Lélekvadász
A film anyagának tekinti Haberbauer József csodálatos történetét, s mindazon férfiakét, akik lepkéket kergetve időztek a XIX. században. Bujkáló katonák, kettős életű, szomorú hivatalnokok, tudósok, szerencsevadászok és kalandorok történeteit, akiket összeköt a "lélek" (a görögök elhunytak lelkének vélték a lepkéket) vadászatának szenvedélye.
Haberbauer József 1828-ban született Rothmühlben, Morvaországban. Elkerülendő a katonai szolgálatot, Magyarországra jött, de a forradalom ügyét magáénak érezve, felcsapott Károlyi-huszárnak, végigharcolta a szabadságharcot, a komáromi csata után kórházba került, majd felgyógyulván a fegyverletétel kényszerű részese lett. Budapestre visszatérve 1851-ben nőül vette Kindermann Albert, a híres rovarász leányát, Ludmillát, ki maga is szenvedélyes gyűjtő volt, így könnyen rávehette férjét, hogy rovar- és csigagyűjtésre, kereskedésre adja magát.
Eleinte Budapest környékén kutattak, aztán Pécs környékén 1858-ban felfedezték a Cucullia formosát, majd Kindermann Albert 1860-ban bekövetkezett halála után, az ő nyomdokait követve hosszabb utazásokra szánták el magukat, a Balkánt és a Kaukázust bejárván az elisabethpoli hegységbe jutottak, míg 1866-ban, Hankyndán-Szuszánál Haberbauer Ludmilla, "az utazás fáradalmainak következtében elhúnyt", nevét és emlékét a Neptus Lucilla egy változata, a Ludmilla őrzi.
1867-68 Perzsiában, majd a Transzkaukázusban találja Haberert, majd hazatér, hogy viszontlássa egyetlen gyermekét. 1869-ben fiát is magával viszi Perzsiába, állandó állomáshelye a 10 000 láb magasan fekvő Lendakúr-hegység, onnan tesz nagyobb gyűjtőutakat. 1870-ben az Uralba utazik, őszkor azonban újra Pécsre viszi fiát, hogy az mesterséget tanuljon, ő maga pedig visszatér keletre, Örményországba, majd Grúziába. Haberer nagyobb utazásait gyűjtők és rovarkereskedők megbízásából teszi, akik átveszik egész évi zsákmányát, és megfelelő előlegekkel segítik további munkáját. Több olyan fajra bukkan, mely addig csak Szíriában vagy Oroszországban volt ismeretes. Befogja a speciálisan magyar Psyché Ecksteini néhány példányát is, sőt, több új fajt fedez fel.
1872-ben a Taurusz hegységet keresi fel, ahol számos új lepkefajt talál, csekélyebb sikerrel jár a Balkánban a következő évben, 1875 nyarát Szlűvnón tölti, majd ismét hazatér Pécsre.
Egy év pihenő után Staudinger drezdai kereskedő megbízásából, 21 éves fia társaságában Szibériába utazik, a kínai határ közeléig jut, majd a telet egy kozák faluban tölti, fantasztikus zsákmányt szerez, de az egész elveszik Drezda felé tartó visszaútjuk során (93 fajtájú, 433 darab bőr!).
A következő évben ismét kozákföldön, a Balkas-tó környékén gyűjtenek, majd rövid pécsi pihenő után Taurusz hegység, Turkesztán és Szamarkand az útjuk, ahol 1881-ben Haberbauer József hóvakságot kap, miből Pécsett gyógyítják ki. Fiát Bokharában hagyja, azzal a megbízással, hogy Tibetbe utazzon, ám a fiatalember, aki apját már korábban is becsapta, az egész zsákmányt eladja Staudingernek. Ekkor apja végleg szakít vele.
1884-ben Haberbauer József ismét Turkesztánba utazik, s onnan a következő évben a Kaukázusba. A sok utazás és nélkülözés megbetegíti, az ottani lúgfürdők sem segítenek rajta, újra Pécsett kell kezeltetnie magát. Újra megnősül, leánygyermeke születik, majd, belátván, hogy helyreállt egészségére jobban kell vigyáznia, a Balkán "faunisztikus tekintetben talán leggazdagabb helyén", Szlűvnóban telepedik le, melynek vidékét fáradhatatlanul kutatja egészen haláláig.
1. forrás: Abafi Aigner Lajos A lepkészet története Magyarországon (Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1898.
2. f.: A Dér András számára elkészült forgatókönyv francia fordításban is olvasható.
3. f.: A forgatókönyv továbbírását támogatta az NKA.
