Formanek Csaba: Impresszió esőben

1. kép Külső, nyári reggel

Dombos vidék, napsütés. Nagytotál. Kis völgy fasorral és földúttal. Középen egy kisebb dombon düledező házikó. Jobbra halastó nyúlik be a képbe. (Tó helyett lehet kerekeskút is.)
A házikó meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Az omladozó vakolat fölött a fél tető korábban már leszakadt. Úgy tűnik, mintha a maradék tetőrészt is csak a kis vaskályha kivezető csöve tartaná a helyén.

Lassú farth a házikó felé. Szemben a bejárati ajtó nyitva áll, előtte festőállvány vászonnal, mely a kép síkjára merőlegesen áll.

Egy ember jön ki a házikóból, kezében bádogkannával. A tó (kút) felé indul. Csend, lassú közelítés farthtal. A tó (kút) már nincs a képen, a férfi kisétál a látószögünkből. Halljuk, ahogy merít a vízből.

Közben a kamera lassan a ház körül kocsizik, úgy fordul, hogy a vászon jól láthatóvá válik. Egy készülőben lévő tájrészletet látunk rajta. Földút, fasor, dombok, gomolyfelhők. A férfi belép a képbe és bemegy az ajtón. A kamera most a fal mellett halad. Az omladozó vakolat közelképei vonulnak el szemünk előtt. Egy falhoz támasztott talicska. Ahogy a nyitott ablakhoz érünk, a férfi is belép a képbe. A kannából a kályhán lévő fémpohárkába önt a vízből. A kép megáll, hátulról figyeljük a férfit, amint megpiszkálja a kályha tüzét. Halljuk a piszkálás hangját.


2. kép Belső, időben folyamatosan

A házban vagyunk. Bőszekund a festőről, amint a kályha melletti polcról leveszi a kávésdobozt. Egy kiskanállal egy szűrőbe pakol a kávéból és azt egy bögrére helyezi. A közben felforrósodott vizet lassan átcsorgatja a kávén.

Otthonosan mozog a szűk és rendetlen szobában, a házikó egyetlen helyiségében. Figyelmét a kávéfőzés tevékenysége köti le. Mozdulatai nyugodtságról, kiegyensúlyozottságról tanúskodnak.

A szoba berendezése agglegényesen igénytelen és rendetlen. A festő a féltetős állapothoz alkalmazkodva rendezte be élethelyét. Mint majd látni fogjuk a további képsorokban, ágyát az időjárásnak megfelelően mozgathatja a két térrész között. Így válik majd lehetővé, hogy ágyában heverészve a felhőket szemlélhesse. Az ágy most a tetőtlen rész alatt van. A szabad ég alatt ezen kívül csak ütött kopott asztalát és székét tartja.

A fedett részben középen egy kis vaskályha. Egyik oldalán a polc és egy ócska szekrény, a másik oldalon, az ajtó felől az ablak alatt egy kisebb asztalkán ecsetek, festékek, egyéb eszközök. Az ajtó és az asztalka közötti tér az ágy számára van fenntartva. Korábbi képei lefóliázva a szekrény mellett a falhoz döntve.

A festő a nagy felfordulás ellenére mindennek pontosan tudja a helyét. A kávéfőzést is nagy gyakorlattal, szinte szertartásszerűen csinálja.

Vizet fröccsent a kályhába. A tűz sisteregve elalszik. A cukortartóért nyúl, de az üres. Cukor nélkül kénytelen inni. Beleszürcsöl a forró kávéba. Az asztalhoz megy, leül. Szünet. Sötét.


3. kép Belső, később

Közelkép a festőről, amint asztal szélére helyezett sótartót vizsgálja. A távolság az asztal széle és a sótartó között kb. 10 cm. A kamera hátrafelé kezd kocsizni, az ajtó irányába. A festő feláll guggoló helyzetéből és ő is az ajtó felé indul. Kilép az ajtón és megáll oldalt a falhoz simulva. A képen a festő szekundja, háttérben a fal. Pókháló lóg be a képbe, fonálon lecsüngő pók. Vár. Rövid szünet. Visszamegy a házba, a kép követi. Kiváncsi tekintettel vizsgálja az asztalt. A sótartó az asztallap legszélén van.


4. kép Belső, kicsivel később

A festő az ágyon hever, két kezét a tarkója alatt összekulcsolva. A felhőket szemléli. Teljesen felülnézetből bőszekundban látható. Arcán nyugodtság és a természetből rávetülő derű. Átszellemült nyugodtság.


5. kép Belső-külső, időben folyamatosan

A festő szemszögéből. A tető és a fal széle keretezi a lassan vonuló gomolyfelhőket.


6. kép Belső, folyamatosan

Újra a festőt látjuk az ágyon a 4. Kép beállításában. Nagy levegőt vesz, de nem erőlködve, hanem olyan könnyedén. Fölfelé fúj.


7. kép Belső-külső, folyamatosan

Nagyjából az 5. Kép beállítása. A felhők átrendeződnek.


8. kép Külső, valamivel később

Totál a házikóról. A festő az állvány előtt ül a fűben. Egy látcsővel szemléli a terepet. Kezével térdeire támaszkodik.


9. kép Külső, folyamatosan

Közelkép a festőről, szekund plan. Az erős napfénytől torz mosoly az arcán.


10. kép Külső, folyamatosan

Azt látjuk, amit a festő a látcsővel. Nincs kitakarás a látcső miatt. Végigpásztáz a tájon. A földút vonalán kivül sehol emberi kéz nyoma. Fák, dombok, bokrok. Az egyik domb tetején furcsa módon egy madárijesztő groteszk figurája. Visszairányítja rá a képet. Borulást látunk, amint végigfut az árnyék a domboldalon. Szemerkélő eső hangja.


11. kép Külső, folyamatosan

Nagyjából a 8. kép totálja a ház előtt ülő festőről, amint nem sietve, de határozott mozdulatokkal feláll, a képet beviszi a házba. A kamera lassú farthtal a házikó felé közelítve úgy fordul, hogy belássunk az ajtón. Így látjuk, mit csinál odabent a festő. Ágyát éppen most húzza át a fedett részre. Leül. Az ajtónyílásban a térdét látjuk és a két kezét, amint a térdén nyugtatja. Egyre élénkebben esik az eső. Sötét.


12. kép Belső, kicsit később

Bent vagyunk a házban. Szemből látjuk a festőt , amint az ágyon ülve egy vastag könyvet olvas. Esik az eső. Afféle "szent ember" benyomását kelti, aki úgy illeszkedik környezetébe, mint Szent Jeromos az itáliai tájba Rembrant képén . Szelídség. Lassú ráközelítés az arcára. Szekundnál megáll a kép.


13. kép Belső, később

Eső után. Bíztató napsütés árad be a tető nélküli házba. Az ajtó szemszögéből látjuk, amint a festő egy rossz seprűvel tereli a vizet a két térrész közötti kis elvezető árokba. Látszik, hogy nem először csinálja. A kamera leereszkedik, hogy lássuk, amint a víz a küszöb alatti résen folyik ki. Aztán felemelkedik a kép. Közben a festő végzett a víztelenítéssel, most éppen a falhoz állítja a seprűt.

Óvatosan felemeli a festményt, amit a polc mellé rakott, és kiviszi. Kimegy a képből, majd visszajön, a palettáért nyúl a kis asztal felé. Ekkor hangzik el az első kiáltás (férfié).

- Hahó!

Szinte belehasít a csendbe. És a visszhang. A festő kinéz az ablakon, a hang forrását keresve. Ekkor a kamera elindul felé. Visszateszi a palettát. Folyamatosan kifelé néz. A kamera a festő válla körül az ablak felé fordul, így a festő szemszögéből az ablakon át látjuk nagyjából azt a tájrészletet, mely a készülő festményen is láttunk már. Homályosan látunk egy mozgó piros foltot. Messze van és az ablak üvege is elég mocskos ahhoz, hogy ne látszódjon rendesen.
A kamera tovább fordul, így az ablak kikerül a képből. A festő kinyitja az ablakot. A látcsővel, mely a nyakában lóg, jobban szemügyre vesz a látványt. Másik kezével az ablak párkányára támaszkodik.

14. kép Külső, folyamatosan

Azt látjuk, amit a festő a látcsőben. A kameramozgás a látcső keresgélő mozgását idézze. A sárban kerékpárnyomok. Aztán megtalálja a piros kerékpárost. Női láb, szandál, ahogy tekeri a biciklit. Feljebb igazít. A piros szoknya, amint a csomagtartót csapkodja, majd a blúz és végül a lány arca is bekerül a képbe.

Vidám, kipirult arc. Barna haja vizesen lobog a szélben. Látszik, hogy élvezi a szabad levegő frissességét, a mozgást. Lendületes a kép is, ahogy követi a lányt. Ez az első, egyetlen hasonló felvétel a filmben.

Újabb kiáltás. Egy másik férfihang, hangosabb.

-Halihó!

És a visszhang. A festő látcsöve visszafelé indul, keresve a hang forrását. Két fiatalember kerül a képbe, akik nem sokkal lemaradva követik a lányt. ők is vidámak, felszabadultak.


15. kép Belső, folyamatosan

A festő premier planban, amint visszaigazít a lányra.


16. kép Külső, folyamatosan

Újra a lány a képen, a látcső szemszögéből. Már távolodik a földúton. Kissé hátulról látjuk a teljes alakot, amint tekeri a kerékpárt. Szép ívű dereka, ringó csípője.

Újabb kiáltás, még hangosabb:

- Hali-halihó!

És a visszhang. Nem sokkal később a két fiú is bejön a képbe.


17. kép Külső, kicsit később

A három kerékpáros eltűnik a dombok között.


18. kép Belső, folyamatosan

A festő premier planban. Leemeli a látcsövet. Továbbra is kifelé néz az eltűnés irányába. Csönd, mozdulatlanság. Hosszan tartott kép.

Aztán, mint egy álomból ébredve, becsukja az ablakot.


19. kép Külső, kicsit később

Totálkép a házról. A festő kilép, kezében a palettával. A képhez megy.


20. kép Külső, folyamatosan.

Közelkép a vászon előtt álló festőről. Festéket kever a palettán. Megáll a mozdulatban, elgondolkodva nézi a képet. Szünet, csend. Otthagyja a képet, elindul a ház felé. A kamera követi.

Szárnycsapkodás hangja. A festő visszafordul. Dermedten nézi, amit lát. Rövid szünet. A kép hátrafelé kezd haladni. Egyre erősödő lihegésszerű hang. Egy fekete varjú a festővászon tetején. Tátott csőrrel liheg.


21. kép Belső, később

A festő az eső hangjára ébred. Az ágyon fekszik. Nagyjából a 12. kép beállítása. Kinyitja a szemét. Szünet. Lassan felkel. Kimegy a házból.

A megázott képpel jön vissza. Az ablak alá helyezi a kis asztalkára, ahol az ecsetek vannak.


22. kép Belső, később

A képen a festő ül az ágyon. Esik az eső. Szemben az ajtó nyílása. A festő maga elé néz. Mintha fáradt lenne. Kezei a térdén, az egyik ökölben. (Lásd: fotó) A kamera lassan fordul a festmény felé. Elmosódott ecsetvonások. Tovább fordul a szoba hátsó része felé. A festő jön be a képbe, kinyitja az ócska szekrényt, egy ideig keresgél, majd esőkabátot vesz ki belőle, felveszi.

23. kép Külső, kicsit később

A ház az esőben. A festő kilép az ajtón és elindul lefelé a kis dombon. Farthtal indulunk felé. Egy ideig követjük, majd a kép megáll, a festő távolodik.


24. kép Külső, valamivel később

Egy nagyobb földút mellett vagyunk. Az eső továbbra is esik. Piros postaláda az előtérben, amilyen a tanyáknál szokott lenni. Több tanya postaládája. A festőt látjuk közeledni.

Amikor odaér, a kép ereszkedni kezd. Látjuk, amint kinyitja a postaládát. Nem talál benne semmit. A kép tovább ereszkedik, a postaláda alatt aluminium ételhordó, amint az esőcseppek hullanak rá. A festő felemeli. A kép is emelkedni kezd az eredeti magasságig. Látjuk távolodni a festőt, kezében az ételhordóval. Szárnycsapkodás. A lihegő varjú száll a postaláda tetejére. Egy kis ideig ott liheg, majd a festő után repül.


25. kép Belső, valamivel később

Nagyjából a 12. kép szűkebb plánja. A festő az ágyon ül, ölében az ételhordó egyik rekesze. A kanál hangja, ahogy hozzáér az aljához. Eszik. Kissé görnyedten ül. Láthatóan nincs túl nagy étvágya. Felemeli a sótartót és hosszan, nagyon hosszan sózza az ételt. Az eső pedig esik.


26. kép Belső, valamivel később

Totálkép a festőről. A kis asztalka előtt ül, ahová a megázott képet tette. Valamit fest rá, de nem látjuk, mert a vállával eltakarja.

Lassú farth a festő körül és a festmény felé. Láthatóvá válik az apró piros folt, melyet az elmosódott, maszatos képre fest.


27. kép Belső, később

Közelkép arról, amint a kannából egy lavórba vizet önt, és megmossa benne festékes kezét. A tiszta vízben elvegyül a festék Egy koszos rongyba törli. Az eső hangja egyre bizonytalanabb. Lehet, hogy már elállt?

A festékes vízben a festő arca tükröződik. Saját magát nézi.


28. kép Belső-külső, később

Az eső már elállt. Az ajtó szemszögéből látjuk a festőt, amint az asztal mellett görnyedve a sótartót szemléli. A kamera befelé indul, a festő kifelé.

A kamera lassan a kisasztal felé fordul, melyen ott a festmény. (Az asztal és a sótartó kikerül a képből.) Az elmosódott dombos táj közepén a piros folt. És még két fehér, akik követik, és más alakok, szinte zsúfolásig megtöltve a képet. Az égen repülőgép és madarak, lent lovasok, gyalogosok, katonák, egy juhász egész nyájával, kutyákkal. Valakik akasztófát ácsolnak, cirkuszi mutatványosok gólyalábasokkal, vadászok az elejtett vadakkal, gyerekek játszanak, táncosok, karneváli menet.

A kamera visszafelé járja be azt az utat, amit az 1. képen. Kimegy az ablakon. Ekkor jön vissza a festő és válik láthatóvá a helyét ismét megváltoztató sótartó. A festő visszahelyezi az asztal szélétől beljebb, ahol eredetileg volt. Elindul kifelé. A kamera is végig a fal mentén. Az ajtó mellett látjuk a festőt a falhoz símulva. Liheg. Majd a házat figyelve egyre távolodunk. Közben a festő újra bemegy a házba, majd kis idő múlva megint kijön stb. Csönd van, késő délután, lassan alkonyodik

Sötét.


-Vége-