HAJTÁS

Helló!

Nagyon köszönöm, amit írtál, rendkívül tetszik a dolog. Nálam valahogy úgy jött a dolog, hogy ez a srác kényszerből, predesztinációból lett biciklisfutár, bele is nyugodott ebbe, nincs kitörés, valahányszor próbálkozott, belebukott. Így aztán maradt futár, de közben képtelen feldolgozni a vele megtörténteket, ezért mesél, mesél.
Amit te leírsz, sokkal alaposabb magyarázat és hihetőbb is: nem bírja már az iramot, ezért házhoz szállít, az luftosabb talán, van ideje megpihenni. Nagyon sokat segítettél, köszönöm. Ha van még ötleted, szívesen várom, akár beszélhetnénk személyesen is.
Kire gondoltál?

Üdv
Lóth Balázs

Egy biciklisfutár, ha túlkoros, már nem futár. Vagy diszpécser lesz belőle, vagy házhozszállító. Ezt azért mondom el, mert a szereplődre az utóbbi illik igazán. A házhozszállító (asshole.com, ahogy az amerikai futárok hívják) az a figura, aki interneten rendelt cuccokat, többnyire CD-ket, szállít házhoz. Ha valaha "igazi" futár is volt, nem bírja már az iramot, a gerilla-életérzésből és az egész hiphop-hc-anarchoszindikalista-környezetvédő-rasta-kultúrából kilóg, egyfolytában megáll kávézni, mindig koszos és olajozatlan a lánca, csak egy dolgozó akar lenni a gyárban. A "rendes" munkát végző, 6-7 sürgős cuccal rohangáló futárok, éreztetik vele, hogy nekik nincs idejük a recepcióspultnál beszélgetni, kivéve, ha csinos a pultos és megadja a számát, nem érnek rá megállni a pirosnál, és egyáltalán a seggfej.com számukra az a nyomorult, aki behódol a kapitalizmusnak, a fogyasztói társadalomnak, sőt, annak utolsó kis fogaskereke. Nem úgy mint ők. A hős kifutófiúk, akik másodállásban zenészek, festők, ellenállók, és akik, mivel nem hajlandóak multiknak dolgozni, kisebb-nagyobb futárszolgálatokat hoznak létre, és szolgáltatnak - a multiknak.
Azonkívül, hogy ez a munka talán jobban illik a szereplődhöz, arra is magyarázatot adhat, miért és hogyan van ideje a "kuncsaftokkal" beszélgetni. Egy sztorizgató futár ugyanis, nem tudok hirtelen jó hasonlatot mondani, de elég fura látvány, bár azt is hozzá kell tennem, hogy van ilyen. De ha megismernéd, nem ezt a filmet akarnád róla megcsinálni.

Más.Ahogy olvasgattam a szinopszist, eszembe jutott valaki. Nagyon eszembe jutott. Az ő arcát és hangját képzeltem a történethez, és arra gondolok, lehet, hogy ismered is és róla jutott eszedbe az egész. Vagy nem.

Kedves Mindenki (már ha érdekel valakit)!

Föltettem az Írógépházban a fiókomba egy treatment változatot, amit rögtön utána - a barátaimmal folytatott vitát követően - jelentősen átírtam. Az írást rövidesen kicserélik, ha esetleg valaki el akarja olvasni, a jó változat az, amelyik megjegyzésekkel és kérdésekkel kezdődik.

Köszi
Lóth Balázs

Kedves Balázs,

amiket leírtál, az teljesen rendben van.
Tulajdonképen azt mondom, most már nbyomassad a szöveget. Nyomassátok.
Mert egy dolog, hogy a szándék tetszik-e, és más, hogy a szöveg mit tud csinálni.
A "Hajtzás-pajtást " mindegy, hopgy megnézed.--e, én annyir mondanék, nem árt, hga megteszed, szerintem a Te ötletedbenb annál több van. Nem a mélység és egyebek okán, hanem efgyszerűen az doku irányba ment el, itt pedig az a legkevésébé érdekesd. MutASS SZÖVEGET!
sZIA:
kz.

Helló!

A Hajtás c. filmtervem moderátori véleményezésére szeretnék reagálni, remélem, jó helyen teszem.

- Amikor a vándor bölcs-dolgot írtam, nem tudtam érzékeltetni: az egész bekezdés ironikusan értelmezendő (tegyem végig idézőjelbe?). Megpróbáltam olyan stílusban írni meg, hogy ez átjöjjön - ezek szerint nem sikerült. Sebaj, most leírom: az én elképzelésem szerint ez a biciklifutár természetesen nem valódi bölcs, hanem "bölcs". A létéből ered a film konzekvenciája, ő maga nem tud róla. Nem egy mélyen gondolkodó figura, a szájából annyi hangzik el a film elején, hogy gyűlőli a bicikliket (a sajátját szorgalmasan el is ássa), majd a film végén rájön, nem is a bicikli a hibás (hanem a rohanás, ami hozzá kapcsolódik). ő szokatlan, kissé aránytalan - már-már torz -külseje ellenére igen romlatlan, ösztönös lény, aki naivan fut neki a világnak és mindenhol képtelenségek várják (ez a személyes élményem erről a világról, ezért érdekel az egész filmterv). Egy természetes ember, aki megdöbbenten tapasztalja: a világ megőrült, a dolgok korántsem racionálisak (egyébként mindhárom történetnek van valóságalapja).

- Ebből adódóan a monológja sem valami bölcselkedés: hétköznapi nyelven, esetleg némi argóval indítja el a sztorikat, de aztán elhallgat, és tényleg a képek beszélnek. Csak akkor tér vissza a szövege, amikor a véleménye új információt ad a nézőnek. Én is tartok a monológtól, mindig az az érzésem egy végigkísért filmnél, hogy ez maradt a rendező utolsó mankója - szóval azt hiszem, egyezik a véleményünk.

- A három sztori három próbálkozás, az élet három fontos fázisa (még akkor is, ha erről a biciklis mit sem tud): az első az önállósodás, a második a párkeresés, a harmadik az egzisztenciális biztonság keresése felől indul, és "katasztrófába" torkollik. Azonban ezt úgy szeretném bemutatni, hogy nagyon morbidnak hasson, de ne képtelenségnek. Minden jelenet "feszegetné" a határokat, de sosem csapnék át szürreálisba, hiszen ez a film a valóságról szól, mai közönségnek.

- Nagyon köszönöm a száguldásos ötletet, eddigi elképzeléseimben csak egy két ponton szerepelt a biciklizés (főleg a kerettörténetben), de valóban vissza kellene, hogy térjen. Viszont lehet, hogy nem ezerrel száguldana a figura, hanem folyamatosan valami erőlködést látnánk: hajtani kell, nincs mese, de baromi nehezére esik. Mintha mindig lejtőn fölfelé menne. Nem tudja, csak érzi, hogy ez az egyetlen sansza, egyfajta predesztináció. És most jöttem rá, hogy ha jól csinálom, az igazi tragédia nem a kisgyerek halála, nem a lányok összeesküvése, nem a kórházi magány lesz, hanem az ő beletörődése. Élni bele a mába, lesz, ami lesz, úgysem juthatok előbbre. Nevezhetjük pesszimizmusnak, valóban nem hiszek a világ fejlődésében. Viszont ez a film nem lesz letargikus, bár Ancsel Éva szavaival élve a főhős a film végén "megöleli" a rosszat, ha már elkerülni nem tudja. Szóval ezt a száguldós ötletet mindenképpen megfogadom, köszönöm.

- Nem állítom, hogy hiperművelt vagyok filmtörténetből, de azért sok filmet láttam. Sajnos az említett Hajtás-pajtást csak hírből ismerem. Nem tudom, jó-e, ha most nézem meg? Nagyon hasonlít a tervemre? Remélem, nem.

- A kerettörténet valóban csak annyi lenne, hogy a figura megbízásokat teljesít, hosszú műszakban. Favágás ez, semmi több. Már nem akar többet. Ez csak azért nehéz, mert az emberek többsége így él, ezért nincsen benne semmi szokatlan számukra. Nekem pedig az kéne, hogy a film elején észrevegyék, ez a figura többre lenne képes (pl. ezért lenne láthatóan túlkoros), ehhez képest nem küzd már, csak "vegetál", és a film végén kellene megérteni: a kiábrándító élményeitől lett ilyen. Szóval semmi megvilágosodás, ezt sokan ma csak úgy mondanák: megérett a fiú. Most azon gondolkodom, ezt hogyan tudom viszonylag könnyen érthetően megjeleníteni?

Bocs a sok szövegért, máshogy nem tudok írni (meg beszélni sem :-). Majd még eszembe jut ezerkettő dolog, ami nem fért bele a tervbe, akkor azt is leírom. Köszönöm előre is a segítséget és nagyon várok minden hasonló felvetést-kérdést, mert ismerem magam, hajlamos vagyok a fától nem látni az erdőt egy idő után. Ja, és még valami: a Celluloid Műhelyből több ember, többek között Csákvári Géza és Gonda Rudolf fog segíteni dramaturgként a kidolgozásban (ugye ez nem gond?).

Lóth Balázs