A parasztok Amerikába mennek

A film Kelet-Európa egyik hegységének lábánál elterülő faluban játszódik. A kis faluban a házak majdnem fél kilométernyire helyezkednek el egymástól. A dombok miatt a teljes falura csak a hegység közeli csúcsairól lehet rálátni. A dombokról lefelé futó utak találkozásánál van a falu kis központja: néhány lakóház, bolt, kocsma, kultúrház. A falut körülbelül ötszázan lakják, mintegy 120 házban. A település környékén gyakori a repüpőgép-szerencsétlenség. Főút nincs a közelében, ezért a civilizáció által szinte érintetlen. A házak közti földutak, a gyakori esőzések miatt nehezen járhatóak és sárosak, ezért az itteniek mindig gumicsizmában járnak.
A falubeliek szelíd emberek. Arcuk mélyen barázdált. Egyetlen megélhetési forrásuk a favágás.
Az egymással szemközti domboldalakon lakó parasztok havasi kürttel kommunikálnak, jól megszabott jelrendszerük van.

Délelőtt van, körülbelül 10 óra. A férfiak az erdőben fát vágnak, amikor egy motorbiciklis végigpöfög a domboldalakon az ócska gépén. Meg-meg áll a magányos fáknál és valamit felszegez a törzsükre (a képsor kissé emlékezetet a western filmek vérdíj-plakátainak kifüggesztésére). A motoros beér a faluba, eldöcög Ioan faluszéli háza előtt. Ioan elítéli a falu zárkózottságát és a vérfertőző házasságokat, ezért az ő családja nem fertőzött. Családcentrikus, a körülményekhez képest liberális gondolkodású ember. A középkorú Ioánnak két gyereke van: Gelu (23 éves fiú), Marianna (19 éves lány, ő vezeti a falu kocsmáját). A világtól elszigetelt faluban gyakori a vérfertőzés – a családon belüli házasságok miatt –, ezért sok félbolond lakja. A bolondokat eddig ápoló orvos már halott. A faluban annyi a temetés, hogy erre már oda sem figyelnek az emberek. Azt is megtudjuk, hogy az öregek tanácsának gyűlésén eldöntötték, hogy ezen sürgősen változtatni kell. A döntést senki sem veszi komolyan, hiszen ezt minden évben megszavazzák néhányszor.
Felharsan a hegyek közt a vacsorához hívó kürtök hangja, ezért a favágók visszaindulnak a faluba. Útközben Ioan megpillantja az egyik – a motoros által kitűzött – plakátot. Böngészve felolvassa a többieknek:
„Orjási lehetősék. 3 éves ösztöndily Ámerikában a modern farmos falugazdálkodás elsalyátításáért 3 ember nyerhet a pályázaton és mehet az óceánon túli kontinensre. Jelentkezzés a fővárosban a ... levélcímen.”
Ioan hazaér. Látja, hogy a falusiak mindenütt a kitűzött plakátokat böngészik. Ekkor határozza el, hogy megszervezi a faluban a pályázatra való felkészülést. Otthon bejelenti, hogy pályázni fog, és a gyerekeit is arra bíztatja, hogy éljenek a lehetőséggel.

Marianna elindul, hogy kinyissa a kocsmát. A falubeli férfiak szokatlanul nagy számban teszik „tiszteletüket” a kocsmában. A fő téma Amerika, amiről nagyjából annyit tudnak, hogy jó gazdag hely és nagyon messze van.
A falu „megbolondul”. Mindenki a kontinensről szeretne informálódni, ezért megkérik a frissen kinyitott vegyesbolt tulajdonosát, hogy hozzon valamit, amiből megtudhatják, hogy milyen az az Amerika. Így kerül a kultúrotthon tetejére a műholdas antenna, a teremben pedig egy színes televíziót helyeznek el. Minden házban megjelenik a Coca-Cola, Ioan a hosszú subájából dzsekit varrat. A lányok selyemharisnyákról, csipkebugyikról álmodoznak. Budmila, az öreg világjárt cigány angol tanfolyamot indít, az emberek tankönyveket rendelnek. A havasi kürtök immár nem az esküvőkről és a tejhozamról szólnak hanem az új egyezményes kürtjelek az amerikai utazással kapcsolatos újdonságokat hirdetik. Marianna együttest alapít, Canasie (az üzletember) a kultúrház egyik termét mozivá alakítja át, ahol amerikai filmeket vetítenek, míg a falu papja kelet-európai filmeket vetít az isten házában. Marianna és Canasie szerelmi viszonya személyes vitákkal telt, ezért is titkos szándéka Mariannának, hogy amerikai férjet kerít magának.

A film főleg a falu „Amerika-tébolyával”, a változás folyamatával foglalkozna – Marianna illetve két pillangó szemszögéből láttatva az eseményeket. Marianna elkezd kételkedni a pályázat valódiságában. Nemsokára felfedezi és be is bizonyítja, hogy Canasie eszelte ki az egészet a gyors meggazdagodás reményében, bosszúból a falusiak felgyújtják az üzletet, a boltos házát, akinek az utolsó pillanatban sikerül elmenekülnie a pénzzel.

A falun búskomorság lesz úrrá. Egy hét múlva az öregek tanácsa elhatározza, hogy ők mégiscsak elküldenek három parasztot Amerikába a faluban összegyűjtött pénzből.
A kürtök ismét megszólalnak, mindenki a párnája alá és szekrénye tetejére nyúl, összeszedik a maradék pénzüket. Az a meggyőződés, hogy a falunak kell a modern kultúra.
A repülőjegyre szükséges pénz összegyűlt, már csak néhány millió rubejka (pénznem) hiányzik. Ioan kijelenti, hogy hajlandó eladni a juhait az egyik távolabbi városban, azzal a feltétellel, hogy lánya legyen az egyik az Amerikába utazók közül. Az öregek tanácsa maradéktalanul rábólint az ajánlatra.
Ioan útra kel a juhokkal. Megy hegyen völgyön át, ameddig a határhoz nem ér. Átszökik a juhokkal a zöldhatáron és eladja azokat. Hazatér a pénzzel, majd sorshúzás alapján meghatározzák a másik két utazót.

Az egész falu ünneplőbe öltözik, búcsúzóként Hóra táncot járnak, majd néhányan elkísérik az utazókat a legközelebbi város repülőteréig.
A repülőgép felszáll, miközben a kísérők a repülőtér üvegablaka mögött pergő ritmusú búcsúztató népdalt énekelnek. A gép eltűnik a távolban.

Felirat: „4 év múlva”.

Egy repülőgép közeledik a leszállópályához. Az utazók közül egyedül Marianna tér vissza. Az arca kisimult, elegáns ruhát visel. Senki sem várja. Mélyet szív a hazai levegőből, és a közeli autósboltban egy motorbiciklit vásárol. A kamera feligazít a hegyek felé tartó Mariannáról és felemelkedve végigsuhan a dombok mentén, fel a távoli hegycsúcsok felé.