Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
"Sajnos. Újabb sajnos. Nagyon nem tetszett a Rózsa énekei. Fontos és szívszorító témák esetében, ha elrontják, különösen szomorú az ember. A Rózsa énekei esetében a rendezőnek tökéletesen nem sikerült a "fantázia-játékot" a megkövetelhető történelmi realizmussal ötvöznie. A tragikomédia komikumát a történelmi tragédia komorságával.
Ki tudná megmondani - én, ha szíjjal vernek se - hogy a részeg német katona megjelenésekor három embernek miért kell elbújnia a sufniban, amikor a némettel minden bujkáló hosszan és nyíltan tárgyal. Sok ilyen bosszantó apróság.
Nyár van, és razziázó nyilasokról esik szó. Meg a látvány logikája! Nem az rosszmódon furcsa, hogy a papa hogy éli túl a dunaparti sortüzet, hanem hogy a pincébe zuhant kisfiú honnan a magasból nézi utána a sortüzet stb stb. "A látvány logikája!" kéne az irrealitás játékosságához. Az itt nincs.Az éjszakai csendben a bujkálók jól kinyitják az ablakokat, hogy hatalmas hangerővel szóljon a padlásszobából Rózsa Imre énekszava (akit kontratenornak mondanak, de mélyfekvésű baritonnak hallik, a végén a lemezről Mephisto áriája csak nem kontratenor? Kisebb dolgokban is tán nagyobb pontosságot.) Ehhez az éjszakai hangerőhöz, amit még a város másik végében is megugatnak a kutyák, és csak az őrjárat nem hallja - talán erősebben kéne a játékot/mesét/képzeletvilágot felfesteni - mint tán Benigninél vagy a román-francia Életvonatban - de itt egy reális történet zajlana! "Vége a háborúnak! - jön vissza a szétlőtt városból a csatangoló fiatal lány repeső örömmel, utána egy orosz tiszt jön Andorai Péternek öltözve - aztán a szereplők továbbra is dekkolnak, iszonyú háborús zaj mennydörög - tehát a széplány tévedett. A rendező is tévedett. Nem tudta, hogy a mese és a realitás, a tragédia és komédia ötvözése milyen nehéz, még Benigninek se igazán sikerült, tán csak az Amarcord fasizmus-rajzában sikerült - de azért nem hiszem, hogy mindenképp Fellini-méretű tehetség kell ilyesmihez - szerényebben azért Bacsó Te rongyos élete is hitelesebben mesézett a játékos realizmussal.
Itt minden hamis. Csak Kapa hitelesen fekete-komédiás mint tajtékzó nyilas, de őt Jancsó iskolázta tragikomikusra.Dr Morczos
