Ember Judit 80

Vetítés-és kerekasztalbeszélgetés

Május 20-án, szerdán vetítést és kerekasztal-beszéletést szervez az ELTE BTK Művészetelméleti és Médikutatási Intézete a rendezőnő születésének 80. évforfulója alkalmából. Az esemény délelőtt 10 órakor kezdődik az 1983-as Pócspetri című film vetítésével, melyet délután újabb film, az Újmagyar siralom követ. A programot kerekasztalbeszélgetés zárja, melynek résztvevői Győri Zsolt, Kovács András Bálint, Takács Ádám és Varga Balázs lesznek.

Ember Judit 1935. május 16-án született Abádszalókon, 1959-ben magyar-történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A Színház- és Filmművészeti Főiskola TV- és Film főtanszakán 1964-ben kezdte meg tanulmányait, diplomáját 1968-ban szerezte meg.

Friss diplomásként a Mafilm Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdiójába került, a hetvenes évektől a Magyar Televízióban és a Balázs Béla Stúdióban készítette tabutörő dokumentumfilmjeit, amelyek közül többet betiltottak, például az 1982-ben készült Pócspetri-t és a Hagyd beszélni a Kutruczot (1985) címűt.

A Pócspetri forgatásán

A Fekete Doboz című videófolyóirat egyik alapítója volt 1987-ben. Egyetlen dokumentum-játékfilmje a Fagyöngyök (1978). Kjátékfilmben – Sípoló macskakő (1970), Végre, hétfő (1971) – rendezőasszisztensként működött közre. 1989-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki.

 Fagyöngyök

1989-ben elnyerte a 21. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes díját, 1990-ben pedig a Magyar Film- és Tévékritikusok díját. Munkásságát Nagy Imre-emlékplakettel (1993) és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1998) ismerték el. 2002-ben a 33. Magyar Játékfilszemlén Életmű-díjat, 2004-ben kiváló művész címet kapott. 2007-ben, életének 72. évében halt meg.

„Ha filmjeit nézzük, van, ahol feltűnik az arca és halljuk a hangját is. Az arca csupa figyelem és tartózkodás. Meg kell figyelni, ahogy kérdez és beszél. Figyelmével és belső hangjával szinte kivarázsolja az igazat az emberekből. Ahogy figyel, ahogy kérdez, szelíd erő jellemzi. A lágysága nyitja fel a görcsösen őrzött, elsüllyesztett, a soha-nem-kérdezett emlékekből áradó titkokat. Szelídsége és figyelme magadja a válaszolónak a biztonságot. Ahogyan a filmjeiben sincs sallang, se fölösleges dekoratív elem, úgy is kérdez. Mondatszövése pontos. Megéled az ember, életre kel a történet. Neki, és kizárólag csak neki mondják el azt, amit eddig másnak még soha. Ettől él a dráma a filmjeiben, ebből a feszültségből táplálkozik a drámai erő. Évtizedek retteneteit feloldani és a figyelő idegen kamera ellenére bensőségessé tenni a beszélgetést – ez is egyik sine qua nonja művészetének.” (Losonczi Ágnes: Az igazat, csakis az igazat…s a teljes igazat vallja. In: Az Ember-lépték. Osiris - Kodolányi János Főiskola, 2003.)

(Forrás: ELTE BTK, Manda)