sex hikaye

Lúdas Matyi visszatér

Digitális restaurálás

2004. március 23. - Libor Anita
Lúdas Matyi visszatér
A nagysikerű, húszperces filmszemlés vetítés után az Örökmozgóban, a negyedik nemzetközi Filmfelújítási Konferencián mutatta be a Magyar Nemzeti Filmarchívum a Lúdas Matyi-projektet. A bemutató keretében a film helyreállítását végző teljes stáb referált a munkájáról: a százperces filmből már ötven percnyi van digitálisan restaurálva, a munkálatok várhatóan 2004. júniusában fejeződnek be.

A Lúdas Matyi felújításhoz a tizenötmilliós támogatást a NKÖM biztosítja a Filmarchívum számára. Mivel a feladat szakszerű végrehajtása reális árakon dupla költséget kívánna, a résztvevő cégek inkább szakmai kihívásnak, eszközeik legméltóbb tesztelésének tartják, mintsem anyagi bevételforrásnak. Fazekas Eszter, a szocialista korszak magyar játékfilmjeivel foglalkozó kutatója vezeti a Lúdas Matyi felújítási munkálatait. Elmondta, hogy ez az első ilyen egész filmre kiterjedő, digitális színrestaurálási munkálat Magyarországon, Európában sem sok ilyen projekt van, inkább Amerikában szokásos ez a módszer. A munkában a Filmarchívum partnerei a Magyar Filmlaboratórium, Veszprémi Egyetem Képfeldolgozási Tanszéke, és az MTA Sztaki (Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet).

A választás több szempont miatt esett a Lúdas Matyira.  A Lúdas Matyi filmtörténeti státusza unikális: az első, teljes hosszában színes magyar film. A Gevacolor nyersanyagra készült nitronegatív már csak 2-3%-ban tartalmaz színnyomokat, ezért restaurálása az utolsó pillanatban történik és hagyományos módszerekkel nem oldható meg. Másrészről az 1949-ben készült film a szocialista fordulat jellegzetes kulturális szimbóluma – s noha a magyar irodalom első parasztfiguráját jelentősen átgyúrták a megfelelő ideológia érdekében, a film mégsem sematikus, megőrizte humoros, karikaturisztikus vonásait. Végül, de nem utolsó sorban a Lúdas Matyi rendkívüli igényességgel, példátlanul nagyszabású forgatás keretében készült el: muzeális kellékekkel, külső helyszíneken, hatalmas statisztériával, és ennek megfelelően óriási siker volt – több mint ötmillión látták.

A film restaurálása viszont nem egyszerű feladat: mivel annak idején kísérleti nyersanyagra készült (A belga Gevacolornak ez volt az első megjelenése Európában). Az alkotók nem ismerhették tulajdonságait, a próbák során derült fény olyan problémákra, hogy „a pipacsvörös a felvételen lilára vált”. Ezért a forgatás során egy különös módszert alkalmaztak: a valóságos látványt idomították a nyersanyag adottságaihoz, mint azt a bemutatón jelen lévő Szécsényi Ferenc, a film egykori segédoperatőre felelevenítette, a kellékesek gyakori kérdése volt, hogy „milyen színre fessük, hogy kék legyen?”.

Fazekas Eszter elmondta, hogy maga a gyártó is csak egy évre garantálta a negatív színtartósságát: – így a színek már egy év múltán kikoptak a negatívból, 2004-re pedig 2-3%-ra csökkent a színekre vonatkozó információ.

A rendelkezésre álló információk tehát nem sokban segítik a restaurálást, a színkorrektor csak a negatív széttartó piros és zöld színeit erősítette fel, a többi szín kitalálásában helyenként csak a tapasztalati referenciákra hagyatkozhattak (mint pl. az ég kékje, vagy a fű zöldje.)

A restaurálás első lépéseként fizikailag kellett helyrehozni az erősen zsugorodott nyersanyagot, hogy be lehessen szkennelni. A sors furcsa fintoraként, mivel a negatív néhány helyen a gépre felrakhatatlannak minősült, ismét a valóságot kellett a nyersanyaghoz igazítani, és a gépeket idomították a körülményekhez. A szkennelés után nyílt lehetőség a háromfázisos digitális kiszínezésre és képjavításra. A sokféle filmhibát nem lehetett minden esetben algoritmusokkal eltüntetni, helyenként kockánként, manuálisan kellett végezni a felújítást. A Veszprémi Egyetem és az MTA Sztaki saját fejlesztésű Dimorf programjával stabilizálják a remegést, szűrik a villódzást és a foltokat.

Az eredeti hang több szempontból is problémás: felvételből fakadóan túlvezéreltnek bizonyult. Ezért már 1961-ben a Pannónia Stúdióban újraszinkronizálták a filmet. Ezen a felvételen Lúdas Matyi a fiatalon elhunyt Soós Imre helyett Csíkos Gábor hangján szólt. A filmrestaurálásakor az eredeti, ún. Soós-verziót szeretnék helyreállítani. A túlvezéreltség mellett a negatív ún. Donner-torzításaival is meg kell küzdeni. A hang helyreállítását az MTA Sztaki végzi.

Bár a százperces filmből már ötven percnyi nyersanyag ki van színezve – vetíthető kópiára még csak húsz perc van visszaírva, ennyi volt látható a filmszemlén, de júniusra várhatóan befejeződnek a munkálatok, és a nagyközönség számára újra látható lesz a Lúdas Matyi.



Címkék

hír



nka emblema 2012