a fórumra és szóban
a vetítés előtt. Aztán jöhet majd Truffaut is...

Szevasztok Srácok!

Most, hogy így vér nélkül véget ért a vita a szerzői filmről
és mindenki megnyugodott, úgy gondoltam feldobok egy új
ötletet. Gézával beszéltük, hogy ha már miénk a Trafó, az
összejöveteleink második másfél óráját filmnézésre kellene
fordítani. Tehát: mindenki behozná egy számára kedves
alkotást, vagy esetleg kedvenc filmjeiből vett jeleneteket
és ezeket megnéznénk esetleg megbeszélnénk. Így aki nem tud
maradni, vagy nem érdekli a film, az leléphet, de aki akar
az mozizhat és vitatkozhat. Kérem felvetésem szíves
elbírálását, Tisztelt Műhelytag-Barátaim!

Minden jót: Ákos

Kedves Attila!

Éppen ellenkezőleg: nagyon örülünk neki, hogy a témával
kapcsolatban kifejtetted a véleményed, bár mind többen
megtennék a szakmából.

Az utolsó sorokban fölvetettekhez csak annyit tennék hozzá,
hogy az éles reagálásom okai nem a fórumon elhangzottak
voltak, hanem a háttérismereteim a hozzászólókról. Ez persze
hiba, hiszen Te és bizonyára sok más olvasó nem láthattok a
levelek mögé, de annyit így utólag muszáj elmondanom, hogy
nem sértődésből vagy ok nélkül csattantam föl.

Kedves Fiatal Filmesek! Én azt gondolom - és így is élem az
életemet -, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Ez persze nem
azt jelenti, hogy szükségtelen lenne az elmélet, mindössze
azt gondolom, hogy az igazán építő hatások a filmkészítés
folyamata során érik az embert (és itt filmkészítést értek
például forgatókönyvírás alatt is).

Számomra még mindig megrázó élmény a legforgatott anyag
"önálló élete". Eddig minden filmemnél megtapasztaltam, hogy
bármilyen nagy gonddal viszem is őket végig, a kész film
mindig valamilyen olyan többletjelentést is kap, amelyre nem
is számítottam. És ez még olyan filmek esetében is igaznak
bizonyult, amelyeknél - mint az utóbbi esetekben - szinte
mindent kontrollálni tudtam (vagy azt hittem, hogy
kontrollálom: prózai példákkal élve magunk "építettük" a
helyszínt, választottunk számunkra ismeretlen színészek
közül, és szinte semmilyen helyzetszülte kényszer nem
befolyásolta a munkánkat). Hajlamos vagyok azt gondolni,
hogy az anyag effajta utóíze a személyiség sajátosságaihoz
vezet: mi az a tényező, amelynek nem tulajdonítottam
jelentőséget, mi az a szempont, amelyet nem vettem
figyelembe.

Ezt nem tekintem bajnak, sőt ez a dolog szépsége. Mindössze
törekszem arra, hogy a lehető legtöbb szempontból előre
vizsgáljam a leendő filmet, és ezért nagyon szimpatikus
nekem az a rendezői hozzáállás, amit Attila is leírt. Engem
rendszerint letechnokratáznak a gondolkodásomért, pedig csak
az a célom, hogy racionális keretek között mindent a célhoz
igazítsak, mert akkor nem hivatkozhatok arra, hogy a film
rajtam kívülálló okok miatt nem sikerült. (Sőt, hiszek
abban, hogy ha tíz tényezőből kilencet befolyásolni tudok, a
tizedik a körülmények között akár önmagától, improvizáció
által is igazodni fog).

Miért írom mindezt le? Azt gondolom - és ezért, kedves
olvasók, kövezzetek meg, ha tetszik :-))) -, hogy a
filmkészítés alkotói dilemmáiról, személyességéről,
öntörvényűségéről NAGYON NEHÉZ beszélni gyakorlat nélkül.
Amikor provokálom a bandát, hogy alkosson bármilyen
körülmények között filmeket a legjobb tudása szerint, azt
azért teszem, hogy megismerjék a dolog összetettségét. Nem
bántási szándékkal és nem sértődöttségből teszem, egyszerűen
csak nem hiszem, hogy tapasztalatok nélkül a készítői
oldalon valaki érdemi megállapításokat képes tenni.

Én sem vagyok tapasztalt, csak szeretnék az lenni. Rengeteg
emberrel vitáztam már, de még mindig azt gondolom, hogy ez
egy szakma is, KÜLÖNÖSEN ha független az ember. A
magyarázatom egyszerű. Ha valaki tehetséges, valószínűleg
vannak elképzelései, víziói, ötletei. Ez még nem igényel
szaktudást. Ezek MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ viszont komoly
felkészültség szükséges. És pont ez az a pont, ami a fenti
eszmefuttatás végeredményéhez vezet: csak a gyakorlat
mutatja meg a megvalósítás folyamatának összetettségét.

Kedves Műhelytagok! Ez számomra a legszebb munka, és
szeretném, ha nektek is részetek lehetne benne. Várom a
filmterveiteket, és remélem, hogy ma délután számos új
ötlettel, filmtervvel ismerkedhetünk meg. Várjuk az új tagok
jelentkezését is 16 órakor a Ferencvárosi Művelődési
Központban (IX. Haller u. 27.)

Üdv
Lóth Balázs

Kedves Barátaim!
Elolvasva az utolsó heti, vitát kavaró
levelezéseteket, az a véleményem (ha
megengeditek), hogy fontosabbnak tartanátok
deffiniálni valamit, még azelôtt, hogy lenne mit
deffiniálni.
Valóban voltak a filmművészetben - mint
minden más művészetben is - olyan
periódusok, amelyek bizonyos kiáltványok,
tehát elôre elhatározott elvek alapján születtek
meg, de ezekben az esetekben a cél mindig
az volt, hogy az az alkotócsoport, amely egy
megcsontosodott, kiüresedett stílussal
szakítani kívánt, ezzel a megutált másikkal
szemben deffiniálja saját magát, a saját
különbözôségét.
Az Új hullám rendezôi a személyességet, a
szerzôi hangnemet tartották fontosabbnak az
iparosodott, professzionális technikákkal
kiszámíthatóvá és üressé tett filmezéssel
szemben. De az még az ô számukra sem volt
dogmaként meghatározott elv, hogy csak a
rendezô irhatná saját forgatókönyvét.
(Gondoljatok csak Truffaut és Godard esetére,
akik elsô filmjeiket egymásnak írták stb.)
Az sem véletlen, hogy épp ôk fedezték fel a
film, mint művészet számára Hitchcockot.
Hogy miért? Mert nem az volt a kérdés, hogy ki
bibelôdik a forgatókönyvekkel, hanem az hogy
megjelenik-e a filmben valamifele személyes
tudás.
Ez egy fogalom, amely nem azonos a
stílussal (amely szintén lehet személyes vagy
a személyre, az alkotóra jellemzô)!
A személyes tudás azt jelenti, hogy van-e
saját, kizárólagos tudásod arról a világról,
amelyben élsz, vagy amelyet a filmedben,
regényedben, versedben bármiben
megjelenítesz. Ha van ilyen, akkor még
mindig kérdés marad, hogy át todod-e hatni
ezzel a tudással azt a médiumot, amelyet a
közlés eszközéül választasz.
Innen nézve úgy tünhet, a személyes tudás
egy könnyen deffiniálható valami lehet. De
szerencsére ez nincs így, hiszen a személyes
tudás sokkal izgalmasabb és titokzatosabb
valami semhogy kanonizálni lehetne e tudás
megszerzésének technikáját és mondjuk
annyiban összefoglalni, hogy dolgozz a
kôművesek között, ha kôműveselrôl akarsz
írni. E tudást az érzékenység, nyitottság, a
fantázia és tehetség vektoraiból összeadódó
eredôhöz lehetne leginkább hasonlítani.
Attól azonban senki filmje nem lesz
személyesebb, hogy annak forgatókönyvét
maga írja, fôképp, ha írni nem is tud az illetô.
A tehetség és a személyes tudás, amely az
eredetiség, a személyesség egyedüli feltéle
átüt minden kötöttségen.
Én magam erôteljesen elképzelem filjeim
képi világát, minden snittet lerajzolok, a
kameremozgásokat, optikát stb mindent
megtervezek magam. Elvileg alig hagyok
mozgásteret az operatôröknek, csakhogy a
vágószobában, és a kész filmen mégis a
választott operatôr saját stílusát vágyom
felismerni a képeken. Ha rosszul választottam
és nem igazán erôteljes az operatôr
tehetsége, személyes tudása akkor csak a
saját képeimet fogom látni, de hülye lennék,
ha igazán csak erre vágynék.
Ezzel a személyes példával csak arra
akartam rávilágítani, hogy botorság azt
gondolni: a más által írott forgatókönyv
megkötheti a rendezô kezét. (Az azonban nem
baj, ha a téma, az ötlet a majdani rendezôtôl
származik.)
A forgatókönyvírás egy érzékenyen
összehangolt közös munka, amelynek során
a rendezônek és az írónak úgy kell végezniük
a munkájukat, hogy mindkettôjük a maximális
szabadsággal rendelkezzen, a kötöttségek és
kompromisszumok ellenére. (Még egy példa:
alig hihetô hogy bárki megkérdôjelezhetné
Bunuel eredetiségét, annak ellenére, hogy -
tudomásom szerint - soha nem írt
forgatókönyvet magának.)

Más:
Szerintem érdekes tanulmány lehet egy rövid
jelenetet több stílusban megvalósítani.
(Valamelyôtök felvetett egy ilyen ötletet.)
Balázs! Ha valaki kritizál valamit, nem biztos,
hogy azért teszi, mert ô maga jobban tudná
csinálni, lehet hogy csak jobban érzi azt, hogy
valami elrontott vagy hibás. Nem kell minden
kritikára kicsit éles hangon azzal reagálni:
gyere és csináld jobban, ha tudod. Lehet,
hogy tudná csinálni is, de igaza lehet akkor is,
ha csak mondja.
Bocs a hosszú szövegelésért.
Üdv mindenkinek
Janisch Attila

Helló!

Hát ez érdekes. Amit te leírsz, korántsem a szerzői film
definíciója (már a leveled első felében írottak), és úgy
egyébként nagyon egyetértek vele. Hogy minek nevezzük,
szinte mellékes. Ami tényleg nagyon fontos: a rendezőnek
személyes ügye legyen a film, az pedig, hogy ő írta, más
írta, esetleg az ő ötlete alapján más írta, az szinte
lényegtelen. Csak ekkor lehet őszinte a munka, ez tény.

Ha olvastad a Truffaut-Hitchcock interjút, akkor azt is
olvastad, hogy Hitchcock sosem dolgozott saját könyvből, ő
arra törekedett, hogy az egész életét meghatározó
alapérzést, a félelmet mutassa be erre alkalmas
történetekben. Ez szerzői film? Klasszikus értelemben nem,
mégis személyes (és "mellékesen" még közönségvonzó is). És
ha már itt vagyunk, álljon itt még néhány idevágó idézet
Sidney Lumettől (aki nem szerzői filmes, viszont
vitathatatlanul jó):

"A történetmesélés módja minden bizonnyal összefügg azzal,
amiről a mese szól. (...) Jobb, ha most egyszer s
mindenkorra kiöntöm a mérgemet. A kritikusok úgy beszélnek a
stílusról, mintha az teljesen független volna a filmtől,
mert számukra életbebágóan fontos, hogy a stílus
felismerhető legyen. (...) Ha "teleobjektíves" képet látunk,
akkor már "stílussal" van dolgunk. Ez az a pont, ahol a
rendezői film körüli vita újból fellángol. X. Y. "stílusa"
minden filmjében felismerhető. Hát persze, hogy
felismerhető. Hisz ő rendezte a filmet. (...) Az azonos
hitchcock-i forma mindig az azonos hitchcock-i tartalom
következménye volt. (...) Talán pont azért nyúlt bizonyos
témákhoz, mert tudta, hogy azok megfelelnek az ő
"stílusának". (...) "Egy Matisse-képet is azonnal fel lehet
ismerni." Persze, hogy fel lehet ismerni. Hisz a festmény
egy ember műve. A filmrendező azonban nem egyedül dolgozik.
(...) Az operatőrök, zeneszerzők kiválasztásánál ugyanazt a
szempontot vettem figyelembe, mint a szereposztásnál: vajon
megfelelnek-e a filmnek? (...) Szerintem az a jó stílus,
amit nem lehet észrevenni. Csak megérezni."

Szerintem a klasszikus értelemben vett szerzői film felett a
filmművészet fejlődése miatt alaposan eljárt az idő. Az
általad leírt út tűnik számomra is a jövőnek, és azért
Hollywood intenzív fikázása közben zárójelben megjegyezném,
hogy a mostanában született álomgyári (vagy amerikai
mainstream) filmek értékelhető része sokszor azért mutat
magasabb színvonalat, mert kezdenek erre ők is rájönni. Az
ipari, lélektelen film bármilyen profi is, sosem hat igazán,
mert nem őszinte. Egy Fincher, egy Sam Mendes vagy egy Spike
Jonze megjelenése igazán jó tendenciákat sejtet.

Többiek? Kedden várok mindenkit egy nyilvános vitára a
szerzői film kérdéséről. Ja, és van egy kis meglepetésünk
is, egészen pontosan 18 órára időzítve :-)

Üdv
Lóth Balázs

Helló Balázs!

Én csakis klasszikus értelemben vett szerzői filmeket fogok
csinálni és nem akarok modern lenni. Ez biztos, legföljebb
szegényen halok meg. Én moziba akarok járni, nem cirkuszba.

Üdv Mindenkinek: Ákos

Kedves Balázs, Ákos, Géza és mások!

1. A Celluloid műhely még csak most született! Egyelőre
várni kell, hogy mi kel ki ebből a tojásból. Türelem…

2. Miért baj, ha valaki csak jó szakember (rendező)? Azért,
mert ha valaki csupán jó szakember, az nem tud megélni a
filmkészítésből Magyarországon. Ez nem egy tisztes polgári
hivatás. Nálunk nem.

3. Nem hiszem, hogy Ákos egy konkrét forgatókönyvet támadott
volna. Ugye, Ákos? Már én is fel akartam hívni a figyelmet
ezen a fórumon, hogy túlságosan nagy divat lett Tarantino és
Boyle "idézése". Ez nem baj. Az viszont igen, hogy sokan úgy
vélik, hogy pl. a Ponyvaregény csak arról szól, hogy két
bérgyilkos öldösi az embereket Los Angelesben. Ha csak a
felszíni jegyeket másolják, abból nem sül ki sok jó. Ha
megpróbálnak a mélyére menni, és a saját személyiségükön
átszűrve egyedi tartalmat adni az így születő filmnek, abból
már létrejöhet olyan alkotás, amelyből tényleg tanulhat a
készítő. Végül pedig, ha azzal a hozzáállással közelit egy
Tarantino-filmhez a kollega, hogy neki magának van egy
bizonyos közlendője, és éppen mondjuk a Ponyvaregényben
találja meg azt a stiláris elemet, amely ennek a kifejtését
lehetővé teszi, -- akkor ebből a szemléletből már tényleg jó
film jöhet össze.

4. "A forgatókönyvírók írjanak a rendezők rendezzenek."
Balázs, melyik országban élsz te? Mert Magyarországon alig
vannak forgatókönyvírók. Sőt kijelenthetjük: nincsenek.
Egyébként, nem is lesznek. Aki jól tud írni az regényt ír
majd, vagy maga rendezi a filmet. Miért elégedne meg a
forgatókönyvíró kötöttségeivel és háttérbe szorítottságával?
Ha pedig mainstream film-forgatókönyvet tud jól írni, akkor
lefordíttatja angolra, és kiküldi az egyik nagy amerikai
stúdiónak.

Összefoglalva: 1. A rendező kénytelen maga írni, mert
nincsenek forgatókönyvírók; és nem is lesznek. 2. Az
irodalmi adaptációk problémája, hogy az eredeti nem filmre
íródott, így nem veszi figyelembe a film követelményeit,
tulajdonságait. És főként, az írók nem számolnak a magyar
film pénzhiányos helyzetével, hanem "eléggé el nem ítélhető
módon" a szerző szabadjára engedi a fantáziáját. 3. A
kevésbé fajsúlyosabb, de ugyanakkor népszerű témájú
forgatókönyvek fölöslegesen íródnak, mert az Egyesült
Államokban nagyobb összegért eladhatóak, illetve ha
Magyarországon készül belőlük film, akkor az több gazdasági
ok miatt ezredannyira sem lesz eladható a piacon, mintha
teljesen ugyanez a film az USA-ban készült volna.
Summa summarum. Számunkra egyetlen egy út van: a szerzői
filmkészítés.


Várom a válaszokat .
Üdv: Attila

Szevasztok,

Mély megdöbbenéssel olvastam azokat a sorokat, amelyekben
Rudi bá azt fejtegeti, miszerint a homepage-ünkön szereplő 8
film közül csak egyet írt a rendezője. Nos, a 8 filmből
hatnál a rendező egyben forgatókönyvíró is! Az a két film,
nevezetesen Hitchcock Forgószél és Hawks A nagy álom c.
filmje amelyben nem szerepel a rendező íróként, a
filmművészet legszemélyesebb alkotásai. Ezeknél a rendező
effektíve nem vesz részt a forgatókönyvírásban, de
folyamatosan felügyeli és alakítja a történetet a saját
elképzelése szerint. Ezekről a dolgokról Hitchcock sokat
elárul az interjú-könyvben. Tehát a film közvetve mégis csak
szerzői film. Amit én támadok az a lelketlen iparosmunka.
Megfigyelhető, hogy mi sül ki Magyarországon az ilyen módon
készülő filmekből.
Balázs, én nem arra céloztam, hogy a rendező egymaga
készítse el a filmjét. A film technikai oldala nyílván
szakemberek részvételét igényli. Bár megfigyelhető, hogy a
szerzői filmekben még a technikai stáb is ugyanaz bizonyos
mennyiségű film után. Nyílván azért mert hasonlóan
gondolkodnak és tisztelik a rendező elképzeléseit és ha ők
rendezők lennének többé kevésbé hasonló filmeket
csinálnának.
Ha egy könyv filmes adaptációjáról van szó, már akkor
szerzői filmről beszélhetünk, ha egy rendező egy őt
érdeklő, neki tetsző könyvet visz filmre. De ezután a
rendező feladata az, hogy a filmet úgy készítse el mintha a
könyv írója rendezte volna. Hozzá kell igazitani a film képi
világát, szereplőit, dramaturgiáját, mindent. Csak így
érhető el, hogy a film nézése a könyv olvasásához
hasonlítson és ugyanazt az élményt okozza.
Végezetül Truffaut-t kell idéznem mert az ő szavai
világítanak rá legjobban a dilemma lényegére. Azt mondja: "A
jövő filmje személyesebb lesz a regénynél, egyénibb és
önéletrajzibb a gyónásnál vagy a naplónál. Fiatal alkotók
egyes szám első személyben fognak megszólalni és elmesélik,
hogy mi történt velük. Talán az első szerelmüket mesélik el,
talán az legutolsót, lehet, hogy politikai nézeteik
kialakulásáról, vagy egy utazásról fognak beszélni,
betegségükről, katonaéveikről, a házasságukról vagy a
legutolsó nyaralásukról. És a nézők szeretni fogják ezeket a
beszámolókat, mert őszinték és frissek lesznek. A holnap
filmjét nem hivatalnokok fogják megcsinálni napi rutinban,
hanem olyan művészek, akiknek a filmkészítés ízgalmas, nagy
kaland. A holnap filmje leginkább a készítőjére fog
hasonlítani és a nézők tulajdonképpen mind a rendező
barátaivá válnak. A holnap filmje szerelmi aktus lesz."

Ez a lényeg, ezen kell dolgozni!

Szevasztok:Ákos

Ákos, elég érdekes az általad elmondottak fényében, hogy a
honlapunkon feltüntetett nyolc kedvenc filmed közül 1, azaz
egy darab van, aminek a rendezője az egyedüli
forgatókönyvírója (Magatartásból elégtelen), és kettőnél a
rendező még csak fel sincs tüntetve a forgatókönyvírók
között (A nagy álom, Forgószél).

De eltekintve ettől a gonoszkodástól sem értek veled egyet,
amennyiben ilyen kategorikusan fogalmazol. Ha ilyen egyszerű
lenne filmet csinálni, akkor sokkal több jó film készülne,
főleg nálunk, mert itt aztán igazán gyakori, hogy a rendező
a saját könyvét csinálja meg. És sok filmet pedig eleve el
kellene felejtenünk az okfejtésed alapján, amiket én vagy
mások sokra tartanak, mert nem férnek bele a szerzői film
kategóriájába. A te állításod majdnem olyan, mintha én
kijelenteném, hogy csakis az impresszionista festők
művészete ér valamit, Leonardo, Van Eyck és Magritte elmehet
a francba, mert nem úgy álltak hozzá a festészethez. Vagy
hogy az a zeneszerző, aki nem maga adta/adja elő a műveit,
semmit sem ér. Szerencsére a helyzet nem ilyen egyszerű.
Balázs sem azt mondta, hogy számára teljesen érdektelen
ötletből, olyan forgatókönyvből, amihez semmi köze nincs,
akarna forgatni. ő feldobott egy szinopszisszinten létező
ötletet, és írót keres, aki azt dramatizálná, akivel együtt
később végleges formába önthetné a forgatókönyvet, majd
abból szeretne dolgozni. Nem értem, ezzel mi a gond, hiszen
nem születik mindenki írónak/dramaturgnak. Lényegesen
rosszabbnak tartom azt, ha valaki akkor is írni akar, amikor
már kiderült, hogy nem erre született, mint hogy valaki
olyannal dolgozzon együtt, akinek ehhez több érzéke van.

A te felfogásodat követve valószínűleg Woody Allen a világ
legjobb filmrendezője, mert szinte kizárólag saját
forgatókönyveiből dolgozik. Még csak irodalmi átdolgozásokat
sem csinál. Ennek hátterében ezzel szemben véleményem
szerint az van, hogy egyszerűen több területen is tud
kiemelkedőt alkotni. Szerencsés ember... Tényleg, irodalmi
alapanyag: szerinted az is lehet szerzői film, ha valaki egy
létező könyvet dolgoz fel? Hiszen azt nem ő írta
"személyesen"...

Kedves Attila!

Ez így a saját farkába harapó kigyó esete, amit leírsz, arra
pár levéllel ezelőtt, én is, Rudolf is, Géza is
válaszoltunk, a véleményem nem változott. A szerzői filmről
Rudolf által írottakkal tökéletesen egyetértek, a mai
helyzetből kiindulni még mindig elhibázott lépés, szóval nem
jutottunk előbbre. Ha valaki új szempontot tudna fölvetni,
azon érdemes lenne rágódni.

Ha az eddigi ténykedésem alapján úgy ítéled meg - nem tudni
miért -, hogy a saját filmemet akarom nyomni, akkor elég
rosszul ismertél meg. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy
az ember ne ír filmoktatást és vezet filmműhelyt pusztán
azért, hogy önmagát menedzselje. Szóval ez is holtvágány,
nem tudok mit mondani rá. Egyébként ha végigolvasod az
idézett Durst-írást, talán egyetértesz velem abban, hogy nem
minősítő szándékkal írta, ezért is furcsállottam, hogy Te
cikis értékítéletet sejtettél mögötte. Beszéltem azóta pár
műhelytaggal, attól tartok, egyedül Te láttad annak...

NAGYON KIVÁNCSI VAGYOK MÁSOK VÉLEMÉNYÉRE IS A FENTI VITÁBAN!
VÁROM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT!

Üdv
LB