J&M Motion Picture: Apróhirdetés – örök nosztalgia

A SZEREPLőK VISSZATÉRÉSÉRőL
A szereplők esetében inkább visszatérésről van szó, nem pedig konkrét reinkarnációról: ezért történhet meg az, hogy a Lány huszonévesen jelenik meg kis idővel azután, hogy a papagáj megdöglött.
Szereplőink visszatérnek, de nem egyszerűen folytatva az előző életet, hanem radikálisan újat is kezdve - főként nem ismert, vagy nem komolyan vett képességeiket fedezik fel újra.
Bármelyik szereplőről is legyen szó, látszólag kevésbé jelentőségteljes szemilyiségrészeik (mint pl.: a Könyvelő kényelmessége, a Papagáj természetes szépsége, a Nő éltető energia utáni vágya) nyilvánulnak meg következő megjelenésükben. Nem tökéletesen, és nem tökéletesen kiforrottan, de valamivel közelebb a lényeghez.
Az apró utalások (frottírköpeny, tükör, tollászkodás) valóban utalásszerűek. Úgy gondoljuk, hogy ezek, illetve az összetartozó szereplők esetében a visszatérően ugyanolyan beállítások, vagy a hasonlóan lefolytatott párbeszédeik elegendő jelet adnak a nézőnek ahhoz, hogy érthető és megfogható legyen számára a vissztérés gondolata.

ZENE, ZENE, ZENE, PÁRBESZÉD
A sok szereplő és a sok viszony elvileg rengeteg dialógust feltételez. Mi mégis úgy tervezzük, hogy a filmben alig hangzik el párbeszéd. (Az előzőekben jeleztük, hogy ezek nagyon is hangsúlyos helyet foglalnának el a filmben.) Helyette: zenék sokasága, azok szövege és hangulata adja a film “verbális” szövetét. Fontos, hogy az összes zenei anyag a történet része, nem pedig a rendezői önkény biggyeszti oda: épp akkor az szól a rádióból, tévéből, vagy épp valakinek a szájából. Ez nem jelenti azt, hogy némafilmet, sem pedig azt, hogy klipet forgatunk.

A forgatókönyv megírása során (és nem mellékesen a zsűri kritikája alapján) jöttünk rá arra, ötleteink kissé túlnőttek az idő szabta kereteken. Mivel szeretnénk a lehetséges maximumot kihozni magunkból és a sztori nyújtotta lehetőségekből, jobbnak láttuk félúton elvágni a mese fonalát, mintsem lényegileg félkész munkát beadni. Mentségünkre szolgáljon, mindvégig szem előtt tartottuk azt, hogy történetünk nem a hagyományos narratívával operál, s nem egyetlen szereplő útját követjük nyomon.

Köszönettel:
a Szerzők
1
A lakás hajnalban. Konyha. Nagyi lila hálóruhájában a rádióhoz tipeg, maximum hangerőre állítja az ócskán recsegő rádiót, s ezzel elindítja a napi programot. A nagyszoba. Könyvelő szemei REM üzemmódba kapcsoltak. A beszűrődő zaj. Már megint „Koros és Mocskor” duó műsora. Elmebeteg betelefonálók, modern magyar popzene. Ki van ilyenkor ébren? ő még biztosan nem, hiszen minden nap pontosan hétkor ébred. A nagy piros vekker mutatója apránként araszolnak az átkozott időpont felé. Konyha. Nagyi Mocskor egyik viccén nevetgél. Kávéscsészét mos el aprólékos gonddal (ám hasztalanul igyekszik, a pohárka alján összegyűlt barna lerakódást eltávolítani). Hét óra mindkét helyiségben. A vekker beteg hörgésekkel reagál a mutatók konstellációjára, Könyvelő szemei mégis azonnal felpattannak (hiszen hét óra van, kelni kell, mindenképp). Holdkóros módjára lejt ki elnyűtt pizsamájában a rádióhoz. Egyetlen gyors mozdulattal tekeri tízről kettőre a hangerőt. Az adás egy pillanatra belassul, majd szinte bocsánatkérően folytatja az új értékrend szerint. Könyvelő tisztálkodni indul.
Nagyi grimaszol, majd a barna pettyekkel-folttokkal „díszített” konyhapultra helyezett kávéfőzővel kezd vacakolni. A fürdőszobából ideges sikálás hallatszik, majd vízcsobogás. A kávé lefő, Nagyi bedobja a felest. Beüzemeli a pirítóssütőt, elhelyez két szelet kenyeret az eszközben. Nagyi újra a rádióba temetkezik, aprókat bólogat az egyik telefonáló szavaira. A pirítósok füstölnek. Fürdőszoba. Könyvelő a tükör segítségével igazítja el magán köntösét. A konyhában Nagyi ijedten rántja ki a konnektorból a pirítóssütő csatlakozóját. Kiapplikálja a két erősen megfeketedett szeletet, s nagyjából lekaparja róluk a megégett részt. Egy-egy párizsit helyez el a szeleteken. Könyvelő megjelenik papucsban és köntösben, kissé furcsállva elfogyasztja a reggelit. Pillanatok alatt vedlik át a szobában hivatali öltözékébe (cipőfűzőit gondosan kiegyensúlyozva), majd aktatáskájával kezében távozik, a bejárati ajtót becsapva maga után.

2
Nagyi kikapcsolja a rádiót, bent leveszi a kalickát letakaró rongyot, pöckölgeti a rácsokat és elhelyezi a műanyagetetőben a magvakat madaruknak.
Bekapcsolja a tévét, melyből különös képi montázs árad adás helyett. Ismét kávét főz, megpróbálja letakarítani a pultot. Egy pillanatra, a virágmintás falvédőre koncentrál. Az elkészült főzettel a tv elé telepszik. Mintha bealudna egy pillanatra, majd hirtelen magához tér, kiszédeleg a konyhába, vizet töltene egy újabb kávéhoz, ám a csapból – mely most időnként erőlködve megrázkódik – csak rozsdás víz jön. Nagyi a kanapéhoz lépdel, félig csukott szemekkel, rádől.
A fény átsuhan a lakás felett.


3
Este. Nagyi már a tv előtt ül. Könyvelő megérkezik. Irány a fürdőszoba, sikálás, sikálás, gurgulázó hangok. Könyvelő dühödten, habos kézzel jön vissza. Kezét a legközelebbi ruhadarabba (történetesen Nagyi egyik ruhadarabjába) törli. Átölti ruháját (a fehér zoknikat és csíkos, hosszú bokszeralsóját magán tartva). A frottírköntös (mely fehér alapon kék teknőcmintás) övét egyenlő hosszúságúra húzza. A papagáj zörög, motoszkál, Könyvelő oda sem nézve hajítja rá a rongyot, mely tökéletes eséssel borítja be a kalickát. A motoszkálás folytatódik. Kopogtatnak. A kissé lepusztult ruházatú, borostás Bölcs a váratlan látogató, kezében egy üres vödörrel. Az idegesen ajtót nyitó Könyvelő hevesen gesztikulálva próbálja meggyőzni arról, ebben a lakásban sincs víz, akárcsak a ház összes többi lakásában, de az is lehet az egész kerületben ... Bölcs azonban tántoríthatatlan. Könyvelő végül utat enged a fürdő felé, s visszaül foteljába. Bölcs nyugodt, ruganyos léptekkel megy a fürdőbe. Kissé csodálkozva néz végig a helyiséget uraló káoszon, majd a kádba helyezi vödrét. Megnyitja a csapot. Egy csepp víz. Bent továbbra is a triptévé adása megy, Nagyi és Könyvelő időnként felnevet. Könyvelő időnként idegesen tekintget Bölcs után, aki a fürdőszobában időközben cigarettára – piros Symphonia –gyújtott. A vödörbe cseppek hullanak, kiszámíthatatlan ritmusban. Apránként abbamarad a csepegés, Bölcs cigarettája is végigég (a hamu legalább két centis az utolsó slukknál), a férfi a csikket a kád melletti sarokban nyomja el. Kimegy, elégedetten mosolyogva int a bent lévőknek. Könyvelő furcsállva nézi, ahogy szinte hangtalanul behúzza maga mögött az ajtót. Újra a tévére figyel, majd, mint akit hipnotizáltak lép a bárszekrényhez (mely az elegáns, mahagóni utánzatú nyílászárókkal rendelkező beépített bútor része). Kinyitja ajtaját, bent néhány kissé poros üveg árválkodik. A horgolt terítővel letakart komódra helyezve két féldecis poharat, viszkit tölt. Ismét kopogtatnak, Bölcs benyit. Hóna alatt demizson, tekintete csodálkozó. Jobb keze reszket. A két férfi koccint. Nagyi a fejét kapkodja, majd adagját követeli. Bölcs és Könyvelő élvezettel csócsálja az italt, újabb feles következik, egy kis bor, majd további viszkik. Nagyi egyetlen dózist kortyolgat hosszasan. A tv adása véget ér.

4
A lakásban Nagyi leoltotta a villanyok nagy részét, Könyvelő félájultan hever foteljában. Nagyi a konyhában ülve bámul az ablakon beszűrődő holdfénybe. Bölcs a szobában ócska, régi ponyvák, lexikonok gerincén futtatja végig ujjait. A kalitkához lépve felhajtja a rongyot. Állat és ember egy pillanatra egymásra bámulnak. Bölcs kisétál a lakásból. Másnap Könyvelő kapkodva, kissé rendezetlen öltözékben indul dolgozni. Ahogy kinyitja az ajtót, Bölcsbe ütközik, aki könyvkupaccal érkezett. Könyvelő szokatlanul vidáman mutatja, hova helyezze el a könyveket, majd becsapja az ajtót maga után. Bölcs a könyvekkel a hálószoba felé igyekszik. A kupacot egyensúlyozva véletlenül felborít egy virágvázát. Nagyi kíméletlen szóáradatba csap bele, majd sértődötten rádiójához vonul. Hangerő fel. Szomorú pillantások a kávéfőző felé. Bölcs egy pillanatra benéz a konyhába, majd sietősen távozik. Egy karton vízzel tér vissza, melyet lerak a konyhában. Nagyi álmatagon kávét főz, közben Bölcs újabb használati tárgyakat cűgöl át.
Nagyi a megbontott flaskát maga mellé rakja a pultra. Ahogy felhajtja kávéját, szeme megakad egy fényfolton, mely a falon táncol. Nagyi öklével a pultra koppant, a víz megrezeg a palackban, a folt hevesebb mozgásba kezd. Nagyi először félénken, majd egyre szélesebben elmosolyodik, aztán helyreigazítja műfogsorát.
5
Több egymást követő nap olvad össze egyetlen képpé. Könyvelő úgyanúgy dolgozni indul, mint máskor, Nagyi áthorkolja a délutánokat. Bölcs holmijai megszaporodnak a lakásban. Az átrendezések kapcsán mintha az eddigi viszonylagos egyensúly is tovább kaotizálódna. A tv továbbra is működik esténként, Bölcs eleinte asszimilálódik, ám egy idő után leszakad a képernyő bámulásásról.

6
Reggel. A lakásban csend. Könyvelő munkában. A redőny lehúzva. Nagyi a konyhában a széken bóbiskol. Előtte megkezdett keresztrejtvény. A kávéfőző hangos kotyogással kiengedi magából a sűrű folyadékot. Bölcs tűnik fel, fröccsöt készít magának. Nagyi gyanakvóan emeli fel tekintetét. Egyet krákogva nekiindul a lakás felderítésének. A fürdőszobában a fregoli bután megbillenve, csak az egyik oldalára pakolta fel valaki a ruhákat, gyűrötten, épp csak ahogy a mosógépből kicibálta őket. Nyilván Bölcs volt az. A fregoli után a spejz következik. Valaki megdézsmálta Nagyi kedvenc készleteit. Nyilván Bölcs volt az. A hűtőszekrény. Parsztkolbászt találunk benne újságpapírba félig csiomagolva. Nagyi gyanakvóan szimatol. Ez így egy kicsit több számára a soknál. Azt, a mintegy félpercnyi kiosztást, amit Bölcs a fejéhez kap senki sem köszönné meg. Bölcs távozik fröccse maradékával, de menet közben felborítja a rádiót egy laza mozdulattal.


6
Este. Nagyi a konyhában szöszmötöl, puncs-, csoki-, és dobostorta szeleteket rendezget tortaformába, majd a gyertyákat igyekszik beléjük tuszkolni. A szobában Zámbó Imre számai adják az alapzajt. Könyvelő az egyik fotelben ücsörög, lábával az ütemet veri, szemét le nem veszi a papagájról, aki mintha a zene minden ütemét kimozogná. Meg sem hallja az ajtócsapódást. Bölcs vendéggel érkezik. A Nő az. Drabális alakja ugyan mindenkinek szemet szúr, ám Bölcs néhány kacsintással jelzi: kedves emberrel van dolguk. Mindkettejük kezében nejlonzacskó tele üvegekkel. A Nő az asztalra pakolja az italokat és cuppanós puszikkal gratulál Könyvelő születésnapjához. Nagyi behozza a tortát. A gyertyákat elfújja a huzat.
Bölcs az egyik szelet puncstortával a kezében a kalitkához megy. A papagájjal együtt eszik meg a rózsaszín süteményt. Nagyi elégedetten bóbiskol, a Nő Jimmyvel énekel. eljön mindenki kedvenc száma, a „Sírj a vállamon!” c. sláger.
Könyvelő túl sokat ivott, kiborul, s valóban sírni kezd. Bölcs mellételepszik, vigasztalni próbálja, ám a másik nem egyszerű eset. Hisztérikus jelenetét a Nő csattanós pofonja vágja el. Könyvelő egy üveg konyakkal duzzogva elvonul, magára zárva szobája ajtaját. A bulinak vége, a többiek ott alszanak, ahol tudnak.

7
Másnap hajnalban a Könyvelő zavaros szóáradatára ébred a kompánia. A férfi indulatait fűti a szervezetét apránként elhagyó alkohol, és a kialvatlanság paranoiája. Duzzadt szemhéjai félig takarják csak el zavaros szemeit. Mindennel baja van, a társaság nem is tudja követni szóáradatát. Hadonászása közben meglöki az egyik barkácsolt fali könyvespolcot, mely megadva magát az évek óta kísértő gravitációs vonzásnak ott helyben rászakad. A Nő egy pillanatig azt hiszi, nincs komoly baj, s tréfásan fogná fel a dolgot, ám a többiek arcáról leolvasható, mi is történt valójában.