állami pályázatok

na ez egy szep kis tavalyi vita...
iden mar szolni sem erdemes?
titeket nem erdekel, hogy az allami palyazat, mint fogalom, mintha megszunt volna?
vagy az egesz atment filmszakmai anyazasba?
haho!

Kedves Orlando!

A felvetett problémákra, ha megengeded, nem feltétlenül
sorrendben írnék. Így a végén kezdem.
A törvénytervezet, természetesen még nincsen készen, még a
viták nyomán "tökéletesítik", de vannak olyan pontok, amit
majd a végrehajtási utasítás szabályoz, a törvény csak a
kereteket szabha meg.
Így gondolom, a 9§ részleteit is a végrehajtási utasítás
szabályozza, gondolm a magyar gyakorlatnak megfelelően 2
éves időtartamra választják a kurátorokat.
a 12§-ban említett besorolást egy másik bizottság végzi. S
ez a besorolás márcsak ezért is fontos, mert bizonyos tipusu
filmek után járulékot köteles fizetni a forgalmazó
/pl.porno/, amely járulékok /van másmilyen is/ szintén a
magyar filmekre fordítható összeg, s ez már válasz az
általad felvetett kérdések,problémák 7. pontjára.
Sajnos most nem tudom pontosan meghatárizni, hogy mely
szórakoztatóipari termékek után kell járulékot fizetni, de
ez nem egy elenyésző összeg, jelenleg ebből működik a
Nemzeti Kulturális Alapprogram.(Sajnos, a tervek szerint
megszűnik)
Félreértettél, ha azt gondoltad, hogy állami megrendelésre
gondoltam az országimázs esetében.
Ahogyan a Képzőművészek Szövetsége egy konkrét projekttel
kereste meg országimázsékat, s így sikerült is egy
jelentősebb összeget leakasztaniuk, aminek következtében
több nemzetközi kortárs kiállítást tudnak rendezni, így arra
gondoltam, hogy az MMA kaphatott volna egy jelentősebb
összeget, hogy abból pályáztasson magyar irodalmi művek
adaptációját, és vagy mai témájú filmeket, vagy mást, vagy
az Országimázs Központ is kiírhatott volna pályázatot, ahogy
ezt a Milleneumi Kormánybiztos megtette, s ez azért nem
azonos az állami megrendeléssel. Az MMA játékfilmes
szakkuratóriuma értékelte azt a 108 forgatókönyvet, amiből
25-öt tudott csekély összeggel támogatni, s mindegyoűiket
magas szinvonalú, igéretes filmlehetőségnek minősítette.
Ebben az országban valóban lényegesen több a tehetséges
filmes, mint ahány mű elkészülni tud, s ezért nem sántít
annyira a focista hasonlatom, mert tehetséges focistánk
nincs annyi. /Úgy tűnik legalábbis, mivel nem hiszem, hogy
vidéki IV. osztályú klubcsapatokba rejtenék őket./
Természetesen, hogy más a média- és más a filmtörvény (9.)
Ha olvastad Dóra hozzászólását, értesülhettél arról, hogy a
magyar médiatörvényben egyszer sem szerepel a filmtámogatás
szó.
Az persze nem jelenti azt, hogy "kiskapura játszva", vagyis
ha egy országos sugárzású televízió vezetője
szándéknyilatkozatot adott arról, hogy a filmalkotást a
televízió bemutatja, más megfelel a médiatörvény
előírásának, mivel így jogilag műsorszámnak minősül a film,
s már támogatható. Én ezt nem ítélem el, sőt(!)- csak azzal
a gyakorlattal nem értek egyet, ahogy ez
történik, lásd előbbi hozzászólásaimat.
A 6. pontra csak azt tudom váaszolni: Miért ne?
Az europai 60-40%-os arány nagyjából nálunk is igy
tervezett. (8)
És most talán egy pár szót a jelenlegi legégetőbb
problémáról az utófinanszírozásról. Ez mindenképpen egy
nagyon rossz gyakorlat, sajnos a filmtörvényben erre nincs
mód reagálni, mivel ezt egy másik törvény, nevezetesen a
Kincstári Törvény értelmében történik, s egyik törvény nem
írhatja felül a másikat, azt kell elérni, hogy a filmipart
vonják ki a Kincstári Törvény hatálya alól.
Nem emlékszem most pontosan a törvény szövegezésére, de
emlékeim szerint a magyar és europai filmekre azonos
feltételek vonatkoznak, s erre kitér a törvény.
(A mnédiatörvény nem eurokonform,amit megszületése őta
tudunk, sajnos nem sikerült rajta vltoztatni valamelyik
utolsó parlamenti törvényhozási napon, mivel kétharmados
törvényről van szó, s nem kapta meg a kellő szavazatot a
változtatás.)
MOZI LESZ! Ezt bízvást állíthatom, s ezt nem a kultursznob
és nemis a filmes mondatja velem, hanem ezt tényleg az
amerikaiaknak köszönhetjük, ahol a filmipar a 2. legnagyobb
a hadiipar után, s amit a celluloid tud, azt (egyelőre, s
távlatilag) egyetlen más digitális, elektronikai hordozó sem
tudja, s aminek tökéletességét csak egy jóminőségű kép és
hanglejátszó szerkezet tudja biztosítani amit vetítőgépnek
hívnak.
Egyébként varázsa is van, a világon sok mozit építenek (még
nálunk is születnek új, korszerű mozik), s az emberek
amerikában, Ausztráliában, Europában szeretnek moziba
járni.
Amit a "tartalmi alapú megítélés"- ről írsz, arról már
olvastam egy szerencsésebben megfogalmazott változatot,
sajnos nincs a bírtokomban, így nem tudom idézni.
Ami a kezdők és álmodozók filmjeinek finanszírozását illeti
a filmtörvény szellemében, az számukra is inkább kedvező,
mivel a törvény kétfajta támogatást ismer. a) normatív,
b) szelektív
A normatív támogatást például olyan producerek kapják akik
első filmeseket indítanak el. (Ezenkívül, a díjnyertes
filmek után, a magas nézőszámot elért filmek után stb. a
normatív támogatás kötelezően jár), míg a szelektív elosztás
azt jelenti, hogy pályázati úzon az MMA-nál, vagy a
Történelmi Filmalapítványnál lehet pályázni, mint most, s ez
adható. De a kötelezően adott, normatív támogatás sokat
lendíthet a finanszírozási nehézségeken. (Ez egyébként
francia minta a törvénytervezetben)
Egyébként az összeg, amit a tervek szerint a filmekre
fordítanának tényleg kevés, de legalább fixen meglévő összeg
lenne, s azért valamennyire biztosít kedvezmeényeket a
magánbefektetőknek is. A magyarországi bankok valamiért
mozdíthatatlanok, ha filmről van szó, nem tudom az okát.
Örülök, hogy amint visszatértél. írtál, s ne vedd
rossznéven, de nem értem, hogy miért szűkül le lassan
kettőnk "beszélgetésére" ez az igen fontos téma? (Én már
megsem szólítottam a többieket, pedig szóban többen
említették, hogy érdeklődve figyelik a fórum ezen pontját)

Üdvözlettel:
Sós Mari

Kedves Mari és mások is,

csak egy kicsit vonul el távoli tájakra az ember és máris
megtörténik a baj; szomorú ez a személyeskedés!

visszautalandó az általam írottakra és válaszodra:
1. az állami megrendelés utáni nosztalgikus felhang, melyet
kritizáltam, azért volt ciki, mert az országimázs-pénzből
való részesedésre, megrendelésre hajazott;
2. azt továbbra sem gondolom, hogy (nagyon) sok pénzzel
automatikusan minőség érhető el, talán az odavezető út nem
annyira hosszú, rögös stb. (éppen a foci példád jó
bizonyíték: sok pénz, foci sehol),
3. a statisztika tényleg mindenre jó; az ocsú és tiszta búza
válogatása is arra épül, hogy egyszer csak sikerül, a sok
szemét közt megtalálni az igazit, avagy a sok pénzen
létrejövő szemét közt csak megszületik egy jó film is,
DE: ezt véletlennek hívják és nem tudatos filmtámogatási
koncepciónak,
meg hát kissé nagy ár lenne, és tőlünk nézőktől is
mérhetetlen türelem kivárni, és azt a sok rossz filmet
megnézni; az kemény dolog!

4. az európai filmfinanszírozásban az állam valóban
mindenütt jelen van &de e mellett számos más ágens is: televízió-társaságok,
magántőke, állami és kereskedelmi bankok, európai filmalap
stb. &források &mert a magántőke megjelenéséhez automatikusan a
kommercializálódás rémképe kapcsolódik, s ez ismét egy
parttalan vita-irányt (művész/kommersz) jelöl ki;
5. valóban Angliában bejött a lottó és egyéb fogadásból
származó bevételek átcsoportosítása a kultúra
finanszírozására (ehhez &háttér az angolok szerencsejátékok iránti eszement
vonzalma),
6. CSAK: miképpen a viccekben is egér/elefánt, nyúl/oroszlán
dichotómia, nem biztos, hogy az angol finanszírozási
megoldás célravezető itt, ott, bárhol;
7. az állam jelenléte, illetve a különféle
&azonban nagyfokú változatosságot mutat; miként a film teljes
finanszírozásának egyéb forrásainak lehetősége is; a magyar
tervezetben a költségvetési támogatáson túl a
mozijegy-eladási sarzsén kívül lenne valami egyéb?
8. az európai filmtámogatási szisztémában az állami
támogatás mértéke azonban nagyjából a 60/40 % körül
jegecesedik; nálunk hogyan alakul(t) ez?
9. az európai médiatörvények nagyobbik része nem beszél
film-támogatásról, hiszen a jogalkalmazás alapvetően
megkülönbözteti a &&törvényről esik szó, akkor is különválik a §or&&rádiók, kábelcsatornák stb),
10. a filmtörvény-tervezetéből nekem nem derül ki, hogy
például:
- milyen megoldást akar találni a jelenlegi
utófinanszírozási finanszírozási forma kiváltására,
- nem határozza meg igazán pontosan a filmfinanszírozás
részleteit mint például, limitálja-e a maximum adható
összeget, a támogatás mértékét mint pl. Dániában,
Svédországban stb.,
- meglehetősen kevésnek tűnik a cirka 2 &a Filmalap tőkéjeként, különösen úgy hogy a
filmgyártás-támogatás mellett az igazán költséges
infrastruktúra &feladata, miként az archiválás bármely formája szintén nem
olcsó különösen úgy, hogy nem körvonalazódnak a különböző
területek közötti mértékek,
- nem illeszkedik szerintem a magyar (nemzeti) gyártás
kritérium-rendszere az általános gyakorlathoz, miképpen nem
tér ki az európai gyártásra sem,
- egyáltalán nem számol azokkal a modern technikai
jel/műsor-továbbítási eljárásokkal, melyek akár a mozizás
hanyatlásához is vezethetnek, pl. set-top box, digitális
televíziós csatornák, interaktív televízió, és talán meg
lehetne találni formáját ezen potenciális források
bevonásának,
- nagyon gyenge és kidolgozatlan a tartalmi alapú megítélés
itt megjelenő formája: szakmai zsűri állapítja meg a magas
szakmai vagy kiemelkedően magas kulturális értéket képviselő
filmek támogathatóságát és besorolását, különösen úgy, hogy
vagylagosság van a kettő között, ami azt sugallja, hogy
magas szakmai értékkel bíró film nem képviselhet kiemelkedő
kulturális értéket;
- hogyan jutnak lehetőséghez (jelesül: támogatáshoz) egy
ilyen struktúrában a &- nem tiszták a következő pontok: 9§(3): hányszor lehet
jelölni egy már ott lévő tagok (nem lesz ez örökös
hitbizomány?); 12§: a besorolást végző zsűri azonos a magas
művészi színvonalat megállapító zsűrivel? az egyikhez
elegendő egy stopper, míg a másik kissé nagyobb
felkészültséget kíván;

most ennyi,
szerintem van/lesz még miről beszélni, főleg ha marad a
kritikai, személyeskedéstől mentes hang különben abba is
hagyhatjuk a diskurzust,

Üdv:
Orlando

Kedves Mari!

kissé mintha öntelt lennél, e topic nemcsak rólad szól, de
azt már 2x is fontos volt elmondanod miféle rangok és
pozíciók birtokosa is vagy; engem ez nem hoz lázba, tudod
nem a külső szemlélő szokott ezektől hasra esni, hanem aki
hordja,

a) örülök, hogy azóta betéve tudod,
b) egy kis statisztika (ezt kedveled) a dolgok
fontosságához: a médiatörvényben az alábbi szavak ennyiszer
fordulnak elő:
filmalkotás - 12
filmfinanszírozás - 0
reklám - 64
műsorszolgáltató - 247
kuratórium - 88

c) &talán inkább filmet kellene csinálnod (az energiát és a statisztika szerint jó is kijöhet belőle,
d) sajnos érveléseid során nem eldönthető mi a jó - ha ad
pénzt az ORTT vagy ha nem, ha filmre ad vagy filmszemlére -
a múltkor baj volt, hogy van vizsgafilmes pályázat (pfúj
pozitív diszkrimináció!), most meg mintha visszakoznál,
szoktál elégedett és önfeledt lenni?

e) a kulturális kormányzat jó ha összehangolja a
filmfinanszírozással kapcsolatos pályázatokat, de ebben a
rendszerben nem az ORTT a legfőbb forrás, még ha ez nem is
tetszik neked,
f) próbáld meg feleleveníteni a törvény címét, preambulumát
és &(2)), rögtön az elején van, majd vessed össze a
filmtörvény-tervezet hasonló elemeivel - erről ennyit,


Üdvözlettel:
Garai Dóra

Kedves Dóra!
Nem hivalkodásból írtam "rangjaimról" és tisztségekről,
mivel az említettek nem is azok. Tényként közöltem, hogy
hol, miért és milyen felelősséggel kerültem kapcsolatba azon
ügyekkel, ami "beszélgetésünk" tárgya. Ezektől egyébként
senkinek sem kell hasraesnie,mivel ez kizárólag arról szól,
hogy filmes társaim engem választottak (többekkel együtt),
hogy problémáinkra gyógyírt keressünk (egyéb feladatkörökkel
is súlyosbítva ezt...)
Kösz a javaslatodat, hogy készítsek filmet, éppen történik.
ORTT ügyben nem visszakoztam, hanem igyekezte érzékeltetni
ambivalenciám okát.
Nem szívesen írnék a médiatörvénnyel való szorosabb
ismeretségem okáról, mert még baromi beképzeltnek tartanál,
de azért erről annyit elárulok, hogy naponta szükségem van
rá. Csak először ezt nem akartam leírni, pontosan azért,
mert nem rólam szól e topic. Így én is jobban örültem volna
annak, ha te sem velem foglalkozol, hanem a felvetett
problémákkal.
Üdvözlettel:

Sós Mari

Kedves Dóra!
Köszönöm az önkéntes jogi segítséget, bár magam nem szorulok
rá jelen pillanatban, s a médiatörvényt szinte betéve tudom.
Az a problémám pontosan, bár törvénytisztelő vagyok, ami a
jogot gyakran elválasztja az élettől. Komoly
jogászprofesszoroktól is hallottam azt a közhelyet, hogy a
jog gyakran életidegen. Itt is ez a helyzet. Egyébiránt nem
a törvény előírása szerint, de Tóth Erzsébetnek a
megbizatásába bizony beletartozik az egyeztetés, ami, talán
már hallottál ilyenről akkor is megtörténhet, ha a törvény
máshogy rendelkezik. /Egyébként nem tiltja, tehát tehető/.
S ezt mint a Filmművész Szövetség Választmány tagja
hallottam magától a főtitkár asszonytól, amit később
magánbeszélgetésben megerősített.
Valóban nem forog a film, vagy nagyon nehezen, s tudom, hogy
más fontos dolgok is vannak e világon, de a magyar.film.hu
fórumán, azt gondolom a magyar film gondjairól kell szót
ejteni, néha annak árán is, hogy nem meséljük el, hogy az
ORTT, mint hatóság, kinek tartozik felelősséggel,
elszámolással, s mely fontos dolgai vannak még, sőt
elsősorban. Én becsülöm az ORTT-t, hogy azért fontos számára
a magyar film is, (lásd érvényben lévő pályázatai a
Műsorszolgáltató Alapnak, - ahol még főiskolás vizsgafilmek
támogatását is magára vállalja, ami pedig igazán távol esik
a feladataitól, vagy a tavalyi filmszemlén való részvételt
stb... stb.../
Egyébként, ha azt mondom, hogy egy átlagos magyar film
költségvetése 150 millió forint, és megnézed az MMA
honlapján, és az NKA honlapján, hogy milyen támogatásban
részesülnek a gyártási támogatásban részesülő filmek, ha
megkérdezed a televíziókat, ott lehangoló választ fogsz
kapni, hogy átlagban idén milyen összeggel támogatják a
magyar filmgyártást, akkor te is kitudod számolni, hogy az
ORTT pályázati megíytélt összeg nélkül ténylegesen nehezen
tud elkészülni egy játékfilm. Én nem azt mondom, hogy ez
rendben van, ez egy köztes állapot, amikor még nem született
meg a filmtörvény, ami szabályozná a filmfinanszirozást,
akkor kénytelen-kelletlen keresik az emberek a joghézagot. S
ezzel együtt, törvényes keretek között, nagyon fontos volt a
magyar filmgyártásnak a Műsorszolgáltatási Alap pályázatán
elnyert összeg/ek/, ahogy ezt a tavalyi filmtermés
bizonyítja. De reméljük, ősszel megszületik a filmtörvény, s
akkor már történelem lesz a mi vitánk.

Sós Mari

Kiegészítés a fentiekhez:
Az idei filmszemlét akartam említeni, amikor tavalyit
írtam.
Tóth Erzsébet szerepe nem a törvényesség szempontjából
fontos. Csupán arról van szó, hogy nyilván van az ORTT
Műsorszolgáltató Alapjánál szakember, illetve tanácsadók is
feltehetően segítik munkájukat. Nem hátrányos, ha a
pályázati kiirások illeszkednek a valós helyzethez. Nyilván
így kerülhetett sor arra is, hogy a főiskolás filmek
támogatására pályázatot írjanak ki, hiszen sajnálatos módon
a Főiskola sem rendelkezik elég pénzzel ahhoz, hogy ezeket a
filmeket finanszírozza. Ha valaki "képben" van igazán a
magyar film finanszírozási gondjait tekintve ez Tóth
Erzsébet. Nem olyan nagyon nagy baj, ha szakmai kérdésekről
az ő véleményét is meghallgatják, bár erre valóban nem
kötelezi senki az ORTT-t. S a kultűrális kormányzat azon
igénye, hogy a filmes pályázatok összehangoltak legyenek,
teljesen rendjén való, egészen a filmtörvény
megszületésééig, hiszen az maga fogja összehangolni a
finanszírozást.
SM.

Sziasztok,

leszek önkéntes jogi segítségetek (bocs, ha erre senki sem
kért)
Tóth Erzsébet miniszteri biztos feladata szerint egyelőre
még nem koordinál minden pályázatot, sem neki, sem az
ORTTnek nem kell egyeztetnie pályázati ügyekben egymással,
(borzalom, de egy év film termése létrejöhet az ORTT
támogatása nélkül is, úgy hogy az vétene a törvényi
előírások ellen)
az ORTT hál&lehet fájdalmas is), csak az országgyűlésnek tartozik
elszámolni tevékenységével, melynek csupán egy, nem is
mindig legfontosabb szelete a filmes pályázatok ügye (ld.
frekvencia-osztás),
az ORTT tevékenysége, működése (vö. 1996. évi I. trv) a
rádiózás és televíziózás (elektronikus média) világára
terjed ki, sőt idetartozik számos műszaki probléma is, pl.
kábelhálózatok építése, műsorszórás, digitális technikák
kérdése, sőt talán majd egyszer az Internet is sorra kerül,
szóval nem minden forog a film körül, ha már egyszer a film
nem forog,

Dóra

GG!!
Egy nyelvet beszélünk!! De nem értjük egymást?
Bizonyos szinten túl nem lehet, nem számolni a költségekkel!
Dolgozni kell!! De hogyan?
Milyen paraméterek állnak a rendelkezésünkre és azt hogyan
tudjuk megvalósítani.
Na ez van!
Végül marad az S8, vagy a videó, vagy a papier.
Nincs lehetőséged a választásra.
Elvileg minden más nem megfizethető!!
/ magyar léptékkel/
OR.: Lehet lopni, csalni, hazudni!
Vagy pályázni??
De mégis hogyan!
Üdv!!

...lehet, hogy a magadfajtának áll a világ, én pedig naív
vagyok, mégis az marad a véleményem, hogy a pénz a filmben
csak kondíció. Ha neked van igazad akkor ma Magyarországon
fiatal ne kezdjen bele filmbe, mert minden összegründolt
alkotása után érezheti majd: Ha több,(vagy ha csak) pénz
lett volna rá, jobb lehetett volna. Ha viszont nekem van
igazam, aki filmet akar csinálni az forgasson. Próbálja
előteremteni a feltételeit. Forgasson rövidet, forgasson
videóra...és bizony ha nem megy máshogy rajzoljon egy
füzetbe...mert csak így történhet valami...szerintem
legalábbis.

Kedves Orlando és többiek!

Előszöris elnézést kérek mindenkitől, a kétmillió forintot
én hoztam fel példának, pedig 200 milliót szerettem volna
írni, illetve annyira gondoltam, és kétmilliót írtam
véletlenül. A hibás számolásért is elnézést, bár belátom, ez
messzemenő következtetések levonására késztetett.
Nagyon sokat így sem változott a véleményem, de ezt most már
nem feltétlenül a konkrét számok határozzák meg. Még soha
nem pályáztam egyébként a Műsorszolgáltatási Alaphoz,
esetleg a jövőben szeretnék, bár elmúltam harmincöt éves, és
nem is vagyok elsőfilmes, azért remélem megpróbálhatom.
Igazából nem vagyok a kezdők és fiatalok ellensége, de nem
szeretem a diszkriminációt, mégha az pozitív is... Nem
tudom, példáúl ott az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjánál, ki
és milyen ismérvek alapján dönti el, hogy milyen pályázatot
ír ki? Kivel egyeztet? Mert amennyiben a miniszteri biztos
asszonnyal (Tóth Erzsébet), akinek feladatköre többek között
a pályázatok összehangolása, akkor merőben érdekes az
általam említett pályázat, s, hogy a többi, ezévre esetleg
tervezett várat magára. Egy év filmtermése nem tud már
létrejönni ORTT támogatás nélkül. De még kiirhatják...
A mozivadasz.hu honlapján olvasható filmtörvény tervezet az
utolsó valóban vitára bocsájtott alakja a törvénynek.
Megtévesztő benne a mindenkori költségvetésből 15
"játékfilmnyi" összeg, ez csak egy arányszám akar lenni, s
nem azt jelenti, hogy ebből kizárólag játékfilmek
készülnének. Márcsak azért sem, hiszen maga a tervezet is
két nagy fejezetből áll, gyártás és forgalmazás. A
forgalmazásra szánt állami pénzeket is ebből kéne fedezni
(+járulékok stb), valamint minden műfajú film állami
támogatása innen származna.
Az állami filmgyártás, egyébiránt nem jelenti a
központosított megrendelést, vagy bármi olyant, amivel engem
Orlandó gyanusítasz, hogy ugyanis mely időket sírok én
vissza. Egész Európában állami finanszírozással, vagy
támogatással készülnek a filmek. S ahol ez magasabb, /Nagy
Britannia/, ott tényleg jobbak a filmek, és z is számszerűen
kimutatható, hogy azóta jobbak, amióta magasabb az összeg.
Még a Vaslady döntött úgy, hogy az Állami LOTTÓ és egyéb
fogadások bevételének nagy részt a Brit kultúra, s így a
filgyártás támogatására kell fordítani. S azokban az években
születtek díjníertes és figyelemre méltó filmek. /M.Leight
stb/ S ez egy statisztikai alapigazságból származik. Vagyis
több pénzből több film készül. Több film esetén nagyobb a
valószínűsége annak, hogy több jobb lesz közöttük. Ez, azzal
együtt, hogy Te kétségbe vonod, még mindenütt a világon
bevált.
Amit az országimázsról írtál, a szívemből szólt. Én ugyanígy
gondolom. Nem tudom, a Miniszterelnöki Hivatalban
olvasgatják-e a magyar.film.hu-t, de én szívből ajánlom
Nekik soraidat.
Köszönöm alapos válaszodat, s mégegyszer bocs' a
figyelmetlenségekért.

Sós Mari

Guido Ganzennek!!
Ez van! Mégha nagyon birka is az eszmefutitatás!! Ha nem
fizeted meg a nyersanyagot lehet rajzolni füzetbe.
Ozt forgathatjuk körbe-körbe otthon.
Sajnos a mozihoz píz is kell! Nem is kevés.
Na üdv !!
UI.: Köszi a TITULUST.

Tisztelt compis!

...renkívűl bárgyú az eszme futattása. Aki így közelít a
filmhez az inkább legyen broKKer!

Kedves Mari és a többiek,

na, így már kezd alakulni az a bizonyos vita;
soha nem hiba, sőt szükséges minden fennálló rendszer
kritikai bírálata, de mindenkor fenn/megtartva magunknak az
elfogulatlan és felkészült ítész szerepét;

a jogtalanságok egy része, ahogy Te írod, abban a formában
nem létezik, hiszen
(a) ha valami neked egy döntéshozatali folyamatban nem
tetszik, az még nem eleve jogszerűtlen vagy jogtalan;
(b) minden döntéshozatalban vannak szubjektív elemek,
minthogy emberek vagyunk mi mindannyian;
(c) minden elosztás valakinek kedvezőtlen, mert éppen neki
vagy az érdekeltségébe tartozónak nem jutott, vagy
egyszerűen ő maga, ha ott lett volna, más döntést hozott
volna (de nem volt ott);
(d) minden pénz kevés, amit valakik elosztani szándékoznak
mások között;
(e) a még több pénz elosztása sem okoz örömet (ld.
&(f) irigyek vagyunk a többiekre;
(ami ebben az öröm, hogy kialakulhatnak a csoportok, a mi és
az ők)

sőt valószínűleg nem alaposan olvastad a pályázati szöveget,
hiszen
1. valóban 50 eFt volt a maximális pályázati díj az ORTT
tavalyi pályázatán, de csak forráshiány miatti elutasítás
esetén járt vissza,
2. az idei kiírás szerint sem kell a költségvetés 2%-át
befizetni, csak az igényelt összeg két százalékát, mely
ugyan ad abszurdum lehetne a teljes költségvetési összeg is,
igaz akkor nem felel meg a maximális támogatási mértéknek
(67%), de ezt most hagyjuk,
3. tehát, ha egy film teljes költségvetése 2 mFt, akkor
annak maximum 67%-át kérheti támogatásként a pályázó, és
ennek a kétharmadnak a 2%-a a pályázati díj, mely díjnak a
75%-a jár vissza forráshiány miatti elutasítás esetén (a
megoldás az alábbi számok valamelyike: 1.134.000 Ft, 33.500
Ft, 25.125 Ft, 8.375 Ft), a helyes végeredmény nem éppen a
csillagos ég;
4. a fennmaradó 25%, miként írva van, a felmerülő költségek
fedezetéül szolgál; még nincs olyan formál-logikai érvelés,
mely szerint &tevékenység&törvényben vagy akárhol másutt;
5. ennyit az aritmetikáról;

a filmtörvény-tervezete (amennyiben azonos a mozivadasz.hu
oldalon található textussal) nem ennyire revelatív, de
annyiban mindenképp helyzet-tisztázó, hogy az országos és
körzeti televíziók hat százalékos reklámbevételeiből
származó támogatás egyből a Nemzeti Filmalaphoz jut el
(jelenleg még épp az MMA-hoz), feltehetően különösen a
játékfilm-gyártás támogatására miként az egész
filmtörvény-tervezet e körül forog főlegesen;
így majd lehetőség nyílhat arra, hogy a médiatörvény szerint
immár a valódi televíziós és rádiós műsorok kapnának
támogatást az Alapból (melynek neve helyesen
Műsorszolgáltatási), hogy az egyéb célokat most ne
feszegessük;
az biztató, hogy így az MMA jelentékenyebb összeggel
sáfárkodva küzdhet a játékfilm-gyártás érdekeiért, míg éppen
az MMA által meglehetősen elhanyagolt műfajok
(mozgókép-típusok) mint dokumentumfilm, animációs film,
népszerű tudományos film, melyek sokkal inkább televízióra
termettek mint a játékfilm nagyobb eséllyel és feltehetően
nagyobb összegre pályázhatnak;

(zárójel: az is érdekes, és meglehetősen jól tükrözi a
&hogy az ORTT díjat játékfilm kategóriában alapított, s nem
mondjuk animációs filmben)

a foci analógia nem jó; a sok, odapumpált pénztől önmagában
nem lesz valami jó vagy jobb,
a mai magyar foci sem idézi (még) a Wembley stadionban
nyújtottakat,
bár a mai magyar filmnek a focival szemben megvan az az
előnye, hogy kevesebb erőszakot, agressziót vált ki (vö.
Burning Mississippi ügy), hacsak nem a Netet nézzük;
nézőszámban azonban lehet, hogy hasonlókat produkál,

biztos az, hogy tízmilliárd forint és értékes, színvonalas,
szép, nézhető, élvezhető stb. alkotások születnek?

az állam kukoricanemesítésre és autópálya-építésre is sokat
költ, az efféle összehasonlítgatás értelmetlen; baljós
árnyként jelenik meg azonban érvelésedben az állami
megrendelés iránti nosztalgikus vágy, ez aggasztó;
tényleg vér-ciki ez az országimázs kormányzati stratégia,
főleg azért, mert nem ezen államilag kiagyalt technikákkal
képekkel (még ha mozognak is) javul vagy romlik a kép, hanem
valami más révén, amit jobb híján kultúrának hívunk, mondjuk
ahogy azt W. Kraus értelmezi,
és ha egyet érünk kicsikét Lotmannal, akkor a kultúra mint
"valamennyi nem örökletes információ, az információ
szervezési és megőrzési módjainak összessége", akkor a
technika illetve annak tökéletesítése váljon fontossá és ne
a benne való szereplés lehetősége,
ha már van - és ilyen tartalomban - országimázsra pénz,
szerintem nem abból kellene a mozgó képet (helyettesíthető
ez bármely kulturális termékkel) tökéletesíteni, hanem
mondjuk helyette;

és ha már etimologizálás bűnébe esünk, óvatosan tegyük, mert
a kultúra (colere) mint a földnek művelése veszélyes
konnotációra adhat okot!

Üdv:
Orlando

Tső Drága Orlando!!
Elbagatelizálod a dolgokat.
Mindenesetre megnézném mit forgatnál le uszkve két milléből.

Ha megengeded felhívom a figyelmedet egy nem elhanyagolható
tényre!!
A film ha csak a hordozót / nyersanyagot/ nézed, méterben 1
azaz egy dolcsi. Ha a napra teszed, kamera hiányában, hiszen
az minek is, és blanknak akarod előhívni a Magyar
Filmlaboratóriumban az 50 cent meg az áfa./
Tíz perc 35mm nyersanyag uszkve 270 méter tokkal-vonóval.
Gép elő ozt szorozzunk... Egy átlag nagyjátékfilm 90 perc.
Ha háromszor forgatod túl az 270 pörc!!
lásd 3x90=270
/lábjegyzet/ Sándor Pál: Ripacsok.
Ha az info nem csal 27 000m nyersanyagot használt.
Üdv!! compis

Kedves Orlando és többiek!
Nem a fenálló rendszer alapvező bírálata volt a célom,
hiszen az MMA céljaiban demokratikus, csak nagyon kevés
pénzzel rendelkezik. (magam is alapítói közé tertozom.) A
mostani pályázatokat kísérő jogtalanságok ellen kívántam(ok)
szót emelni. Az ORTT tavalyi pályázatán 50000 Ft volt a
maximális pályadíj, bármilyen összeget igényelt is a
pályázó, s ezt sikertelen pályázat esetén visszafizették.
Most, mint már írtam, a költségvetés 2%-át kell befizetni
(gondolj egy kétmilliós ktsgvetésű mozira) s ennek a 75%-át
kaphatja vissza a pályázó. Mi lesz a fennmaradó 25%-kal? Ez
így kereskedelmi tevékenység, amire nem hatalmazza fel az
ORTT-T A Médiatörvény. /Átnéztem!/ S ezek közpénzek!
S miért adott több pénzt egy pályázónak tavaly ugyanezen
hatóság, miközben más összeget hirdetett meg. S ha így
ítélte jónak, miért nem indokolta meg, hogy kénytelen volt
kivételt tenni.
Így csak pletykák terjednek a szakmában, titokban, holott
ezt elegánsan megoldhatta volna a kiíró. Ugyanez vonatkozik
arra a kollégánkra is, akinek pályadíját az ORTT bevallása
szerint a második fordulóban ítélték meg. Második forduló
azonban ténylegesen nem volt!
Ha ellátogattok az MMA honlapjára, és kutakodtok az
archivumban láthatjátok, hogy két nagyszerű filmrendező,
garantáltan megérdemelten évekkel ezelőtt kapott úgy pénzt,
hogy a következő év terhére. (Szász János, Tarr Béla) Az
idei döntéseknél azonban nem írták ki Tóth Tamás és Enyedi
Ildikó nevét, akik szinntén csak a 2001- év terhére kaptak
pénzt. Jó hogy kaptak, de miért titok, ha azzal az arcpirító
ténnyel szembesülök, hogy Jeles Andsrás 5 millió forintot
kapott. S mivel a Holmban olvasom a remek, gyönyörű könyvét,
hát nem is tudom, hogyan fog elkészülni?
Mint a Filmművész Szövetség Választmányi tagja résztvettem a
Filmtörvény előkészítő vitájában, amiben ígéretes
változásokra látok esélyt? De mikorra kerül a parlament
elé?
S még két megjegyzés:
1. Ha ez az ország olyan sokat áldoz a magyar focira, s nem
igen látszik az eredménye, annak egy tördéke, már megjelenne
eredményként a magyar filmben.
2. Ha ez az ország milliárdokat áldoz az országimázsra, s
abból juttatna a magyar filgyártásnak is, talán jobb lenne
az országkép mozgóképben. (Ez nemzetközi díjakat is
jelenthetne) (külön poen, hogy az imázs szó képet jelent.)

Sós Mari

Kedves Grunwalsky Ferenc,

nincs vita köztünk,
valóban a kiíró (tkp. mecénás) határozza meg a feltételeket
és ezzel bizony arra is hatással van, hogy kik indulnak el
rajta, de hát nála a pénz, teheti és teszi is,
ennek jogát elvitathatjuk tőle, és akkor mi van,
igazából azt sem értem, miért baj az, ha nem férünk be egy
klubba (vö. W. A.),

ha nincsen feltételrendszer, nincsenek szabályok, nincsen
mérce, bármit lehet kérni és ne adj&akkor és attól javulna a helyzet,
nem pont ugyanilyen vita robbanna ki akkor is, ugyanezzel az
argumentációval és ugyanezekkel az emberekkel, sőt hasonló
indulatokkal,
azt hiszem, akkor is épp az lenne a baj, hogy még az is
kapott pénzt és pont annyit, mindig szigorúan saját
origómhoz/egómhoz viszonyítva,

tényleg komolyan és őszintén kérdezem, ha az
&létrehozott kuratóriumok helyett) &szakmabeliek, a belőlünk és értünk létrehozott döntéshozók
hozzák meg ezeket a finanszírozási döntéseket, nyugalom és
béke lenne ? lenne ebben vagy bármelyik szakmai világban jó
döntés ?

üdvözlettel:

Orlando

Kedves Sós Mari,

igazából nem cáfoltál meg semmiben,az érzéseidet azonban már
ismerem,
érvre érvet vártam volna, úgy igazi a vita,
a valódi chatben bízva
üdv:
Orlando

Kedves Guidoganxen!
Lendületes kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy
1./ A pályázati feltételekről én sem tudok többet, mint amit
a Mari leírt.
2./ Én a Szájtépés produceri beszélgetésén hallottam erről a
rendelkezésről. A Durst mondta el.
3./ Senki, sem a "szakmabeliek", sem a "szakmán kívüliek"
nem tudják miért van így ez a rendelkezés. Miért?
Orlandónak egyelőre annyit: egy pályázati kiírás
feltételrendszere általában meghatározza azt, hogy kik
tudnak (képesek) majd résztvenni rajta.
Üdv. : Grunwalsky Ferenc

A fene nagy sértődöttséget magunk mögött hagyva nem ártana
kevesebb (rossz) indulattal, téveszmével, múltból hozott
megcsontosodott kinövéssel élni, az államban, ha már azt a
társadalmi szerződést megkötötték előttünk.
Jaj Mari, az állam a legkevésbé sem akarja helyzetbe hozni
sem a kezdőket, sem az álmodozókat, sem az öregeket, sem a
bölényeket, miképpen nem akarja nem helyzetbe hozni a
középgeneráció kedvetlen filmeseit.
Az ORTT nem az állam, az állam sem csak az ORTT (ad
notam/analogiam: Sós Mari nem a filmesek összessége, a
filmesek összessége nem Sós Marikból áll). S még talán az is
megkockáztatható: nem az ORTT-állam (sem az MMA-állam) hozta
/ hozza ebbe a kedvetlenségre okot adó (?) helyzetbe a
középgenerációt. Mintha túlságosan kézenfekvő lenne és
amorálisan szimplifikáló a bennünk megbúvó frusztrációt ily
mértékben kivetíteni.
Bla-bla-bla. Lépni kéne. Tovább!
És még valami, az állam nem hoz helyzetbe, hanem úgy épül
fel, hogy intézményei lehetőséget biztosítanak. Szebb így,
nyelvileg és stilárisan is. Főleg azért, mert a lehetőség a
jövő, a helyzet azonban adottság, már-jelen (present
perfect). Ezért sem lehet helyzetbe hozni, mert hogy helyzet
van.
Van több óriási félreértés, kedves Mari, gondolkodásodban.
Egy: a hatóság, az állam (ORTT? MMA stb) nem akar sem veled,
sem a többi alkotóval közösen létrehozni bármit is - már az
is szomorú, hogy Te akarod. A mecenatúra, a támogatás soha
nem közös alkotás, hanem posszibilitás arra, hogy aki
kreatív, tehetséges és még kedve is van, alkothasson maga
magával, akikkel akar. Az állammal, a hatósággal én nem
akarnék közösen., és másnak sem kellene közösen, "velük".
Kettő: sem az MMA-állam, sem az ORTT-állam, sem más
finanszírozó nem ad pénzt egy évre, kettőre,
"ki-tudja-mi-lesz-belőle" lilaságra; filmtervre, ötletre,
konkrétumra, arra igen, avval lehet és kell pályázni. Arra
valóban senki nem kíváncsi, hogy valaki mi máson dolgozik
még - a fejében, a titkos életében. És ez talán így van
jól.
Három: soha nem kötelező pályázni. Szabad választás -
önkéntesség - a pályázati kiírás rabigájának felvétele.
Persze ráfogni alkotni-képtelenségünket lehet és sajnos
bevett gyakorlat is. Hadd feszüljenek csak az indulatok, "le
kell-e ezt nekünk nyelni" baj/elv/sorstársak?!