Jegyzőkönyv Mansfeld Péter emlékére

Vízió a televízióban

Pörös Géza, a Duna TV műsorokért felelős alelnöke rövid nyitóbeszédében rámutatott a Duna TV-nél immáron hagyománnyá vált ’56-os megemlékezések jelentőségére. Az „Emlékezés két hete” idén október 21-én kezdődik a Duna Televízió műsorán; a legkülönfélébb műsorokkal, játék- és dokumentum-filmekkel, zenei összeállításokkal szeretnének méltóképpen hozzájárulni az 50 éves évforduló szelleméhez, egészen november 4-éig. Tematikus napok lesznek: október 22. és 23., illetve november 4., amikor is egész nap a témához kapcsolódó műsorokat tekinthetünk meg. Az események között érdemes még megemlítenünk október 24-ét, a lengyel-magyar szolidaritás napját, melynek programjai a Művészetek Palotájában kerülnek megrendezésre.

A fiú utolsó, a halál árnyékában töltött pillanataira koncentrál

Mansfeld Péter az ’56-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb mártírjaként vált ismertté, alakját a lázadó, a forradalom idején alig 16 éves kamasz elszánt, félelmet nem ismerő viselkedése jellemzi. Szilágyi Varga Zoltán etűdje a 18. életévét éppen hogy betöltő fiú utolsó, a halál árnyékában töltött pillanataira koncentrál. Mansfeld kivégzését, a szerző saját szavaival élve: „a képzőművészet és a film sajátos nyelvezetén, víziószerűen jeleníti meg”. A fekete-fehér szénrajz technikával készült, mindössze 7 perces filmecskét sötét tónusok és játékos árnyékhasználat jellemzi. Képei állandó mozgásban vannak, rengeteg benne a kameramozgás, a közelítés és igen erős dramaturgiai elemként megjelenik benne az ismétlés, méghozzá egy egész képsorra vonatkozóan. Ez a képsorozat azt az egyetlen és végtelenített pillanatot tárja elénk, amikor az ember szembetalálkozik utolsó pillanatával. A képi metafora, amit használ (elszakadt film) többsíkú és nagyon lírai; itt nem csupán a Film és az Élet párhuzamos dimenzióit idézi, hanem az egyes ember önnön és ugyanakkor mindenki számára általános és kötelezően elkövetkező létállapotát, a „nincs tovább” megélését. Ez a megdöbbentő és szembesítő megakadást  a fiú homlokára írott betűk („halálos ítélet” ) ereje old fel és enged tovább. A halál beálltával eljő a szabadság, a láncok lehullanak, az óra megáll, csak a felhők szaladnak tova, marad – immáron végérvényesen - az örökkévalóság. Az örökkévalóság és a csend.

Az írógép könyörtelenül kopogó, kemény betűi kísértenek a filmben; a szemünk láttára megszülető súlyos mondatok, a leírt és kimondott ítélet dominálnak. A narráció végig tárgyilagos, a jegyzőkönyv szövegét követi. A zene ennek ellenpontozásaként vagy éppen kiegészítőjeként néhol líraibbá finomítja, néhol pedig megerősíti az atmoszféra drámai közegét; tükröző kristályként csendülve fel, Melis László jóvoltából.

Mansfeld kivégzését a képzőművészet és a film sajátos nyelvezetén, víziószerűen jeleníti meg

A film keretes szerkezete (valaki előveszi Mansfeld aktáját és napvilágra kerül kivégzésének jegyzőkönyve) az alkotás alapötletének megszületését rejti magában, noha ezt nem sokan tudják. Ahogy Szilágyi a sajtótájékoztatón elmondta: „Az ötlet véletlenszerűen és törvényszerűen született. Véletlenül, mert Pongrátz Gergely által került a kezembe a jegyzőkönyv anyaga és szükségszerűen, mert egy olyan életszemléletből fakadt megvalósítása, mely egész életemben kísért, nevezetesen: ha megismertem egy ilyen történetet, belülről hajtott valami, hogy szervesen foglalkozzam vele.” A film témájának aktualitása és jelentősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az ötlet viszonylag rövid időn belül megvalósulhatott, ugyanis mint megtudtuk: a film ötlete az év elején fogant és júniusban elkezdődtek munkálatai a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kecskemétfilm Kft. támogatásával.
 
A film épp csak egy hete készült el, de már nevezésre is került az év végi Ljubjanai Animációs Filmfesztiválra – tudtuk meg Boros Máriától, a Kecskemétfilm marketing ügyintézőjétől, a film utóéletéről érdeklődve. Ez tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő, mert a film forgatókönyvírója és rajzolója, Szilágyi V. Zoltán nem ismeretlen név a szakmában, 1987 óta a kecskeméti rajzfilmstúdió egyik legeredményesebb alkotója. Rengeteg díjat nyert nemcsak hazánkban és Európa szerte, de az USA-ban (Chicago) és a Távol-Keleten (Changzhou, Kína) is szép eredményeket tudhat magáénak. Az erdélyi születésű, Marosvásárhelyen és Kolozsváron tanult alkotót 1992-ben Balázs Béla díjjal jutalmazták. Emlékeztetőül néhány díjnyertes animációs munkája: Gordiuszi csomó (1980), Aréna (1982), Monológ (1984), Tiszta kép (1988). Egészestés filmjei: A majmok kastélya (1999) és az Utazás a Föld középpontja felé (2001) című 52 perces alkotása, amit a Hiroshima 2002 Nemzetközi Filmfesztiválon „A VILÁG LEGJOBB FILMJEI” válogatáson mutattak be.

Nem ismeretlen név a szakmában Szilágyi Varga Zoltán

A mostani, történelmi tárgyú munkáját az érdeklődők a mozikban is megtekinthetik: Kecskeméten a napokban kerül vetítésre az Ifjúsági Otthon mozijában, illetve hamarosan (az ünnepekre biztosan) műsorra kerül a budapesti Uránia Filmszínházban és az október 28-ai Animáció Világnapján is látható lesz a Millenárison. Szóba került az alkotók között, hogy a budapesti mozikban már futó Szilágyi Andor rendezte egészestés játékfilm, a Mansfeld kísérőfilmjeként is vetíteni fogják.

Szilágyi V. Zoltán következő munkája után érdeklődve megtudtuk, hogy noha az újszülött filmecske még alig látott napvilágot, leendő testvérkéje már ott gömbölyödik a Kecskemétfilm pocakjában, A jókedvű örmény temetése névre keresztelve, Hunyadi Sándor azonos című novellája után. A 26 percesre tervezett leendő rövidfilm előkészületei megkezdődtek, csak még a támogatások vannak híján, pedig a film képes forgatókönyve az Annecy Nemzetközi Filmvásár Új Projektek pályázatán nagydíjat nyert. Reméljük, hogy az anyagiak is hamarosan rendeződnek és hasonló szépen kivitelezett, gazdag képvilággal megáldott műnek lehetünk majd szemtanúi!