Köd a Filmarchívumban

Garbo, nyilván hatalmas bátorság kell egy állami intézmény védelméhez, ezért kell a halottak mögé bújni, pláne többes számban. Geréb Anna nekem se kutyám, se macskám, és nem akartam privatizálni a játékfilmarchívumot sem. Csupán hallottam és olvastam GA részletes és konzisztensen hangzó kifogásait a NF állománygazdálkodásával kapcsolatban, melyek számomra meggyőzőnek és fontosnak tűnnek. Vártam a NF vezetőjének és a felügyelő minisztériumnak a válaszát, érveit. Ezzel szemben Gyürey Vera vagy nem vállalja a nyilatkozatot, vagy nem válaszol a felmerült kérdésekre a saját maga kezdeményezte tájékoztatókon sem (szakasztott úgy, mint most te), lovagol viszont azon, hogy a volt beosztottja nem tartotta be a szolgálati utat, legfőképpen pedig Szabó István mögé bújik, aki indoklás nélkül szemenszedett hazugságnak nevezi, és a játékfilmes jogok megszerzésében mesterkedő csoportok aknamunkájának tulajdonítja a feleségét ért kritikát. A felügyelő minisztérium pedig hallgatásba burkolózik, amíg bíróság nem dönt a Gyürey által megtorlásként elbocsátott munkatársnő igazáról -- mintha a nemzeti kulturális örökség védelmének részletei a bíróságra tartoznának, és nem a főhatóságra. Szóval, én nem tudom, hogy GA-nak igaza van-e, mert Kovács András Bálint ÉS-beli hozzászólásán kívül érdemben senki nem foglalkozott az állításaival (és az alátámasztani látszik GA igazát). Viszont a NKÖM, illetve a Gyürey-Szabó páros mindent elkövetett azért, hogy hiteltelennek állítsa be magát a nyilvánosság előtt: előbbi a tehetetlenségével, utóbbiak a mellébeszélés és a hatalmi arrogancia vegyítésével. Érdeklődve várom, tudsz-e te valamit érdemben hozzátenni az ügyhöz, mert bizony ez a fröcsögés (sőt a Gyürey nyilatkozataiban is feltűnő többes számban beszélés) szintén Geréb állításait <i>látszik</i> alátámasztani.

A holtak, bár el kellett hagyniuk e szépséges világot, gazdagabbak azzal a képességgel, hogy odaföntről mindent sokkal tisztábban, logikusabban szemlélnek és átlátnak mindenfajta ködön, sőt világosan érzékelik bizonyos halandók azon szándékát, hogy e ködöt növeljék, sűrítsék. Marlene-vel (Dietrich) és Jean-nal (Gabin) eleinte mi csak bosszantónak és nevetségesnek találtuk hogy egy megkeseredett és tudatlan ember milyen csinos kis vihart próbál kavarni a maga bilijében, de az idő telésével-múlásával bizony rá kellett jönnünk, hogy amit Dr Geréb Anna művel, az már nem is bosszantó, sokkal inkább szánalmas és hogy tulajdonképpen nem kuncognunk kéne a dilettantizmusán, hanem szánakozni rajta. Persze ez még idefönt is nehéz egy kicsit, mert ha valaki láthatóan destruktív módon igyekszik tönkretenni egy filmek gyűjtésére szakosodott intézményt, akkor bizony nem csak Marlene és Jean, hanem az olyan kemény fiúk, mint Yves (Montand) és Humphrey (Bogart) kezében is megáll az aranykanál, mert mi itt mindannyian szívünkön viseljük a filmes intézmények sorsát (ugye nem kell magyarázni, miért) Timbuktutól Vlagyivosztokig.
Nehéz komolyan venni egy olyan ember állításait, akinek egyetlen szándéka, hogy működésében megakadályozza azt az intézményt (Magyar Nemzeti Filmarchívum), ahol hosszú-hosszú évek óta több mint 80 ember dolgozik a magyar és nemzetközi filmkincs megőrzésén. Nehéz, mert az ott dolgozók magas szinten művelik mindazt, amit "szakmai kompetenciának" neveznek és amiről Dr Geréb még sosem hallott, vagy ha igen, nem tudja, hogy mire való. Leveleiből, fel-és leirataiból, interjúiból, cikkeiből,a Marsról sugározni szándékozott videoüzeneteiből, és készülő memoárjából mindez kitűnik, sőt már többször észre is vettük, hogy itt ólálkodik a környéken és magához a Jóistenhez is be akar jutni a "Székesfehérvári", a "Tanért" és a többi, állítása szerint szemétdombra hajított film megmentése és a saját, nem létező igazának bizonygatása érdekében. El is gondolkodtunk rajta, hogy sugalmazni kellene a jóságos II. János Pálnak, hogy Dr Gerébet még életében minimum boldoggá avassa és el kellene valahogy intézni, hogy jól látható glória övezze homlokát önfeláldozó oknyomozásaiért. De rá kellett jönnünk, hogy az ő kincsmentése és magasztos szándékai mögött sajnos nincs más, mint személyes ambíciója és rosszindulata. És mikor ezt felismertük már egyáltalán nem akartuk őt a szentek sorába emelni és nem is értjük pl. e honlap (igaz halandó) szerkesztőit sem, hogy hogyan nem láttak át ezen szándékokon?
Mi úgy látjuk, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum olyan hely, ahol minden a legnagyobb rendben folyik, viszont az ott dolgozók most már nem vágynak semmire sem jobban, mint hogy hagyja őket Geréb Anna megmenteni a nemzeti vagyont és ne az ő sérelmeivel és vádaskodásával kelljen törődniük nap nap után, mert akkor tényleg nem lesz elég erő és energia a komoly szakmai feladatokra. Szóval mi itt fentről azzal a kéréssel fordulunk Dr Gerébhez (és majd meg is jelenünk neki álmában, a nyomaték kedvéért), hogy ha annyira szívén viseli a magyar és nemzetközi filmkincs védelmét, ne buzerálja napi szinten az épp azon fáradozó volt munkatársait, hanem hagyja őket békében a dolgukat tenni és törődjön bele, hogy ő bizony sosem lesz ott igazgató (ezt mi itt fentről garantáljuk neki!), és fölös energiáit inkább leprások ápolásába ölje. Unjuk már a banánt, kedves Dr Geréb, baromira unjuk és szerintünk már nemcsak itt fentről, de ott lent is mindenki számára egyre nyilvánvalóbb, hogy mik is a maga szándékai és céljai. És ha már ők is látják, az nagyon kínos és hiteltelen, ciki és siralmas!
Greta Garbo