Internetes kánonvita

Ki maradt ki a Top40-ből?

"Hol a pokolban van Jim Jarmush?" - A nagy vesztesek

Ridley Scott

Az Alien3 rendezője, David Fincher mellett igazán helyet kaphatna a legjobb 40 filmes között az Alien-széria első darabját jegyző Ridley Scott is, érvel egy hozzászóló a kritikusok listájára reagálva. Másvalaki Sofia Coppolát (Öngyilkos szüzek) és Jane Campiont (Zongoralecke, Egy hölgy arcképe) hiányolja a kedvencek közül, valamint Scorsese második helyezésének kapcsán elmereng Steven Spielberg kihagyásáról, aki - ha mostanában másként nem is, de - üzletemberként a mai filmvilág vezető személyisége.   
  
Scorsese kiemelt szerepét egyébként többen megkérdőjelezik, elsősorban az utóbbi időkben készített filmjei miatt: a '70-'80-as években valóban nagyszerű munkái voltak, de a 1990-es Nagymenők óta nem tudja megközelíteni régi önmagát. Ha a lista a jelen nagyságai kapcsán a régi filmeket ilyen súllyal veti latba, nem sok értelme van az egész névsor összeállításának, vélekedik egy Coppolát, Altmant, Bertoluccit és Polanskit hiányoló olvasó.

Martin Scorsese

A jogtalanul kimaradtak között felmerül a "brilliáns" Danny Boyle neve is, akinek egyes vélekedések szerint akár már csak a 28 nappal később nyitójelenete miatt helye volna a Top40-ben, főleg ha ehhez hozzávesszük a Trainspottingot és a Sekély sírhantot is.  

"Hol a pokolban van Jim Jarmush?", kérdezi egy londoni hozzászóló, aki a kritikusok munkáját egyébként igen alaposnak és átgondoltnak tartja. Ugyancsak szívesen látná Spike Lee nevét a legjobbak között, és kissé elégedetlennek mutatkozik a dobogós helyezettekkel.

Több távol-keleti géniuszt!

A "kevésbé világhírű" filmrendezők közül több távol-keleti alkotót is a kánonba illőnek gondolnak a rajongók. Így például a japán horrorfilmes Heideo Nakata Ring és Dark Water című moziját az utóbbi évtized két legerőteljesebb horrorjának véli egy brit olvasó.  

Chen Kaige

Szintén kritikát váltott ki, hogy a zsűri nem választott kínai rendezőt a listába (kivéve Wong Kar-Wai-t, aki nagy filmjeit még Hong-Kong Kínához csatolása előtt készítette). Zhang Yimou és Chen Kaige a kínai ötödik generáció filmrendezői közül méltán megérdemelték volna, hogy szerepeljenek a felsorolásban, írja egy birhimgmani lakos. Kaige egyébként az európai filmfesztiválok rendszeres résztvevője, legnagyobb sikerét a Cannes-i Fesztiválon érte el, ahol 1993-ban az Isten veled, ágyasom című filmjével elnyerte a fődíjat, az Arany Pálmát.

"Hogy feledkezhettek meg a két tajvani géniuszról, Hou Hsiao-Hsien-ről és Edward Yang-ról?", kérdi kétségbeesetten egy másik véleményező. Yang A One and a two, és Hou City of Sadness című munkája az elmúlt negyed század meghatározó mesterművei, állítja. A Velencei, Berlini, Hawaii-i és Nantes-i nemzetközi filmfesztiválokon több ízben legjobbnak tartott Hou Hsiao-Hsien-t 1988-ban a kritikusok "a jövő mozijának három legmeghatározóbb rendezője" közé sorolták. Filmjeiben az elnyugatiasodó Tajvan kapcsán fogalmazza meg mély érzelmű, személyes benyomásait.    

Az iráni apa és egy görög pacák

A 36. helyre rangsorolt Samira Makhmalbaf elé helyezné egy olvasó Mohsen Makhmalbaf-t, Samira apját, aki számtalan novella, színdarab, és egy regény kiadása után első filmjét 1982-ben forgatta. A bírálók a levél írója szerint elfeledkeztek Mohsen-ről aki ma már Irán egyik legjelentősebb rendezőjének

A görög pacák

számít. Ő készítette 1996-ban a Gabbeh című filmet, majd 1998-ban A csend világát. (Lánya, Samira tizennyolc esztendősen forgatta első filmjét, az Alma címmel.) 
 
Egy gillinghami hozzászóló így fogalmaz: "a zsűri kihagyott egy görög pacákot, aki vagy egy tucat filmet készített már, köztük Cannes-i nagydíjjal jutalmazottat is, és akinek egyik filmjéről éppen nemrégiben maga a Guardian írta, hogy hipnotikus, és mély tiszteletet kiváltó mű. Az illető első neve Theo."

További vesztesek és az ellendrukkerek

A listából további hiányzókat is említenek a szavazásra reagálók: Peter Jackson, John Sayles, Todd Solondz, Terry Zwigoff, Matthew Bright, Peter Weir, Michael Mann, Steve Buscemi, Guillermo del Toro, Shane Meadows, Ken Loach, Mike Leigh, Paul Schrader, Darren Aronofsky, Christopher Nolan, Clint Eastwood, Alex de la Iglesia, George Armitage, Abel Ferrara, vagy a Kieslowski-örökösöknek vélt Nanni Moretti, Julio Medem és Tom Tywker

Ugyanakkor vannak egyetértők is, mint például az az olvasó, aki megköszöni a kritikusoknak, hogy Carlos Saurát kihagyták a Top40-ből. Vagy az a másik ellendrukker, aki örömmel veszi, hogy mellőzték Peter Greenawayt. A szakács, a tolvaj... című filmjének egy közönségtalálkozóján ugyanis szerinte a rendező arrogáns és nagyképű volt, és azóta elveti a sulykot munkáiban is.