Egyszerű, sima, sallangmentes - A nagy füzet forgatásán jártunk

Szász János újra forgat

Szász János az idei fapados szemlén egy dokumentumfilmmel jelentkezett: a Dresden Dolls című portréfilmjéről kritikusunk lelkendezett: és rögtön eszünkbe is jutott, hogy az Ópium óta eltelt már öt év. Az Agota Kristof regényéből készülő film tervét Sőth Sándor producer és Szász János rendező már hosszú évek óta dédelgette: ám előbb jogi majd finanszírozási problémák nehezítették helyzetüket.

A történet a második világháború idején egy határszéli faluban, a nagymamájuknál nevelkedő, a kegyetlen világban túlélni igyekvő ikerpár története. A méltán népszerű könyv jogai több kézen is megfordultak, mire az írónő beleegyezésével együtt hazatalált a filmterv - Sőth Sándor producer pedig Szász Jánost szemelte ki a feladatra. „Szász János több ízben bizonyította már, hogy nagy mestere a mély pszichológiai történetek elbeszélésének, amelyeknek gyerekek a központi figurái.” - indokolta döntését Sőth Sándor 2009-ben a Witman fiúkra utalva. Szász János figyelmét emlékei szerint Janisch Attila barátja hívta fel a rettenetesen erős szövegre: “Már akkor arra gondoltam, hogy nagyon mélyen jár az emberi élet ösvényeiben. Igazából arcul csapott a regény.” - idézte fel a rendező első találkozását A nagy füzettel.

A pénzügyi nehézségek ekkor kezdődtek: az eredetileg német-osztrák-magyar-francia koprodukcióban tervezett film még a Berlinale rangos Co-Production Marketjére is bekerült, és Szász korábbi, Ópium című filmjének szereplője, a dán Ulrich Thomsen is csatlakozott a tervhez. Sőt, 2011-ben az Eurimages is felfigyelt a filmre: a Hunnia Filmstúdió és az Intuit Pictures gyártásában készülő film 360.000 euró támogatást kapott. Ám az MMKA összeomlása is erre az időszakra tehető, így hiába kaptak támogatási szándékról szóló nyilatkozatot, a magyar önrész továbbra is hiányzott a nemzetközi koprodukcióból. Agota Kristóf 2011 nyarán sajnálatos módon elhunyt - így a Svájcban élő, magyar származású írónő, noha többször konzultált a forgatókönyvírás során Szász Jánossal, A nagy füzet beteljesedését már nem élhette meg.

2012. januárjában az újonnan alakult Magyar Nemzeti Filmalap egyik első döntéseként Szász János tervét részesítette 150 milliós gyártási alaptámogatásban, majd a forgatás előkészítése során a produkció újabb 30 millió forint többlettámogatásért fordult az állami finanszírozóhoz, amelynek értelmében a Magyar Nemzeti Filmalap nem támogatóként, hanem társproducerként jelenik meg - és konzultációt kezdeményezhet az utolsó vágott verzióval kapcsolatban. De Szász János nem érzi magát gúzsba kötve: “Sem a Filmalap, sem a Hunnia, sem az Intuit részéről nem érzem, hogy beleszólnának vagy kritizálnának. Követik a forgatókönyvet, néha kicsit az orromra koppintanak, ha valamit el akarok hagyni, de azért mert erős forgatókönyv van - és ennek megfelelően nagy eltérések nincsenek.” - vázolta a helyzetet a rendező.

Ilyen előzmények után természetesen izgatottan zötyögtünk Ceglédbercel felé, ahol A nagy füzet külső felvételei zajlanak egy világtól elzárt erdő kellős közepén. A belső jeleneteket Németországban rögzítették, és az eredetileg Kőszegen és környékén játszódó történetnek néhány jelenetét Sopronban vették fel. A sajtónap az egyik legnehezebb, legérzékenyebb jelenet felvételeire esett, amikor a két ikerfiú édesapjával együtt szeretne átjutni a határon. Ennek megfelelően felhúztak az erdőben egy vasfüggönyt, és lovas őrök ügyeltek az átkelésre, és mivel a nyílt nap fő látványosságának egy jól megkoreografált robbanás számított, talán sejteni lehet, hogy a határátkelés nem végződik jól.

Érezhetően feszült volt a stábban a légkör, de kezdetben még mosolyogva fogadták a sajtót, főleg mikor az apát alakító Ulrich Matthes szakadt ruhájában feltápászkodva mászni kezdett a határt jelképező vasfüggöny felé és villogni kezdtek a vakuk, hirtelen váltással Hollywoodban érezhette magát. A német színész nagy bánatára nem tudta megtanulni magyarul a szerepét - így a tervek szerint utószinkronizálják majd. A bukásban Goebbels-t játszó Matthes mellett Ulrich Thomsen is szerepet kapott a filmben, ám ő látogatásunk idejére már lejátszott: az Ópium című film főszereplője egy náci tisztet alakít.

A film főszereplői a beszédes nevű Gyémánt-testvérek, Andris és Laca, akik a rendező állítása szerint “a hátukon viszik az egész filmet.” Kedves, nyílt tekintetű fiúk, akik jéghidegen pillantanak egymásra a kamera előtt, ám két jelenet között lelkendezve számolnak be szüleiknek a telefonon, az édesapa üdvözletét pedig tényleg szó szerint minden stábtagnak tolmácsolják a gyerekek. Az RTL Klub kameráját látva értik meg a helyzetük súlyát: szerepelnek egy magyar filmben, ezért benne lesznek a televízióban, az esti híradóban. Aztán aludni térnek, hiszen fáradtak, kora reggel óta forgatnak, ráadásul az egész film egyik legnehezebb, legérzékenyebb részét.

Agota Kristóf regényében az elbeszélői “mi” nagyon fontos szerepet kap, hogy ez a két gyerek valójában egy - és erről Szász János sem gondolkodik másként. “Ők egyek. Az elején még kettő, de a történet során eggyéválnak. Mi semmik vagyunk hozzájuk képest: mélyen ismerik azt a helyezet, amiről ez a történet szól. Sokat tanulunk tőlük.” - elemzi gyerekszereplőit a rendező “A színészeknek nagyon fontos a találkozás ezzel a két gyerekkel. Voltaképpen az én társulatom játszik ebben a filmben, akiket szeretek: Molnár Piroska, Andorai Péter, Székely B. Miklós, Tóth Orsi, Kiss Diána Magdolna, Bognár Gyöngyvér. Ez az én képzeletbeli színtársulatom, mert ők egyszerű színészek, tudják hogyan kell egyszerűen létezni a kamera előtt. Nagyon szép az az egység, ahogy a gyerekekhez viszonyulnak ezek a színészek: leegyszerűsödnek és minden sallangmentessé változik. Egyszerű, sima és remélhetőleg, isten adja, igaz.”

Az operatőri székben hiába is keressük Szász János megszokott alkotótársát - Máthé Tibor helyett ezúttal egy osztrák operatőrrel dolgozik a rendező, Christian Berger munkáját Haneke filmjeiből ismerhetjük - legutóbb A fehér szalagban végzett operatőri munkájáért jelölték Oscar-díjra. Nemhiába emlegettük már korábban is Haneke filmjét A nagy füzet rokonaként, most még egy stiláris kapocs is termett a két film között. Bergert a natúr fények iránti rajonsága miatt szokás dicsérni: a Szász-forgatáson sem láttunk egy lámpát sem, természetes tűző nap mellett forgatták a jelenetet, igaz, a kamera mellett Szász János ült egy zsámolyon és instruálta a gyerekszínészeket, az operatőr egy nagy fekete sátorban követte a jeleneteket és jelezte, hogy elégedett-e a felvétellel. A nap azonban kegyetlenül haladt az égen, a stábnak igyekeznie kellett, ha naplemente előtt rögzíteni akarta a technikailag kifejezetten nehéz jelenetet - úgyhogy mi sem vártuk meg a forgatási nap végét. A forgatáson fotózó Dobos Tamás fotójából azonban remélhetjük: sikerrel befejezték a forgatást, és év végére talán már a mozikban láthatjuk Szász János legújabb filmjét.

A forgatáson készült videó: