Bergmant deprimálják saját filmjei

Nem akad őszinte kritikusa

A nem kifejezetten vidám illetve pozitív alkotásokról híres Bergman nem szereti nézni saját filmjeit, mert depressziós lesz tőlük. "Nem nézem túl gyakran a filmjeimet. Egészen kikészülök, sírás közeli állapotba kerülök tőlük. Szörnyű érzés ez” mondta el a svéd tv-nek adott interjúban.

A 85 éves rendező - akit a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alakjaként tartják számon - a svéd SVT-nek adott interjúban elmondta még, hogy szerinte a filmes kifejezésmódot a médium és ezzel együtt a saját maga korlátain is túlra tolta ki. Közben Bergman másik problémája, hogy úgy érzi, mióta 1956-ban A nyáréjszaka mosolya című filmjével fődíjat nyert Cannes-ban, a hírneve miatt senkitől nem kapott őszinte kritikát.

"Azóta sem volt senki, akivel megvitathatnám a forgatókönyveimet. Sőt, mikor a film elkészült, senki sincs, akinek megmutathatnám, azzal az elvárással, hogy őszinte véleményt mondjon róla. Csak a csend van.”

Ezzel szemben a svéd rendezőnek boldog emlékei is vannak, elsősorban amikor a becsületrendet kapta meg 1985-ben Párizsban. Az emelkedett hangulatban Bergman többek között elhasalt egy limuzin padlóján és a következő nap volt az egyetlen, hogy egy próbára másnaposan érkezett meg.