A filmrendező nem teremt - Fliegauf Bence és David Gordon Green a Berlinálén
Beszámoló
A Berlinale Talent Campus immár tizenegyedik alkalommal hív meg fiatal tehetségeket, hogy mentorok, workshopok és egyéb szakmai programok segítségével polírozzák tehetségüket és belekóstolhassanak egy világszintű filmfesztivál menetébe. Az utolsó napon Fliegauf Bence és David Gordon Green filmrendezők tartottak előadást a forgatókönyvírás nehézségeiről, praktikáiról és módszereiről, nevezetesen a karakterek és az atmoszféra megteremtéséről. Ami megkülönböztette ezt az előadást a hagyományoa mesterkurzusoktól, hogy nem nagyvonalú közhelyeket dobáltak az alkotók, hanem saját tapasztalataikat adták át ijesztően pontos részletességgel.
David Gordon Green hollywoodi filmrendező, az idei Berlinaléra a Sundance filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában is szereplő Prince Avalanche című filmjével érkezett. Arra a kérdésre, hogy amikor elkészül egy forgatókönyvvel, ki az, akinek először megmutatja, azt válaszolta, hogy van egy igazán gonosz ex-barátnője aki mellesleg kiváló nyelvtanból. Olyan embereknek is szereti odaadni, akiknek semmi közük a filmiparhoz vagy a filmművészethez, hiszen nekik van a legobjektívebb nézőpontjuk. Fliegauf is a barátnőjének mutatja meg először a kész anyagot, majd a producerének (Muhi András), de úgy érzi, ez már nem akkora kihívás, mint régen volt. „A producerek pókerarccal olvasnak át elképesztően sok forgatókönyvet, mindig nehéz megmondani, hogy valójában mit gondolnak a munkádról, ebben nagyon profik."
A Talent Campusos előadás a HAU-ban © Peter Himsel, Berlinale 2013
A filmbe beszúrt szövegekről lévén szó, a magyar rendező szerint a Csak a szél elején levő írás olyasmi, mint egy kelet-európai Star Wars kezdés. Ezzel a módszerrel könnyen ismertetni lehet a fennálló szituációt a nézővel, míg megkomponálni és megírni olyan beállításokat és párbeszédeket, amelyek felvázolják a kiindulópontot az egy megterhelő és fárasztó folyamat lenne. David Gordon Green filmjének közepén egyszer csak megjelenik egy graffiti-szerű kiírás, amelyet egyik reggel, a vágás megkezdése előtt látott egy falon egy kávézó mellett. „Úgy gondolom, hogy a filmem egy szerelmeslevél, láttam ezt a graffitit egy kávézó mellett és rögtön tudtam, hogy ez Paul Rudd feje fölé lesz írva."
Fliegauf beszélt még arról is, hogy mekkora különbségek vannak az elképzelések, a forgatókönyv és maga a forgatási szituáció között. Sosem történik úgy semmi, ahogy azt a forgatás előtt elképzelte, ez a nyomás viszont maximális kreativitásra ösztönzi, hiszen ott a stáb, mindenki rá figyel, nem lehet hazamenni. Később visszatért a feszültség témájára, amatőrként sok fotót csinált Erdélyben egy tó mellett, tehetségesnek hitte magát mint fotós, majd egy barátja felvilágosította, hogy ezt nem ő csinálja, ez már ott van. Nyomatékosan elmondta a hallgatóságnak, hogy bár néhányuk hajlamos azt hinni, a filmrendező nem teremt semmit, nem Isten.
Az előadás talán legérdekesebb pontja az volt, amikor Fliegauf a Csak a szél levetített jelenetét szinte filmesztétai érzékkel kezdte elemezni, mókás pillanatokat okozva a közönségnek. A rendező nem tudja megmondani, hogy mitől működik a film, nem biztos a szimbólumok jelentésében, szerinte Anna mosakodása kicsit erotikus, talán kiszolgáltatott és ezért félelmetes. Ezzel a gesztussal akarta Fliegauf érzékeltetni, hogy a filmrendező nem teremt, az apró dolgok már ott vannak, sok mindent egyszerűen nem lehet befolyásolni.
A kép előterében Fliegauf Bence © Peter Himsel, Berlinale 2013
David Gordon Green legújabb filmje egy izlandi alkotás remakje, ezért felvetődött a kérdés, hogy mit csinál ilyenkor a forgatókönyvvel, milyen érzés így írni és rendezni. A rendező elmondása szerint tiszteli és szereti az alapanyagot, de belerakott egy csomó érzelmet, agresszívabbá tette, sokat improvizáltak a színészek, hiszen csupán egy hatvan oldalas forgatókönyv állt a rendelkezésükre. Az amerikai rendező is a kis dolgokról beszélt, azokról a gesztusokról, amik a saját víziói, ezek segítségével magáévá tudta tenni a filmet, így nem érzi túlságosan befolyásosnak az eredeti verziót.
Fliegauf a projekt kiválasztását tartja a filmkészítés legizgalmasabb részének, ezért nincs két projekt közötti időszaka, mindig dolgozik valamin. A forgatókönyvírást saját magának való levélírásként értelmezi, de magát a forgatókönyvet csak eszközként használja. Különösen nehéznek találja a dialógok írását, főleg azért mert szerinte maga a csönd is kommunikáció, néha a hallgatás többet mond, mint egy hosszú párbeszéd. Ezt nevezi kelet-európai némafilmnek. Megjegyezte, a Csak a szélben mindössze egy jelenet van, amiben valóban egy hosszan megírt párbeszéd található, az is azért volt fontos, hogy érzékeltetni tudja, miként működik a rasszizmus Magyarországon.
Az előadás vége felé már szó esett a forgatókönyvírás üzleti aspektusáról is. Miként ír másképpen az alkotó, ha megrendelésre dolgozik, és nem ő fogja rendezni a filmet? David Gordon Green a részletességben látja a különbséget. Ha rendezni is ő fog, akkor minden egyes apró részletet beleír a forgatókönyvbe, megrendeléskor pedig általánosságban fogalmaz, nem határoz meg konkrétan semmit. Elmesélte, hogy egyszer végül még is ő rendezett egy másik alkotó számára írt forgatókönyvet, majd sok ideig dolgoznia kellett rajta, rá sem ismert. Fliegauf szerint Magyarország alkotóinak az a problémája, hogy mindenki rá van kényszerülve az „auteur" hozzáállásra, így egy csomó kiváló filmrendező nem tud dolgozni, mert az írással küszködik éveken keresztül. A Csak a szél írója és rendezője saját magára elsősorban íróként gondol.
David Gordon Greene és Fliegauf Bence a Talent Campusosokkal
© Peter Himsel, Berlinale 2013
A Berlinale Talent Campus beszélgetésének hangvétele és az alkotók őszintesége megmutatta, hogy még napjaink legjobb filmrendezői is gyakran gyerekes problémákkal küzdenek, ha filmről van szó. De elsősorban úgyis minden a mozgókép iránt érzett szeretetről szól és nem a hibátlan profizmusról.
