Korom Dávid: Szolgálatban
ÉJSZAKA, KÜLSő
Telihold van. Az erdőben valaki kerékpározik. Női biciklin, férfi lihegéssel. Saját szemszögéből látjuk a lábát ahogy eszelősen teker és a kezét, mely görcsösen fogja a kormányt. Az erdő ösvényeinek buckái folyton dobnak a biciklin. Az első nagy bukkanónál vér csöppen a kezére, minden nagyobb huppanásnál újabb és újabb vércsöpp. Még mindig ugyanaz a kamera állás mint az elején. Balkezével gyorsan arcához kap, megpróbálja letörölni a vért, de keze csak véresebb lesz, így a kormányon is jobban csúszik. Minél jobban akarja letörölni arcát, keze annál véresebb lesz, már a kabátujja is olyan.
A kerékpár hirtelen meglódul a lejtőn, nehéz egyensúlyban tartani. Most látjuk először a férfit, de csak hátulról. Nehéz teveszőr kabát van rajta, látszik hogy régen szép, drága kabát lehetett. Nagydarab teste alatt nehéz egyenesben tartani a könnyűvázas biciklit. A lejtő alján már látszódnak egy kisváros kezdődő fényei.
ÉJSZAKA, BELSő
Egy kisházban vagyunk. A telihold miatt elég jól kivehetők egy dulakodás nyomai. Egy nagy körívet ír le a kamera végig a házban, kezdi a bejárati ajtónál, a betört ablakon húz be a szél. Tárgyak szanaszét, egy látszólag halott férfi, véres fejjel, egy fotelban fekszik, mintha fejest ugrott volna bele. Felborított asztal, egy női holttest hátulról, rikító szőke festett haján jól kivehető vérnyomok, törött üvegek, képek a falon. Egyszercsak mocorgást hallunk, botladozást, leesik mégegy pohár, összetörik. Nem látjuk ki mocorog, székek szanaszét stb.Kamera körbejárja a házat és az ajtóhoz ér vissza éppen, mikor látjuk hátulról a véresfejű szőke nőt, aki elég bizonytalanul elindul kifelé és még mielőtt kilépne, leakaszt találomra egy sapkát a fogasról.
ÉJSZAKA, KÜLSő
Egy kisváros kis utcájában vagyunk. A ház előtt egy rendőrautó áll. Az utcai lámpa gyéren világít. Egy kövérkés rendőr lép ki a házból. Elág nehezen jön ki az ajtón. Nem nyitja ki teljesen, hanem kicsusszan. Nehezen, de gyorsan becsukja az ajtót. Mintha egy macska vagy kutya lenne a házban, akinek kisurranását meg kellene akadályozni. A kövérkés rendőr kulcsra zárja az ajtót, sietősen megigazítja egyenruháját, megigazítja fején a sapkát. Hatalmas kabát van rajta, kétszer akkora mint maga a rendőr. Gyorsan bevágja magát az autóba és elhajt.
ÉJSZAKA, BELSő
A férfi belép egy hotel halljába. A belső tér nagy, bútorozatlan, a pultnál, amit semmiképp sem nevezhetnénk recepciónak, nincs senki. A férfi lassan közelít, a pult mögött nem áll senki. A portás szobájából tévé zaja hallatszik, valami lövöldözős akciófilm megy, végig csak puskaropogást hallani, néha egy-egy üvöltés, "megöllek" és ehhez hasonlók.
A férfi kicsit arrébb áll, beles a nyitott ajtón. A nagy színtelen hallal ellentétben a portás szobája színes, sárgás, sok kis hangulatlámpa világít, mégsincs félhomály. A portás szemben ül a pulttal, egyből észreveszi a vendéget amint az a látóterébe kerül, a tévé az ajtó mellett van. A portás nem pattan fel a fotelből csak fürkészi a férfit aki feltűnően véres.
Férfi:
- Van szabad szobájuk?
A portás még mindig nem mozdul, a férfit bámulja, fürkészi. A férfinak leesik a tantusz, hogy ő tulajdonképpen véres és mondania kéne valamit.
Férfi:
- Egy szobára lenne szükségem, így nem mehetek haza, még azt hiszik hogy valami verekedésbe keveredtem.
A férfi alakítása nem valami meggyőző, megse próbálja sajnáltatni magát, vagy eljátszani a segítségre szoruló férfitársat, hangsúlytalanul, egyenletesen beszél. A portás mégis úgy tűnik hogy megsajnálja, mégse kerülhet így az asszony elé.
Portás:
- Személyi van?
Férfi:
- Nincs nálam semmi, csak pénz.
Közben folyamatos lövöldözést hallani megint a szobában lévő tévéből.
A portás odaadja a szobakulcsot.
Portás:
- Majd ha kész van írunk valami kijelentkező lap félét.
A férfi bólint, de már alig várja hogy mehessen. A vér már teljesen megalvadt az arcán.
ÉJSZAKA, BELSő
Férfi kinyitja a szobát, felgyújta a villanyt csak egy csupasz megsárgult fényű villanykörte világítja be a szobát, leveti a nagy, nehéz kabátot, odalép a mosdóhoz, arcot mos. Odamegy a nagykabáthoz, kivesz a zsebéből egy kissé rozsdás borotvát. Mivel véres az arca, elég fájdalmas ahogy borotválkozik.
ÉJSZAKA, BELSő
A nő leér a kapitányságra. Benyit. A kinti pultnál nem ül senki. Csak egy telefon van a pulton. Az előtérben, körbe szekrények vannak, tömve iratokkal, dossziékkal, csak úgy buggyannak ki a papírok. A nő belép a kisszobába ahol egy magas, nagydarab rendőr ül, egy íróasztal fölé görnyedve iratokba mélyül. Az asztalon szerteszét mappák, oszlopnyi papírhalmazok. Ez a szoba is olyan barátságos, otthonos, sárgás fényű, mint a portásé, látszik hogy itt mindig jó meleg van, ellentétben az előtérrel. A rendőr (ő a főnök) felpattan, kitessékeli a hölgyet. Befut az alacsony kövér. Késett. A főnök rosszallóan ránéz, majd a nőhöz fordul. A nő sírni kezd. Mi a szobába megyünk ahova belép a kövérkés. Csak szófoszlányokat hallani. A kövérkés az asztalhoz lép, és sietve megissza az egyik pohár alján maradt zaccos kávét. Majd a tükörhöz lép és hosszasan igazítja a fején lévő sapkát.
Nő:
-akkor jött ....vacsoráztunk.... hátulról....nagy vasdarabbal....menekülni..... a férjem elindult.... hátulról....... .földön..... az asztal szélének,.... soha nem ... fel.
Tárcsázás hangja
Főrendőr:
- igen, ide a rendőrkapitányságra, fent van a hegyen, innen indulunk.
ÉJSZAKA, KÜLSő
Egy mentőautóból látjuk hogy ugyanazon az úton megyünk fel, mint a bicikliző férfi az elején le. De most iszonyú gyorsan, erős fénye megvilágítja az előtte menő rendőrautót. A rendőrautó villogó kék fénye megvilágítja a környező erdei úti fákat. Egyik autó sem szirénázik.
A rendőrkocsiban a kis kövér vezet, bambul maga elé. A nő hallgat kisírt szemmekkel, a főnök levág egy fontoskodó nagymonológot.
Főrendőr:
- Asszonyom én már semmin sem csodálkozom. Ebben a városban régóta nem kaptak el senkit, nem oldottak meg egy ügyet sem. Itt mindenki kámforrá válik. Ez egy ilyen hely. Pedig mi mindent megteszünk. Szolgálunk és védünk és mégis minden hiába.
Mind hallgatnak.
Főrendőr:
-De azért nyugodjon meg. Mi mindent megteszünk. Mi ketten a társammal, mindig mindent alaposan megvizsgálunk, aztán levonjuk a következtetéseket. Az segít. Fontos a logika, a végkövetkeztetés. Mindig van egy árulkodó jel. És akkor akcióba lépünk. Ez mindig segít. Precízen dolgozunk, fontos hogy jól végezzük a munkánkat. Alapos jegyzőkönyveket készítünk minden ügyről. Nem hagyunk semmit veszendőbe. Már három szekrény tele van anyaggal. Gondolja csak végig. Itt van egy csomó ügy. Majd egy nap előről átvizsgáljuk, lehet hogy rábukkanunk valami gyönyörű összefüggésre. Mert mindig minden összefügg. Ez a nyomozás alapja.
Mind hallgatnak.
Főrendőr:
Krimiket is írok ám. Még nem fejeztem be egyiket sem. A társam olvasta őket, nagyon jól kezdődnek. (ránéz a tásrsára a visszapillantó tükrön keresztül, a főrendőr meg a nő ugyanis hátul ülnek. Az út zötyög, a főrendőr végig kapaszkodik. A kövérkés nem reagál) A kedvencem például az, amelyik úgy kezdődik hogy a baltás gyilkos tulajdonképpen nem az akinek elején gondoljuk. Emlékszik még az ügyre ugye? Négy éve volt, akkor kerültünk ide, ez volt az első ügyem. Az egész várost rettegésben tartotta, aztán eltűnt. A regény végén persze majd elkapják. Ott fog inni a restiben, és akkor majd megérkezik a nyomozó és bravúrosan letartóztatja. Na itt vagyunk.
ÉJSZAKA, KÜLSő
Kiszállnak az autóból.
ÉJSZAKA, BELSő
Felgyújtják a gyér fényű lámpát. Teljes a felfordulás. Jönnek a mentősök is. Már lépnének oda a halott férjhez, aki egy kis fotelben fekszik, mintha fejest ugrott volna.
Főrendőr:
-Egy pillanat.
A halott közelébe guggol, megnézi közelről, majd körbejárja. Mintha valami gyanús jelet keresne. Még gondolkodik egy kicsit.
Főrendőr:
- Jól van vihetik, majd a hullaházban megvizsgálják.
Közben a kövérkés a polcokat nézi, megy körbe a házba, nézi a tárgyakat.
Főrendőr:
- Asszonyom mesélje el az elejétől kezdve. Menjünk a konyhába, ugye ott ültek, mikor a gyilkos belépett?
A nő bólint. Kimennek.
A kövérkés egyedül marad a nagy szobában. Levesz egy borítéknyitó kis kést. Nézegeti gondolkodik. Mintha a tárgynak köze lenne a gyilkossághoz. Hosszas gondolkodás után zsebre vágja. Megy tovább. Közben a konyhából kiszűrődik a nő sírós hangú zagyva magyarázata. A kövérkés tovább nézelődik. A halott helyét vizsgálja. Leguggol. Benéz a közeli ágy alá. Meglát egy csillogó tárgyat a véres padlón. Messziről szemléli, nézi vajon mi lehet. Felveszi, megtörli. Egy csillogó réz gomb. Tetszik neki, örül. Zsebrevágja. Lassan sétálgat a szobában, kicsit botladozik. Néha belerúg egy-két tárgyba, egy csomó minden elmozdul a helyéről. Meglát egy gyönyörű antik kiskancsót. Ott van magasan a szekrény tetején. Gondolkodik. Kinéz a félig nyitott konyhaajtó résén, látja hogy ott ülnek az asztalnál, a nő magyaráz. Fogja a kis fotelt, ahol a hulla volt. Odahúzza a szekrényhez. Igyekszik mindezt halkan csinálni. Kiles néha a konyhába. Feláll a fotelre, beleáll persze a vérfoltba. Még így sem éri el. Nagyon nyújtózkodik, sikerül megragadnia a kis kanna fülét, megvan. Gyorsan leugrik a fotelról, kicsit visszatolja, de persze az már nem kerül az eredeti helyére. A kannát zsebrevágja. A nő és rendőr visszajönnek a konyhából.
Főrendőr:
- Maradjon itt, pihenjen, holnap szépen lejön és jegyzőkönyvbe vesszük amit mondott.
HAJNALODIK, BELSő
A portás nézi a tévét. Belép a két rendőr. A kövérkés bemegy a portás kis szobájába, körülnéz, nézi a polcon lévő tárgyakat. Mi végig megint őt látjuk, miközben halljuk hogy kint beszélgetnek. A kövérkés kinyit minden fiókot, de csak óvatosan, nehogy a portás meghallja, megnézi a kis souvenir tárgyakat, amolyan bolgár giccs, ezek sorakoznak a polcon. Meglát egy szép kis gyertyatartót, kiveszi belőle a gyertyát, és zsebre vágja, közben a tévétől alig halljuk a másik rendőr és a portás párbeszédét:
Portás:
-Igen, gyanús jel? Hát van itt egy vendég, őt megnézhetik.
Közben a kövérkés leemel egy másik tárgyat, nézegeti, de az mégsem tetszik neki, úgyhogy visszarakja.
Főrendőr:
- Gyere!
Mennek fel hárman gyalog a harmadikra. A főrendőr zihál. A portás rámutat a 365-ös szobára. Itt van bent. A főrendőr előkapja pisztolyát, a portás izgatott lesz. A rendőr berúgja az ajtót és bemegy a pisztolyt előre tartva. Mi még kint vagyunk. A portás meg a kövérkés nem hall semmit úgyhogy mindketten becammognak. A főrendőr áll a szoba közepén előre tartott pisztollyal. A portás felgyújtja a villanyt. A szoba üres, sehol semminek nyoma. A portás is csodálkozik.
Főrendőr:
- Meglépett a rohadék.
Portás:
- Vizsgálkodjanak nyugodtan, nekem vissza kell mennem, nem hagyhatom el a helyem.
A főrendőr az ágyhoz lép. Háttal áll a kövérkésnek, aki a mosdónál vizsgálódik. Meglátja a borotvát a mosdó szélén. Kezébe veszi. Nagyon komolyan nézi. Zsebre vágja. Kabátja egyre jobban ki van tömve.
KORA REGGEL, KÜLSő
Ülnek a rendőrautóban, kövérkés vezet.
Főrendőr:
- Hosszú és tanulságos volt a mai éjszaka. Holnap felvesszük a pontos jegyzőkönyvet és mindent átgondolunk.
Mennek végig a hajnalodó város főutcáján. Hallgatnak.
Főrendőr:
- Azért jó ez a történet. Gondold el, épp vacsorázol és akkor támadnak meg. Veszed a szádba a következő falatot és akkor valaki leüt hátulról. És olyan profi az ürge hogy sehol nem hagy maga után nyomot. Mindig ez van.
Megérkeznek egy ház elé. Főrendőr kiszáll, bemegy a házba.
Főrendőr:
- Na, viszlát.
Kövérkés tovább vezet. Bekanyarodik a kis utcába. Megáll az autóval. Keresi a kulcsot a zsebében, de az tele van mindenféle kacattal, ahhoz hogy megtalálja a kulcsot, ki kell vennie egy csomó mindent. Tömve van a zsebe. Nemcsak azokat a tárgyakat látjuk amit a szemünk láttára lopott el. Van ott kis szőr állat, üres kisüveg stb. Megvan a kulcs, kinyitja az ajtót, nagyon nehéz kinyitni. Tolja két vállal, de csak résnyire tudja kinyitni, bepasszírozza magát azon a kis résen.
REGGEL, BELSő
A lakásban lépni nem lehet a kacatoktól. Megy végig egy kis folyosó, a végén egy szoba. A folyosón végig polcok tömve tárgyakkal, mindjárt leesenek. A földön is mindenhol kacatok szanszét. Bemegy a szobába, ott is körbe, keresztbe kasul mindenféle. A szobában szembe, egy kis oltár szerűség. Körülötte gyertyák világítanak. Két tárgy van ott, látszik hogy ez kiemelt, "szent" hely. A kövérkés turkál a zsebébe, kiveszi a kissé véres borotvát, és odateszi az oltárra egy szakadt harisnya és egy nagy balta mellé.
Szinopszis
Egy kisvárosban régóta megoldatlanok az ügyek. A rablók, gyilkosok mindig megússzák. Újabb gyilkosság történik, a városon kívül, a hegyen. A két rendőr ismét "akcióba" lendül.
Jelenetsor
1. Férfi biciklizik az erdőben
2. Erdei kisház, dulakodás nyomai, két hulla
4. Rendőr elsiet otthonról
5. Férfi kivesz egy szobát
6. Férfi tisztálkodni kezd.
7. Nő leér a kapitányságra, kövérkés késik
8. Mennek fel a hegyre, főnök monológja
9. Kiszállnak az autóból
10. Vizsgálódás a kisházban, mentősök el
11. Kövérkés a szobában lopkod
12. Rendőrök a hotelban beszélgetnek a portással
13. Rendőrök megnézik a szobát
14. Két rendőr hazafelé
15. Főnök kiszáll
16. Kövérkés hazamegy
17. kövérkés a lakásban kiteszi legújabb szerzeményeit
Rendezői koncepció és karakter-vázlat
A film hossza kb. harminc perc. A rendőrőrs és a hotel előtere színeiben és méreteiben nagyon hasonló, ugyanúgy mint a két kisszoba. Mind a portás és mind a rendőrök kisszobája, barátságos, meleg, de nincs ízlésesen berendezve. Olyan mintha ez lenne az egyetlen hely a világon ahol jól érzik magukat. Ennél sokkal melegebb fényű a kövérkés háza, mely bár tömve van kacattal és lépni is alig lehet, mégis megnyugtató. A kövérkés első lopását nagyon precízen végigkövetjük, fontos az arca, a mimikája, látszik hogy nem teljesen normális, ez mégsem abban nyilvánul meg hogy olyan képet vág mint egy őrült. Kleptomániás, aki betegesen gyűjt minden kacatot, ezekbe persze belekeverednek bizonyítékok is, mivel rendőr. Ha nem lenne rendőr, nem lopna bizonyítékokat. Mégis valahogy azokat szereti a legjobban. Nincs igazán tudatában egy bizonyíték ellopásának jelentősségével, mégis azokat teszi kiemelt helyre a gyertyák közé. A Főnök a nagydumás, aki imádja a munkáját, soha nem vesz észre semmit, mégis mindig nagyon figyel. precízen jár el, meg se fordul a fejében hogy köze van ahhoz hogy az ügyek megoldatlanok. Úgy érzi hogy ez már valami sokkal magasabb szintű dolog, átok vagy valami hasonló, ezért nem érzi saját kudarcának a megoldatlan ügyeket. Addig is másba öli kreativitását, detektív regényeket ír, mindig belefog egybe, de sose fejezi be. Nem egy lusta ember, mindig csinál valamit. Új regény alapként kezel minden történetet miközben magának is eljátssza a komolyan nyomozó rendőrt. A kövérkés kiegyensúlyozott, hiszen olyan munkája van, amivel bejut lakásokba és tud lopni. A portást sem izgatja különösen a gyanús, véres gyilkos, mert akkor értesítette volna a rendőrséget. Folyton a tévét nézi. A nő egy kicsit kívül áll mindezen, dehát ő nem is városlakó.
Valójában ebben a városban mindenki magával van elfoglalva. Mindenki a maga világában él bezárkózva. Ezért nem halad előre semmi, ezért maradnak az ügyek megoldatlanul.
