Még okt. 4-ig jelentkezhetsz a Fade In Forgatókönyv-suliba

Nem kötözködni akarsz, meg nem gecizni, de egy kis piti beszólás mindig belefér az egyre terjengősebb hozzászólásaidba.A fennhéjázó stílusnál csak egy tenyérbemászóbb: a meggyőződés, hogy te tudod a tutit, és a "pórnép" tök hülye. Elárulom, hogy a "sok bohó gyermek" ugyanúgy tisztában van a realitásokkal, mint ahogy te, ez a tapasztalatom így 6 évnyi tanítás után. Ugyanis nem sok bohó gyermek jelentkezik hozzánk, hanem felnőtt emberek. Az a te problémád, jelen esteben legalábbis, hogy elindítottál egy parttalan fikázós okoskodást, ami kiszámítható volt, hiszen az oktatási kezdeményezések után nem egyszer indult hőzöngés a filmhu fórumon, csak most válaszolt valaki, és egyre okosabb érveket kell kitalálnod, miután nem beszélünk gyakorlatilag semmiről. (Gondolom, ezért kellenek a személyeskedő beszólások is minden kommentbe)

Csak egy tény: a suli indítása előtt méretes levlistára kiküldtük a felhívást, amin a szakma döntő része rajta van. Nekik lett elsősorban kitalálva a megfigyelő státusz. Senki sem jelentkezett közülük. Megpróbáltuk - kísérlet megvolt, joggal mondom, hogy nem terelődnek össze. Örülünk már annak is, hogy a börzére edddig szép számban jöttek rendezők, producerek.

Azért kerültem meg a témát, mert iszonyúan nincs köze ehhez, amiről eddig beszéltünk. Komolyan gondolod, hogy egy forgatókönyvsuli topikjában majd mi most megfejtjük, hogy mi a gond a magyar társadalommal/politikai élettel? Ez nem kommunikációs hiba, ez józan belátás.

Kedves Gábor!

 

Ne érts félre, nem kötözködni akarok, meg nem gecizni. Ez csak egy vélemény. De azt gondolom, hogy egy nagy jó diplomata válhatna belőled. Jelenleg azonban még inkább egy magyar kormányszóvivő szintjén mozogsz - bár el kell ismerni, hogy a mondandód igazságtartalma lényegesen magasabb. És ez tiszteletet érdemel.

 

A tartalmat illetően: rögtön az elején igazad van. A nyugati világ valóban így működik. De Magyarország nem. A filmipar otthon nem divatszak. Privilégium. Amibe sok bohó gyermek álmodja bele magát. Akik nem ismerik a hátteret. Nem tudják, hogy mekkora egy szeméttelep hiénákkal, keselyűkkel, és szerencsétlen hülyékkel, akik alkotóknak képzelik magukat. Az én problémám az, hogy erről ti sem informáljátok a hallgatókat.

 

Persze értem én, hogy felnőtt ember mindenki, és nézzen utána maga, nem kényszerítitek fegyverrel. Ez igaz. Kettőnk hozzáállása közt az a különbség, hogy én azt mondom, hogy kézbe adom az információt, és utána döntsenek esetleg rosszul, te pedig azt, hogy nem vagy az apukájuk. Ez lelkiismereti kérdés. Te nem csinálsz azt belőle. Nyugati mentalitás. Nem biztos, hogy ezt kéne eltanulnunk.

 

Nem szeretnék rávilágítani, hogy olyasmit adsz a számba, amit nem mondtam, ugyanis én nem állítottam, hogy nincs mit átadnotok. Én elhiszem, hogy a tudás birtokában vagytok. Más kérdés, hogy tehetségnek is vagytok-e birtokában? Ezt sem tudom. Csak azt, hogy utóbbi nélkül azért meg lehet tanítani az alapokat, ám egy bizonyos szinten túl nem tudtok segíteni a tanítványnak a továbbfejlődésben. De még egyszer mondom: nem tudok erről nyilatkozni. Nem ismerem a képességeiteket és munkásságotokat. Nem is azt emlegettem fel.

 

Ugyanakkor amire te azt állítod, hogy értelmezhetetlen, az valójában egyáltalán nem az. És ezt te is tudod. Nehéz? Igen. Kibaszott nehéz? Igen. Körberöhögnek érte? Igen. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni. Igenis meg lehetne rendezőknek, producereknek, és forgalmazóknak tanítani a forgatókönyvírás alapjait. Sőt, meg kellene. Mert láthatóan nem tudják. És itt véted a második komoly hibát a kommunikációdban. Ugyanis ha te valóban értesz ahhoz, amit csinálsz, akkor elismerheted, hogy van más a pályán, de azt nem mondhatod, hogy azok az emberek menjenek ahhoz. Neked ők is ugyanúgy piac. Az meg, hogy külföldön milyen lehetőség van? Te viccelsz? Ezek az emberek semmilyen nyelven nem tudnak, hogy mennének már külföldre tanulni?

 

Szóval a lehetőség adott lenne, hogy legalább MEGPRÓBÁLJÁTOK őket egy kurzus erejéig összeterelni. Hogy sikerülne-e? Valószínűleg nem. De amíg kísérletet sem tesztek nincs jogalapotok nyilatkozni.

 

És akkor most vissza az első kommunikációs hibára. Ami visszatérő sajnos. "Ez messzire vezet". "Hosszú, hosszú évek folyamata". stb...

Gábor! És ki fogja elkezdeni? Ki fog róla beszélni végre? Miért kerülöd meg a témát?

Én is tudom, hogy nem egyszerű. Más is tudja. De jelenleg mindenki csak tologatja a másik elé a cukormázas szarkupacot, és reméliek, hogy egyszer csak eltűnik. Hát nem fog. Valakinek azt kell mondani, hogy ez bizony szar, megfogni, és kidobni.

 

Van olyan ember egyébként, aki kifizetné. Ezt hívják elhivatottnak. A különbség az, hogy az ilyen embernek nem elég leadnotok az anyagot, azt csumpa. Hanem őt éveken át tanítanotok kell, terelgetni, oktatni. Az ilyen tanítványt pedig nem elég "felvenni", hanem meg kell határozni, hogy van-e értelme, hogy őbelé ennyi energiát invesztáljatok, amiért cserébe ő sok pénzt fizet. Vagyis ki kell választani őt a jelentkezők közül. Ez nem az "easy money" kategória. De ez a korrekt út. Munkát nem kell biztosítanotok neki, ezt nem mondom, de mentorrá kell válni. És az évek kemény melója. És sokkal kifizetődőbb - a léleknek.

 

Igen, az SZFE-ről beszélek. Meg a többiről, amit felsoroltál. Ott vagytok. Pozitív. De például az SZFE miért múltidő? Állítólag van forgatókönyvírás szak. Ki tanít ott, ha nem ti, akik értenek hozzá? És miért nincs komolyabb igény rátok ezeken a helyeken? Most nehogy azt mondd, hogy hosszú, mert nekem is vannak elképzeléseim. De a beszélgetésünk ne arról szóljon, hogy olvasunk egymás gondolataiban. Azt szeretném, ha azok is értenék, akik nem tudják azt, amit te is és én is. War story-kat szeretnék, hogy okulhassunk ennek az országnak a problémáiról.

 

Majdnem azt mondanám, hog igazad van abban, hogy ezt a tudást, amit átadtok lehet máshol is hasznosítani, mert igaz. Például állandóan olvasom, hogy a nézők panaszkodnak a tévésorozatok fordításaira otthon. Talán, ha azok a fordítók is kaphatnának egy crash-course-t forgatókönyvírásból, akkor jobban értenék, hogy mit csinálnak.  Persze nem tudom, hogy ettől angolul jobban tudnának-e? Vagy ha a tévésorozatok íróit tanítanátok, akkor talán nem a komplett értelmiség fordulna el a szappanoperáktól. De igen, látom, hogy hol lehet hasznosítani a tudást. Sőt, látom magam előtt nagyban is. De Gábor, azért ne túlozd el. Ez nem egy négyéves egyetemi szak, amit ti nyújtotok, ahol pszichológiát és kommunikációt tanítotok, ami elengedhetetlen egy jó forgatókönyvírónak. Vagy színészetetet és rendezést. Tehát azért annyi helyen nem lehet ezt használni. Ebben a mélységben. Ezt már a kurzus hossza elárulja.

 

És igen, ki kéne rakni a disclaimereket. Bizonyára hallottál arról, hogy amerikai iskolákban levetítenek olyan filmet az autóvezetés-hallgatóknak, amiben borzalmas baleseteket látnak. Van-e, aki ezután összetöri az autóját? Igen, van. De ott az autóvezetés életforma. Szükséglet. Bár Magyarországon nem, de a jogsi ott se rossz. És tutibb 100 ropi, mint egy forgatókönyvírás kurzus.

 

Hogy a globális falu technikai fejlődésével hogyan lehet egyszerűbben filmet készíteni, azt maximálisan osztom. De olvastad te a Rebel without-ot? Azért abból kiderül, hogy az ő sikere nem csak ezen múlott. És hogy az élet nem fenékig tejfel. Persze, jól hangzik, hogy a Blair Witch 30ezer dollárból készült, és mekkora siker lett. De ez a dolog legenda része. Azért itt voltak más tényezők is, aminek utána lehet olvasni, és akkor látod, hogy a siker nem csak a lelkesedésen múlott. Hogy szükség van-e szaktudásra egy ilyen sikerhez? Elengedhetetlen. És éppen ezért támogatom, hogy csináljátok. De a "hülye disclaimer" az egy szakmai udvariasság. Lelkiismereti kérdés.

 

Amerikát meg hagyjuk. Több 10millió könyv. Bla-bla. Nincs ott sem disclaimer. Csak minden forgatókönyvírás tankönyv bevezetője szól arról, hogy mi nem tudunk belőled sikeres embert csinálni. Az az első 5 oldal, amit az amazonon ingyen elolvashatsz, mielőtt megveszed a könyvet. És aztán dönthetsz, hogy akarod-e megvenni. És valószínűleg megveszed, mert vannak álmaid. Olyanok, amik dacolnak az egyébként publikus számokkal. Magyarországon ezek a számok és adatok nem publikusak. Te azzá teheted őket. És akkor, amikor valaki jelentkezik a kurzusodra, az ő felnőtt döntése lesz, hogy szembeszáll-e az esélyekkel. Az a baj, hogy azon vitázunk, hogy te nem bízol az emberek lelkesedésében. Ugyanis ha bíznál, akkor kitennéd a disclaimert.

És ha bíznál, akkor megkeresnéd azokat, akiknek szükségük lenne a továbbképzésre forgatókönyvírásban.

És ha bíznál, akkor komoly tanítványokkal foglalkoznál.

 

A kérdés azonban az: kiben nem bízol?

 

Bennük, vagy magadban?

A nyugati világban mindenhol több szakembert képeznek bizonyos (divat)területeken, mint amire szükség van. Aki jó, és még kis szerencséje is van esetleg, az sikeres lesz az adott területen. Van, aki nem jó, de szerencséje van, jó összeköttetései, egyebek, és az is sikeres lesz. És van egy csomó, aki középszerbe süllyed, vagy tök sikertelen lesz. Piac. Az, hogy ez a folyamat itthon torzabb, az még sok mindennek a hordaléka, a múlt, társadalmi hozzáállás,  ez messzire vezet, és hosszú.

Minek tanítunk... Pfff, komolyan. Nyilván, igen, pénzért. Meg mert úgy érezzük, van mit átadnunk. Szerinted nincs, szíved joga ennek a véleményednek hangot adni, nem fizetsz be hozzánk, és kész. Az érvelésed ugyanakkor tökéletesen értelmezhetetlen. Jó rendezőket, producereket, forgalmazókat nem tudunk képezni, arra van egy csomó más lehetőség itthon és külföldön. Mint már írtam: hosszú, hosszú évek folyamata, míg ezek beérnek. Még nagyon az elején vagyunk.

Az vezérel-e, hogy tehetségeket találjunk? Igen, az is vezérel. Van-e olyan tehetség, aki képes tízszer ennyit fizetni a mentorkodásért? Baromira nincs. (Volt egyébként már pár olyan hallgatónk, akiknek kiajánlottunk - fizetős - munkákat, amikből egyébként itthon igen kevés van.) Nem értem, melyik hivatalos intézményre gondolsz. Tanítottunk sokáig az SZFE-n, több-kevesebb sikerrel, tanítottunk a Szegedi Egyetem pesti Média Intézetében, tanítunk pár éve az ELTÉ-n, az SZFI-n, ami az egri főiskolával van összegyógyulva, a CEU-n. Nem tudom pontosan, hány "hivatalos" intézményben tanítják még a dramaturgiát, de azért elég sok helyen ott vagyunk/voltunk.

Amit tanítunk, számtalan módon tudod hasznosítani. Ahogy az előző kommentemben példaként hozott gitározást, vagy a festést, balettozást, színjátszást is, akármilyen művészetet tanulsz. Elsődlegesen nyilván sokan filmet szeretnének készíteni, de ha valaki nem látja át reálisan, hogy erre mennyi esélye van, erre egy tökéletesen ostoba "disclaimer", amin lovagolsz, szerinted el fogja tántorítani? Robert Rodriguez - és hozzá hasonlóan még egy halom amerikai filmes - évek óta nyomja, hogy a mai technológiával már nincs kifogás, ha filmet akarsz készíteni. Ez az egyik. Másfelől pedig ennyi erővel tényleg minden oktatás kiírásakor "disclaimert" kell kiadni. Pl. autóvezetésnél: "Könnyen lehet, hogy szarrá töröd majd a kocsidat a tanfolyam elvégzése után, de az is igen könnyen előfordulhat, hogy nem lesz majd pénzed autóra" Mielőtt bárki befizeti a tanfolyam díját.

Az NYU-ra ezrével jelentkeznek, jó, hogy szórni fogják az embereket, és akiket kiszórnak, azok elmehetnek a kb. ötezernyi forgatókönyvíró kurzusra, amit az USÁ-ban hirdetnek, disclaimerek nélkül. Ott szerinted hány spec könyvet adnak el az évente megírt kb. tízmillióból?