Jávor Dániel – Józsa László: Mártírok útja

Utcarészlet, külső, nappal
ÁGOSTON MARCI saját, régi Audi 100-as márkájú gépkocsijában ül. Kedvenc Yonderboi kazettája szól az autórádióban. Egy rövid levél írásának végén kapcsolódunk be, amelyen ez olvasható:
„ZSOLT! Ne csináld meg a bulit! Tudom, hogy kell a pénz, de nem ér annyit az egész! Itt a kocsim, add el, szerezz pénzt, majd megadod, ha tudod! Ez jobb megoldás! Bízz bennem! Ölel barátod: MARCI”

A kamera az ablakon keresztül figyeli, ahogy MARCI borítékba teszi a levelet, leveszi a gyújtást, kiveszi a kazettáját a magnóból. Kiszáll az autóból, bezárja azt és a kulcsot a levél mellé csúsztatja!
A szemben levő kertes ház postaládájához megy. Bedobja a levelet, a kép kiszélesedik, majd a kamera az utcatáblára közelít. Ez áll rajta: Mártírok útja 28. Vágás! (Fade to Black!)

Zene, főcím indul

Piac, nappal, külső
Látjuk, ahogy egy kiló narancsot vesz át egy férfi a kofától, a kamera követi a gyümölcsöt, ami zöldséggel és más gyümölcsökkel teli bevásárlószatyorba kerül. Folyamatosan a szatyrot mutatja a kamera, majd lassan szélesedik a kép és meglátjuk, hogy a zöldséget, gyümölcsöt Ágoston MARCI cipeli. Közben bevágásokat látunk, ahogy egy fiatal nő (Schöner TRIXI, MARCI barátnője) zuhanyozik. MARCIT tovább kíséri a kamera, bemegyünk egy budai bérházba, fel a lépcsőn egészen az ajtóig. Egyszerre nyílik a fürdőszobaajtó és a bejárati ajtó. A fiatal pár mosolyogva köszönti egymást.

MARCI
Szia, megjöttem, csinálok reggelit!
TRIXI
Édes vagy, gyorsan felöltözöm!

Belső, MARCIék lakása:
Reggeli készül (Mint az Étel, Ital, Férfi, Nő elején, csak kicsiben). TRIXI megérkezik, megcsókolja szerelmét.
TRIXI
Mit is mondtál, mit csinálsz ma?
MARCI
TRIXIkém, nagyon jól tudod, hogy még nem mondtam semmit. Amúgy megyek vért adni. Aztán lehet, hogy dolgozok a gépen egy kicsit.
TRIXI
Ja, kicsit. Figyelj Marc! Tényleg nem baszogatni akarlak, de mikor kezdesz már valamit a tehetségeddel. Mondjuk kereshetnél valami jól csengető melót, vagy felhívhatnád azt a múltkori Internetes pasast!
MARCI
Ne kezdd már!
TRIXI
Nem kezdem…
Ekkor a gép a konyhában található rádió mögé svenkel, így az egyre hangosodó keményebb rockzene (pl.: Placebo, Björk: Hyperballad) elnyomja a veszekedést, így csak a tátogó párt látjuk, ahogy vitáznak. Láthatóan nem kompromisszummal fejeződik be a vita, hanem azzal, hogy TRIXInek el kell sietnie.

MARCI, narancslével a kezében, az ablakból figyeli, ahogy TRIXI céges autója felé siet a ház előtt.

Külső, A ház előtt:
TRIXI céges feliratú (Hepikalipszis) Szuzukijába száll, a kamera követi őt a hátsó ülésre, majd egy Babamagazinra közelít, ami az anyósülésen hever.

Belső, MARCI régi Audija:
Hangos zene, a fiú énekli a számot (Neurotic: „…Adj gázt, hogy hátradőljek és Vért az éhezőknek…”).
Marci sorompós kapun halad át, a portás üdvözli, majd kívülről látjuk, ahogy beáll az OVSZ (Országos Vérellátó Szolgálat) kórházi épületének parkolójába. Kiszáll. A kórházi folyosón üdvözlik a nővérek, vélhetően sokat jár ide MARCI.

Kórházi folyosó, nappal, belső:
A kamera közeliben mutat egy borítékot. A borítékot egy kéz tartja, és a kéz tulajdonosa elindul a folyosón az orvos irányában. Az orvos (Dr. Sárossy Béla) a folyosón kb. 6 méterre áll, és mobiltelefonál. A kamera végig a borítékon marad, de látszik a háttérben az orvos is. A boríték a kézben az orvoshoz ér, aki azt elveszi és zsebreteszi. Miközben elteszi a kép kinyit és meglátjuk az orvos felsőtestét és arcát. A gép ott marad rajta, figyeljük, amint telefonál tovább.
ORVOS: (háttérben, telefonbeszélgetés): Édes angyalom, hát tudod, hogy ha valamit megígérek, az úgy lesz.
BETEG: Doktor úr!
ORVOS: Jaj, Gizike igazán nem kellett volna, de köszönöm szépen…
A háttérben, kb. 10 méterre feltűnik MARCI. A gép már a folyosót mutatja, az előtérben az orvossal, aki néha kimegy a képből, de a hangját végig halljuk. A háttérben MARCI közeleg a gép és az orvos felé.
ORVOS (mobilon): Egyetlenem, ígérem, nem fogja megtudni. Olyan helyre viszlek, amiről eddig csak álmodtál. Csodálatos hétvégénk lesz! Este ott vagyok nálad, csókollak, sziaszia!
A doki befejezi a telefonját. Találkoznak MARCIval, üdvözlik egymást. Figyelj már!
ORVOS: MARCIkám, de jó hogy látlak, hogy vagy?
MARCI
- Köszönöm. Egyre jobban.
Együtt mennek be a rendelőbe.
Kórházi rendelő, nappal, belső:
Bent egy nővér rendezgeti a műszereket, üdvözli MARCIT.
ORVOS
Nézze, Évike, kit hoztam magának!
NőVÉR
Jaj, Márton, már megint itt a péntek… Hogy van? És a barátnője, biztos sokat dolgozik…
A nővér és MARCI kedélyesen csevegnek, miközben a nővér a vérvételhez készülődik. MARCI leül szokott helyére, közben a gép a nővért mutatja, amint előveszi a tűt, gézt és egyebeket. A doki mondja, hogy megírja az igazolást MARCInak és bemegy az irodájába. A gép követi őt.
A doki leül az íróasztalához, és kitölti MARCI véradó-igazolványát. A gép körbenéz a szobában. A falon orvosi diploma, képek a dokiról híres orvosokkal és államférfiakkal. A doki asztalán megszólal a telefon. A doki felveszi, hangja komollyá válik. Halljuk, hogy fontos ember van a vonal túlsó végén, de nem halljuk, mit mond. Helyette halk zene a szívverés és az ér pumpálásának ritmusára.
1. A doki felveszi a telefont.
2. A nővér előveszi és felmutatja a tűt.
3. Az orvos beszél, de nem halljuk, csak a pumpálást. (szinte drum&bass zene)
4. Közeli: A tű beléhatol MARCI vénájába.
5. Az orvos megérti, miről van szó.
6. Közeli: A műanyag zacskó megtelik MARCI vérével.
7. Közeli: Az orvos bólogat, és biztosítja partnerét, hogy mindent meg fog tenni.
8. Közeli: A tűt kihúzzák a vénából.
9. Közeli: A doki befejezi a beszélgetést, és leteszi a telefont.
10. Félközeli: A nővér felmutatja és elteszi a vérrel telt tasakot.
– párhuzamos vágás vége-

Orvos szobája, nappal, belső
Totálban az asztalt látjuk, mögötte a dokival. Még mindig a helyén ül és néz maga elé. Feláll és kijön.
Rendelő:
MARCI visszatűri ingujját. A doki odamegy MARCIhoz, odaadja neki az igazolást, és együtt kimennek a folyosóra, az orvos félrevonja MARCIt és bizalmas hangon belekezd mondandójába.

ORVOS
MARCIkám, emlékszel te még arra az időre, amikor pénzt lehetett kapni a véradásért? Egész legendák születtek arról, hogy voltak olyanok, akik még meg is tudtak ebből élni, olyan sokat jártak hozzánk.
MARCI
Ja, ja! Olvastam is erről valahol! Nem lenne rossz ez most sem. Egy-két ezer decije! (nevetnek)
ORVOS
Na figyelj MARCI, lenne itt valami ilyesmi. Csak itt egy-két, sokszázezerről lenne szó. MARCIkám, a te nullás véred minden pénzt megér.
MARCI
Jól hangzik, de nem nagyon folyok én ilyen dolgokba bele.


ORVOS
Ez „tiszta” ügy SzentMARCIkám! Tiszta vért kéne adni mások helyett, nem nagyon kell kérdezni, hogy mire kell és akkor minden tiszta. Itt a cím, menj el ide holnap délre és csak mond azt, hogy én küldtelek.
A teljes beszélgetés közben hallható reggeli vita közben hallott jellegzetes zene, MARCI TRIXIre gondol és arra, hogy ezt nem kéne elszúrni.
MARCI
Dokikám, ez azt hiszem nem lesz gond, de…
A kézikamera (vagy gyors svenk) ekkor a folyosó túlsó végében walkman-t hallgató fiúhoz siet, erősödik a fiú fülében hallható zene, és mindent a srác szemszögéből látunk. A sunyi orvos még győzködi MARCIT, aki még hezitál, de látjuk, hogy zsebreteszi a doki céduláját! Elköszönnek, a kamera ismét megmozdul és MARCIT követi kifelé a rendelőből.

A rendelő előtt, Külső:
MARCI barátnőjét hívja mobiltelefonon. A telefon kicseng.
TRIXI munkahelye (Office), belső:
TRIXI a számítógép előtt ül, a telefon csörög, felveszi. MARCI az.
MARCI (A kocsija felé gyalogol, mikor odaér beszáll, közben beszél): Szia Trix!
TRIXI
Szia te szent!
MARCI
Ki tudsz jönni ebédelni? Elmehetnénk a Grasham-be: Tudod, bableves, diós-csokis palacsinta.
TRIXI
MARCIka, ez nem fair így. Túlságosan is jól tudod, hogy mi kell nekem.
MARCI
Bárcsak mindig tudnám! Akkor fél óra múlva ott leszek.

TRIXI munkahelye (Office), belső:
TRIXI a szomszéd irodában ülőkkel közli, hogy elmegy egy-két órára. Siet, nehogy elkéssen, közben mosolyog.

Kávézó (Grasham), kora délután, belső:
MARCI egy hosszúkávé mellett ül, TRIXI belép megpillantja MARCIT és az asztala felé indul.

Szobabelső, nappal
Zsoltot látjuk, hangulatos szobájában ül, zene szól, de Zsolt láthatólag ideges. Spanglit sodor, elszívja. A falon bekeretezett fénykép, rajta Zsolt és Marci a gimnázium előtt állnak egymást átkarolva. Egy másikon mindketten véradás után vannak, gézt szorítanak a karjukhoz, és belevigyorognak a kamerába. Zsolt felöltözik, kimegy az utcára.

Kávézó (Grasham), kora délután, belső:

MARCI és TRIXI ebédjébe kis idővel később kapcsolódunk be, TRIXI már a diós-csokis palacsintánál tart.
MARCI
Semmi kedvem, valami politikus fia, sportminiszter vagy mit tudom én ki helyett vért adni. Soha senkitől nem fogok szívességet kérni, vagy bebukni ilyen piti szemétséget. TRIXI, én még a gimiben sem puskáztam soha, még a buszon sem utaztam jegy nélkül.
TRIXI
Eszednél vagy? Tíz perc, és annyi pénzt kapsz, amennyit utoljára az apád pénztárcájában láttál! Nőjél már fel, hát nem látod, hogy komolyan akarlak venni, de te…
A vita közben a Woody Allen filmekből ismert őrjítő jazz egyre hangosodik, a kép kiszélesedik, a kamera az egyik hangszóró közelében áll meg. Marciékat néha egy sürgő-forgó pincér vagy egy vendég takarja ki kis időre.
Ekkor telefoncsörgés hallatszik. MARCI mobilja az. Közeli Marciról, felveszi telefonját. Trixi idegesen tekergeti gyűrűjét. A kávézó üvegablakán egy alak néz befelé telefonnal a kezében. ZSOLT az, MARCI jó barátja. ő hívja kívülről, és nevet a veszekedő páron, elindul befelé. A három szereplő kis kört alkot a kávézó közepén. TRIXI még dühöng, MARCI örül a „felmentő seregnek”.
TRIXI
Na, már csak ez hiányzott… Nekem viszont mennem kell, és Marcikám, tudod mit? Nehogy elvállald! Nehogy bepiszkítsd az arany kezeidet egy kis pénzért.
Trixi köszönés nélkül el.
ZSOLT
Ennek meg mi baja?
MARCI
Áh, semmi. Kicsit ideges. Gyere ülj le. Már egy hete nem láttalak, úgy eltűntél. Iszol egy sört?
ZSOLT
Á, nem kösz. Inkább sétáljunk egyet, és mondd el, mi van a csajoddal!
MARCI (a pincérnek)
Ne haragudj, majd…! Fizetnék!

Andrássy út, délután, külső:
ZSOLT és MARCI beszélgetnek. ZSOLT nincs túl jó passzban, ez látszik, rajta napszemüveg, dohányzik. A kamera idegesítően a fiúk körül között járjál, néha egész közel kerül a fiúk arcához.
MARCI
A dokim szólt, hogy kéne neki egy kis vér, de nem jótékonysági célokra. Valami nagystílű haverjának kell gondolom, hogy ki ne derüljön, mi is van a vérében.
ZSOLT
És mindezt mennyiért, ha szabad érdeklődnöm?
MARCI
Több százezret említett, de pontosan nem tudom.
ZSOLT
M VAN? Te nem akarod ugyanazt csinálni négyszázszor annyiért, mint amit már tíz éve csinálsz? Ki vagy te? És még csodálkozol, hogy a barátnőd erre ideges lesz? Figyelj ide! Én most tényleg nagy szarban vagyok, te meg meg sem akarod csinálni ezt a dolgot…Ha neked nem kell, majd megcsinálom én. A vércsoportunk ugyanaz.
MARCI
Te lehet, hogy szarban vagy, de mi van ha ezzel még nagyobb szarba kerülsz?
ZSOLT
Nekem már tök mindegy! Vagy szerinted hogy szerezzek máshogy többszázezret 2 nap alatt? Figyelj Marc, nekem kell ez a meló, add ide!
Marci fejét látjuk közeliben. Szívja a fogát, de zsebéből előveszi a névjegykártyát, totálban látjuk, amint Zsolt elveszi. (elsötétül a kép)

Könyvtár, cd-lejátszó mellett, belső:
Heves klasszikus zenét hallunk. Látszik, ahogy pörög a CD lemez, a zsinórt követi a kamera nagyon közelről, MARCI fején hatalmas fejhallgató. Mintha forgószéken ülne, de csak a kamera járja őt körül nagyon, nagyon gyorsan. MARCI mintha szédülne. Gyors bevágásokat látunk TRIXIről, ahogy a számítógép előtt ül, Babamagazinról, ZSOLTról, amint pénzt vesz át, vértplazmát tartalmazó tasakokról, ZSOLTról, Zsolt nevét tartalmazó újságcikkről, ZSOLTról amint vérzik az orra, megint a Babamagazinról, TRIXIről, a vért vevő tűről, ZSOLTról amint fut, a Babamagazinról és mindezek egyre gyorsabban váltakoznak. MARCI pedig csak pörög, pörög a kamerával, egyre gyorsabban. Ekkor fényes lesz minden, hirtelen vágás, elsötétül a kép.

Újra az első jelenetet látjuk:
Külső, egy utca:
Ágoston MARCI, Audi 100-as márkájú gépkocsijában ül. Kedvenc Yonderboi kazettája szól az autórádióban. Egy rövid levél írásának végén kapcsolódunk be, amelyen ez olvasható:
„ZSOLT! Ne csináld meg a bulit! Tudom, hogy kell a pénz, de nem ér annyit az egész! Itt a kocsim, add el, majd megadod, ha tudod! Ez jobb megoldás! Bízz bennem! Ölel barátod: MARCI”

A kamera az ablakon keresztül figyeli, ahogy MARCI borítékba teszi a levelet, leveszi a gyújtást, kiveszi a kazettáját a magnóból. Kiszáll az autóból, bezárja azt és a kulcsot a levél mellé csúsztatja!
A szemben levő kertes ház postaládájához megy. Bedobja a levelet, a kép kiszélesedik, majd a kamera az utcatáblára közelít. Ez áll rajta: Mártírok útja 28.

Utcarészlet, nappal, külső
MARCI villamoson utazik. Leszáll, egy újságosbódéhoz megy.
MARCI
Egy álláskereső lapot kérek.
ÚJSÁGÁRUS
(Az órájára pillant)
Ilyenkor keres munkát?
MARCI
Azt sosem késő…
Leül egy padra és elkezdi olvasni. A kép kitágul, a már előbb röviden látott irodaházat nézzük. A kapun öltönyös yuppiek és kosztümös kisasszonyok jönnek ki. MARCI az órájára néz, TRIXIt várja. A „dolgozó nép” között egyszer csak feltűnik MARCI szerelme. Fáradt, kollégáinak még egy fáradt, de kedves mosolyt küld, aztán közeledik. Meglátja szerelmét. Hirtelen megörül, de örömét gyorsan elfojtja, szigorúbb arcot vesz fel. 15 méterről közeledik Marci és a kamera felé. Nézik egymást. TRIXI nézése szigorú, még haragszik, de a sok ember közül csak MARCIra nézhet így. TRIXI odaér, megállnak egymás előtt, nézik egymást. Kettejük közt a feszültség inkább pozitív, szerelmi, mint a délutáni vitából eredő. TRIXI megnézi, mi van MARCI kezében. Közeli az újságról, aztán a gép TRIXI fejére közelít, aki meglátja az újságot, felderül a szeme, és elmosolyodik. Közeli MARCI fejéről.
MARCI
(felmutatja az újságot)
Ezt magamnak vettem.
A gép TRIXI háta mögé tágul. Most már mindkettőjüket látjuk, Trixit hátulról és kicsit oldalról. MARCI háta mögül virágot „varázsol” elő.
MARCI
Ezt pedig neked hoztam…
TRIXI szóhoz sem jut. Meghatódik, és átöleli MARCIT. A kamera forog kettejük körül. Közben halljuk:
TRIXI: Tudod mit akarok most mondani?
MARCI: Én is szeretlek.
TRIXI megcsókolja barátját, és elkezdi húzni a kocsija felé. Együtt, kézen fogva indulnak az utcán. A kamera egy helyben marad, figyeli a távolodó párt, a zene hangosodik, amikor TRIXI kérdez még valamit barátjától. Amerikai plánban látjuk mindkettejüket.
TRIXI:
Hol parkolsz…?

Közeli Marciról, nem jön zavarba, sőt, kicsit elmosolyodik. A gép felemelkedik, felülről látjuk már őket, egyre feljebbről. Az erősödő zene miatt a választ már nem halljuk, csak figyeljük, ahogy a pár távolodik, közben elindul a stáblista, a kamera már a Körutat pásztázza, nincs vágás, míg véget nem ér a stáblista.

VÉGE