Jablonkai Kinga - Tóth Árpád: A hír

Szinopszis

Nyár van, péntek délután. Volánbusz érkezik az üdülőhely ideiglenes megállójába. Leszállók, mind csomagokkal érkeznek, többnyire középkorú házaspárok, vannak, akiket várnak, nagyiék az unokával. Gyorsan szétszélednek. János bácsi is a busszal érkezik, utolsók közt száll le, kutyával van, nem egyszerű leszállni, mert 1 nagy táska is van nála. Ahogy leszáll, rögtön a kutyát szabadítja meg a szájkosártól, és vigasztalja az út kellemetlenségei miatt. Lassan indulnak a tó körüli földúton, ezen a részen még nincsenek házak. Az út egyik oldalán jegenyesor, másik oldalon nádasos rét.
Később.
Jancsi sárga sportkocsival (Renault Megan) ráfordul a földútra. Száguld, dübörög a kocsiban a zene. Jancsi üvölt a mobilba. Az anyjával beszél, hogy ezt a hétvégét is itt tölti, és nem tud beugrani, mert nagyon sok dolga van. Elhúz János bácsi mellett, felkavarja a port.
Megérkezik a ház elé ekkor már egy haverral, beszél, hogy jöjjenek szombaton, persze hogy jó idő lesz, és akkor megbeszélik a nyomda dolgait is. Beáll az udvarba, a kapu persze távirányítható, a házba mindenféle riasztók kikapcsolása után lehet bejutni. Amerre jár, bekapcsolja a TV-t, hűtőből sört vesz elő, a teraszon nyújtózik egyet „friss levegőt szív”.
János bácsi ekkor érkezik a szomszédba. A kapu csak egy dróttal van „bezárva”, a ház ajtaját, ablakát kitárja, hogy szellőzőn. Inni ad a kutyának, megsimogatja. Körbe ját a kertben rosszalló fejcsóválással tekint Jancsiék háza felé, visszamegy a teraszra és a horgászbotokat készíti elő a hajnali horgászatra.
Leszállt az este, ciripelnek a tücskök. Jancsi nappalijából a TV villódzása látszik. Kívülről látjuk, Jancsi fenn van a szobában, valószínűleg telefonál, fel alá járkál az ablak előtt. Közelebbről látjuk: akkor már nem telefonál, kikönyököl az ablakba és János bácsi háza felé néz.
János bácsi falnak dőlve ül az ágyban, cigizik, ölében a hamutállal hallgatja a tücsköket. A kutya az ágy mellett összetekeredve. János bácsi kezében meg-megbillen a parázsló cigi, a hamu leesik a paplanra. Eleinte még bele-bele szív, aztán egyre gyanúsabb hogy elaludt, végül kibillen ujjai közül a cigaretta. A paplanhuzaton parázslik egy pillanatig, de ugyanakkor a távolból kutyaugatás hallatszik. János bácsi kutyája is felugrik és ugatni kezd, János bácsi felriad, káromkodva lesöpri a hamut az ágyról, elnyomja a csikket, eloltja a lámpát, falnak fordul és elalszik.
Jancsi mérgesen dobja a távcsövet az ágyra, „A hülye kutyák!”
Telefonál: „A tanulságos tűzeset ezen a héten is elmarad!”

Mivel a történet eléggé egy irányba mutató, szükségtelennek tartjuk a különbözőségeket képivilággal, stílussal megtámogatni. A sziporkázó, vizuális gegekkel telített, rafinált megjelenítés helyett, csendes, szemlélődő stílusban, kívülálló szemével nézzük a történéseket.


Szereplők

János bácsi: özvegy vájár. Még feleségével szereztek hétvégi házat egy horgásztó partján. Lánya külföldön él, ritkán látja, megsárgult fényképek őrzik emlékét a boldog családi hétvégének, az üdülőben. János bácsi szeret horgászni, olyankor hosszan elhallgatja a fák és a nádas susogását, a természet hangjait, a víz csobogását. Szereti a lemenő nap sugarával cirógattatni az arcát. Sokszor gondolt arra, hogy a következő héten már nem élvezheti ezeket az apró földi örömöket. „A vájár élete nem életbiztosítás”. Nehezen fogadja el, hogy mégis az asszony ment el mellőle előbb. Orvosi műhiba vitte el. Félre kezelték a vakbélgyulladását. János bácsi azóta még annyira sem bízik az orvosokban, a tudomány vívmányaiban, magába fordultan él, nem sokat vár már az élettől. Amit tud, félretesz a lányának.

Jancsi: Jól menő vállalkozó szülők egy szem fiacskája, mindent megadtak neki, pesten járt iskolába, természetesen elsőre felvették a Jogra. Most első éves, egy évet halasztott, 20 év körüli. Igazából nem érdekli a jog, csak apja kedvéért jár oda, nyomózó újságíró szeretne lenni. Mindenféle pályázatokra elküldi anyagait, Egyetemi körökben is sokat szervezkedik, saját újságról álmodozik. A hétvégi házba rendszeresen lejár, többnyire a haverokkal bulizni.
Mindig résen van, miből írhatná meg az „év sztoriját”. Jobb szeret a hétvégi házban lenni, mert ott ő a „kakas a szemétdombon”.

Helyszín:
Ózd, Kazincbarcika környékén egy halastó körüli üdülőtelep.
János bácsi háza, kívülről: Látszik, hogy saját kezűleg készült, az építőanyag többnyire olyasmi, amit annak idején olcsón meg tudtak innen-onnan szerezni, kimustrált liftajtó, raklap deszka, bontásból gyűjtött mettlachi lapok, a ház körül sok „kacat” amik még „biztos jók lesznek valamire”- kimustrált mosógép, hiányzó kerekű bicikli stb. Kicsi ház barátságos terasszal.

belül: nagyon egyszerű berendezés, kis főzőfülke, mosdó állvány, asztal, szék ágy az ablak alatt, rongyszőnyeg. Látszik, hogy a legkevesebb időt töltötték a házon belül, csak enni, aludni mentek be, de rend van és tisztaság.

Jancsiék háza kívülről: Alig kisebb a ház, mint a telek, élénk színű a vakolat, modern stílusú, tetőtérbeépítéssel, fém ablakkeretekkel, kanadai zsindellyel, terméskő talapzattal. Több parabola antenna is van a tetőn, az egyik forgatható, meg egy CB antenna is. A ház előtt több kocsileálló van kialakítva, és természetesen óriási garázsajtó. A kert angol gyep néhány díszcserjével, tujával, melyek körül tőzeges ágyás van, műanyag csövek állnak ki a földből, a locsoláshoz.

belül: A ház alsó szintje egy egylégterű hatalmas nappali, amerikai konyhával, bárpulttal. Járólap a padló, hatalmas fotelok, kényelmes ülőgarnitúra, kovácsoltvas lábú üvegasztal, házimozirendszer, hifitorony. Az emeleten vannak a hálók, csak Jancsi szobáját ismerjük meg, Kevés berendezés van, de azok nagyon modernek, fém és fényes felületek. Jancsi szobájában is van nagyképernyős TV, számítógép. a számítógép előtt bicikliülésszerű szék.
A falon házi fittes felszerelés. Minden helyiségben van telefon.


Jelenetsor: Jancsi megérkezik a házba

Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál:
Látszik az országúton közeledő sárga sportautó, a leágazáshoz közeledve lassít és ráfordul a földútra. Kicsit megfarol az autó, aztán felgyorsul. Por kavarog a képből kifutó autó után Amíg közeledik az autó a kamera áll, a beforduláskor az autó után fordul
2.) Félszekond :
Jancsit látjuk az anyósülésről. Vezet, a hangosan szóló zenére dobol a kormányon. Headset lóg a füléből, kiabál maga elé. Anyjával beszél, hogy a hétvégi házban tölti a hétvégét, nem megy haza. statikus
3.) Totál:
Kívülről látható az autó, halad a földúton.Közeledik a kamera felé, elhúz. Ahogy utána néznék, meglátjuk János bácsit az út másik szélén, simogatja a kutya fejét, akit maga mellé hívott, amikor halotta az autó közeledését. Ahogy ülepedik a felkavarodott por, János bácsi újra útnak indul A kamera enyhe svenkeléssel követi előbb az autó, aztán amikor meglátjuk János bácsit, megáll.
4.) Totál:
A ház felől látható a kapu, egyszerre hangos kattanással nyílni kezd: Ekkor fordul a kapuba Jancsi az autóval. Ahogy beáll, teljesen közel jön a kamerához, az autó elejét látjuk a széttrancsírozott muslincákkal, hallani, ahogy Jancsi kiszáll és becsapja az ajtót. Nem mozog
5.) Félszekond/ totál:
Jancsi a bejárati ajtón belül kikapcsolja a riasztót (bebillentyűzi a kódot, a gombok csipognak). Bemegy a nappaliba, a fotelba dobja cuccait, az asztalról felveszi a távirányítót, bekapcsolja a TV-t, felmegy a szobájába, bekapcsolja a számítógépet, de nincs türelme ott ülni előtte, amíg beindul, csöng a mobilja, ami meg mindig a „fülébe van dugva”, egyik haverral beszél, hogy jöjjenek le a hétvégére. Beszéd közben kinyitja az ablakot, beírja a jelszót a számítógépbe. Lemegy a konyhába. Sört vesz elő a hűtőből. Kimegy a teraszra. Kézikamerával követjük a történéseket.
6.) Totál:
A teraszt látjuk, Jancsi a kerti székbe veti magát, kezében a sörrel. Leveszi a fejéről a mobilt, az asztalra veti, végre hátra dől, nyújtózik, aztán iszik a sörből, statikus
7.) Totál:
A kilátás a teraszról, látni János bácsit, ahogy közeledik a szomszéd ház felé. Lassú svenk.
8.) közeli:
Jancsi követi tekintetével János bácsit, mosoly suhan át az arcán. statikus


Rendezői koncepció

Ez a rövid film nem akar az élet nagy kérdéseire választ adni, de még csak nem is akar ezekkel foglalkozni. Egy pillanatnyi döbbenetet, egy fricskát akar a nézőnek adni, aztán az élet megy tovább.
Azt hisszük történni fog valami, valami hír értékű. Várjuk a katarzist, de nem az történik, amire számítunk, egy kicsit nem értjük, egy kicsit még várunk, hogy hátha, aztán továbblépünk.
A filmben két egészen különböző ember életébe pillanthatunk bele. Két különböző korosztály képviselője, két különböző anyagi és egzisztenciális helyzettel, két különböző családi háttérrel, foglalkozással, két különböző értékrenddel. Ez a két ember egymás mellett tölti a hétvégéket, belelátnak egymás életébe, elképzelik és megítélik egymást.
A különbség annyira nyilvánvaló, hogy arra számítunk, ebből adódik valamilyen konfliktus, arra várunk, hogy mikor, hol, hogyan pattan ki az ellentétek közti feszültség. De nem pattan ki. Csak annyi történik, hogy az egyik fél éli a maga életét és nem történik vele semmi. S épp azzal, hogy nem történik vele semmi, meghiusítja a másik ember tervét. Azzal, hogy nem történik vele semmi, azzal mutat fityiszt a másiknak, aki mindenből képes lenne szenzációt csinálni, a maga érdekébe állítani, tekintet nélkül arra, hogy mások életében az általa áhított, hír értékű történés súlyos és tragikus esemény.
A filmben nem szándékunk véleményezni, értékelni. El kell fogadni, a világ változik, az információkat óriási tömegben zúdítják ránk. Nem akarnak dönteni helyettünk, hogy miről tudósítsanak miről ne. Mi pedig képtelenek vagyunk az óriási mennyiség miatt értékelni, mérlegelni.
Belefásulunk a szörnyűségekbe, megszokjuk a tragédiákat, természetesnek vesszük, hogy híres emberek magánéletéről pletykálnak. Hozzászokunk, hogy a hírek szenzációs történésekről, tragikus, szokatlan, meglepő dolgokról szólnak. Így ezek az elvileg érdekes dolgok elveszítik súlyukat, visszájára fordul az értékrend. A borzalmak, fantasztikumok érdektelenné válnak, s ha csak egy percre is de megdöbbenünk egy teljesen hétköznapi történésen. Nem hisszük, hogy csak ennyi, hátsó szándékot sejtünk, másodlagos értelmet keresünk. Pedig tényleg nem történt semmi.
Legalábbis semmi különös.